Viccek

Viccek

-Hogyan köszönnek egymásnak a miniszterek és a képviselők a Parlamentben? -??? -Legyen ön is milliomos.

***
A mennyországban Sztálin és Szulejmán találkoznak. Megkérdezi Sztálin Szulejmánt. -Te,hogy lehet,hogy mi csak 20 évet voltunk Magyarországon,mégis gyűlöltek minket,ti 150-et,mégis szerettek titeket? -Két okból: 1. Mi nem tettük kötelezővé a török nyelvet az iskolákban. 2.Nem kényszerítettük a magyarokat,hogy megünnepeljék a mohácsi csata összes évfodulóját.

***
- Mi a különbség a Windows és a szar között?? - A szarból ki lehet lépni.

***

A Napba nézek, és Téged látlak. A Holdra nézek, és Téged látlak. Kinézek az ablakomon, és Téged látlak... ÁLLJ MÁR ARRÉBB, CSESZD MEG!!

***

- A nő olyan, mint az olimpiai érem. Harcolnod kell érte, aztán egy életen át lóg a nyakadon.

A várva várt nap...

AZ ESKÜVŐNK NAPJÁRÓL SZÓLÓ TÖRTÉNET - írta: Mr and Mrs Bodo :-)

A menyasszony elhagyja a házat már korán. Még mindenki alszik. A szülői háznál kezd készülődni, míg a többiek, a vőlegényt is beleértve, elkezdenek szintén készülődni. Az utolsó simítások és a koktélpartira szánt ételek is elkészülnek.

A vőlegényért jön a menyasszony édesapja és nagymamája a fehérszalagos Mazdával. Indulás a háztól kb. fél 2-kor. A Mazda kíséretében a bérelt busz megy a vendégekkel. Még napsütés van. A város fölött sötét felhő van, egyre jobban az látszódik, hogy ebből vihar lesz. De megússza az esőt a csapat. Beérnek az esküvő helyszínére, ami az Old Treasury Building. Ez egy nagyon szép régi épület a város szívében.

A menyasszony is elkészül és édesanyjával elindul a fehér esküvői autóval, ami egy igazán kényelmes és elegáns régebbi Rolls Royce. Fél kettő után járunk. Napsütés van. De elkezd esni az eső a belvárosban. Gyorsan odaér az autó a városba, bőven van még idő fél 3-ig -a ceremónia kezdetéig. Így megállnak egy mellékutcában. Egyre jobban esik az eső. A menyasszony nyugodt.

Amikor idő van és megérkezik a menyasszony az eskető teremhez, szinte csodaszerűen nyomban eláll egy pár percre az eső és bekíséri őt az ott várakozó édesapja.

Rövid egyeztetés és ruhaigazítás után elkezdődik a ceremónia. A bevonulás: a menyasszony édesanyja és nagymamája megy elöl, aztán a menyasszony és vőlegény tanúi – Andi és Ferás, aztán jön a menyasszony az édesapjával. Amikor a vőlegény meglátja, alig tudja visszatartani a sírást (örömében). A menyasszony is megilletődött és nagyon tetszik neki, amit lát… Egy nagyon jóképű, elegáns vőlegény felé közeledik.

Édesapja átadja lányát a hamarosan új férjnek.

A ceremónia meghitt. 20 vendég van jelen. Videós és fényképész örökíti meg.

Kivonul az új házaspár, majd a terem kijáratánál gratulálnak nekik a kijövő vendégek.

Mivel esős az idő, elmarad a következő közös program. A vendégek átsétáltak volna a parkon egy megadott helyig a közös képek elkészítéséhez. Gyönyörű környezet lett volna, de a helyette megvalósult program is remekül alakul.

A közös képek az épületen belül készülnek el. Aztán a vendégek indulnak a házhoz a koktélpartira. A menyasszony és vőlegény beszáll a Rolls Royce-ba és átmegy a Hotel Windsor-ba benti fotózásra. Gyönyörű hely, talán még jobb is hogy esett az eső, így ide jöttünk a park helyett – gondolják.

A menyasszony édesanyja várakozik. Ő viszi az ifjú párt a koktélpartira. Amikor mennek hazafelé, kiderül hogy nincs kulcsa a menyasszony édesapjának és a vendégek rájuk várnak, de nincs baj, mert addig a garázsban várakoznak és nekilátnak a pingpongozásnak, csevegésnek rendesen.

Megérkezik a menyasszony és vőlegény. A vendégek előre bemennek, felkészülnek a zenével, a pezsgőspoharakkal és a virágszirmokkal. Várják őket és ahogy mennek fel az emeletre, mindenki szórja rájuk a fehér, krémszínű és vörös rózsaszirmokat. A menyasszony ruhája alá is megy belőle…Aztán az emeleten, a pazarul feldíszített nagyszobában, fogadják őket pezsgővel, kört áll mindenki. A menyasszony apja és vőlegény mondd egy-egy köszöntőt, aztán mindenki a kör közepén egyszerre koccint. Nagyon mókás, jó ötletnek bizonyul. Aztán zene, eszegetés-iszogatás, csevegés és még egy kis lassú tánc is van.

Negyed 6-kor lemegy mindenki, már vár a menyasszonyra és vőlegényre a Rolls Royce autó és a vendégekre a busz. Indul a menet fel a hegyre a lakodalomra – azaz indulna, csak van egy kis probléma… Az autó akkumulátorával történt valami. De egy gyors segítség az egyik kocsival érkező vendégtől megmenti a helyzetet és indulhatunk!

A kocsiban behűtött olasz pezsgő várja a boldog, szerelmes párt, akik koccintanak is örülve, hogy az elkövetkezendő órában együtt lehetnek kettesben. A menet csak egy kis ideig tart, mivel a többiek a menyasszony apját kísérve jutnak fel az étteremhez, hogy az ifjú pár egy kicsit tudjon külön autózni a hegyekben.

Előre megtervezett páfrányerdei utacskákon mennek az erdőben egy kört, élvezve a romantikus miliőt, a pezsgőt és egymást. A vendégek közben megérkeznek az étteremhez, ahol vár rájuk is a pezsgő és meleg harapnivaló a teraszon. Beszélgetnek egy kicsit és várják az érkezést.

Megérkezik hamarosan a fehér autó és belép a menyasszony és vőlegény. Csatlakoznak a vendégekhez. Ők is kapnak pezsgőt, harapnivalót. Egy rövid idő után bevezetik a társaságot az étterembe, mindenki elfoglalja a helyét és jön is az első fogás. Megy a zene közben. A zenész-dj már felkészült az estére és szórakoztatni kezdi a társaságot.

Az első és második fogás között jön a menyasszony édesapja és a vőlegény beszéde. Mind a kettő nagyon szép - olykor megható, olykor mosolyt-nevetést keltő hatású, ahogy lenniük kell.

Aztán jön a második fogás és azt követően a nyitótánc.

„Gyengéden ölelj át és ringass szerelem….” – a dal, ami szól az első tánc alatt. Utána jön az ereszd el a hajam mulatás!

Este 10-kor tortavágás. Háromemeletes fincsi torta, aminek a tetején két szív van, az egyik oldalvást fekszik a másikon. Beleszeretett a menyasszony és vőlegény ebbe a tortába, amikor meglátták annak idején a cukrászda kirakatában. „Orange mud cake”-ízű, fehér mázbevonattal. Az egyik szinten marcipán is van benne.

Este 11-kor menyasszonytánc. A társaság egy része nem ismeri ezt, mivel ausztrálok. De nagyon gyorsan belejönnek és nagy sikere lesz!

Jó a zene, köszönet Dodi apjának, aki küldött 6 CD-nyi lakodalmas zenét, hogy legyen választék. Kicsit máshogy csináljuk a dolgokat. Egyrészt, nem pénzért táncol a menyasszony a vendégekkel, hanem pusziért… Mivel kevesebben vagyunk mint általában egy esküvőn, ezért arra kérjük a vendégeket, hogy kétszer álljanak sorba. Először egy pusziért, aztán mégegy pusziért.
Utána körbe állja mindenki a menyasszonyt kézen fogva egymást és miközben táncolnak kívül, a menyasszony mindig behív egy általa kiválasztott táncpartnert a körbe! A vége felé pedig a férjét hívja be és így fejeződik be a menyasszonytánc, mindenki folytatja kettesben egy magyar dalra táncolva.

Az est fináléjaként a harisnyakötő eltávolítása következik. Ezt remek ügyességgel és gyorsasággal el is távolítja a vőlegény a fogával, anélkül hogy a kezével hozzáérne. Előtte már odagyülekeztek a lányok is egy csoportba és a fiúk is egy másikba a túloldalon. A menyasszony dobja el először a csokrot, ami véletlenül épp hasba lövi a tanúját, Andit. Szóval, nem kapja el, leesik a csokor a földre, de mégis őt illeti. ;-)

A másik oldalon a fiúk is lelkesen várják a sorukat. Meg kell ismételni a dobást, mivel az első, bár nagyon Ferás felé megy, túl rövid dobásnak minősül és nem ér. Másodikra elkapja Thomas, Dodi egyik kollegája, aki annyira megörül neki, hogy odarohan a párjához, agyon csókolva őt. Tehát, nagy az öröm és móka.

Aztán hamarosan következik a záró zeneszám. Még egy pár szót szól Dodi, megköszönve mindenkinek, hogy eljött és velünk ünnepelt. Éjfélkor ér így véget a lakodalom. Sajnos, itt rendelet van, hogy nem tarthatnak nyitva ennél tovább az éttermek, így nem nyúlhat a hajnalba a mulatozás. De az a terv, hogy lesz szűkkörű „after-party” otthon.

Elég rendesen el van mindenki fáradva. Otthon még egy kis pezsgőzés, Baileys-ivás, tánc és ajándékbontásra telik az energiánkból.

Ezek voltak a Nagy Nap élményei, pillanatai.

Mégegyszer szeretnénk megköszönni a tárgyi ajándékokat, valamint a nászutunk egy-egy élményéhez hozzájáruló meglepetéseket. Nagyon szeretünk Benneteket!
Még ki vannak téve az ajándékasztalra az ajándékok és lapok. Sőt, még a szalagdíszítések mind megvannak a ház körül! Nincs szívünk levenni őket, olyan szépek. A masnik is mind tökéletesek és talán majd egyszer levesszük azokat is... de még maradnak!

Bye from Ausland

A leány- és legénybúcsú estje

Ez a hajón készült, mint látható is. Ferás készítette a képet.
Kiemelném a kedves tanúmat, Andit, aki nagyon csinos volt

ezen az esküvőt két nappal megelőző estén is. :-)

És végül, de nem utolsó sorban Ferás, aki Dodi méltó tanúja volt az esküvőn és nagyon kedves barátunk lett.

Kedves Barátaink!

Eljött az a pillanat, amikor a leány- és legénybúcsúról kezdünk írni nektek!
Február 23-án, csütörtök este tartottuk, két nappal az esküvő előtt.

Összevontuk őket és közösen csináltunk programot. Esti hajókázás volt a Yarra-folyón. Lehetett inni-enni a hajón, miközben másfél óra hosszán keresztül néztük a tájat és beszélgettünk.

Ennek a programnak az volt az előzménye, hogy megnéztük az Interneten, hogy mikor lehet menni ilyen hajókázásra. Ott este 7 és fél 9-es indulással volt feltüntetve az esti hajókázás. Később kiderült, hogy elmarad a későbbi valamilyen rendezvény miatt. Mivel mindenképpen oda akartunk menni, siettünk hogy odaérjünk 7 órára. Gyors hajmosás, öltözés, indulás két kocsival. A forgalom azonban nem engedett gyorsabban odaérni és ráadásul nem volt parkolóhely sem közel. Szóval, gyalog rohantunk, ahogy csak tudtunk. Közben telefonon tartottuk velük a kapcsolatot és Bea már ott várt minket a hajónál. Próbálta őket visszatartani az indulástól. Olyannyira rendesek voltak, hogy húsz percet várt ránk mindenki! Gyorsan felszálltunk és addigra már mindenki tudta, hogy mi fogunk házasodni ezért ennek örömére kezet fogott velünk a kapitány -akiről kiderült hogy lengyel, így szomszéd - és még meg is tapsoltak!

Jó asztalt tartottak nekünk fenn, ahonnan pont láttunk mindent szépen. Oldalt nyitott volt a hajó és csak ponyva teteje volt. Nagyon kellemes este volt és mindenki örült a programnak. Amúgy meglepetés program volt a vendégeknek.

Vacsoráztunk is, meg söröztünk többen. És a frissen felfedezett Schweppes limonádét ittuk, amit nem régóta kóstoltunk meg Dodival és sokkal finomabbnak találjuk a Sprite limonádénál.

Már láttuk a Commonwealth Games nyitó parádéjának a készülődéseit a Yarra-folyó két oldalán és közepén is. Mint később, visszafelé láttuk, nagyon szép változó világítás van esténként, ami látványos. A folyó közepén terveznek egy parádét és emiatt készült egy összefüggő hídszerűség.

Szép házakat láttunk, amelyeknek saját kis stégjük is van. Egy volt, ami különösen megfogta a figyelmünket. Az amerikai „Hollywood”-felirat másolatát vettük észre először és aztán, ahogy közeledett a hajó és beláttunk a telekre, láttuk hogy egy gyönyörű füves teniszpályán játszik két férfi, éppen jön ki egy nő a nagy üvegajtós házból a teraszra, padok vannak és nagy kőoszlopok a parthoz közel, szépen megvilágítva az egész, hogy mi jól lássuk. :-)
Pont előtte hangzott el a hajó kürtje, tehát viccelődtünk, hogy biztos leadta a jelet a kapitány, hogy „na most játszatok, most nézni fognak…” – pár másodpercig úgy téve, mintha játszanának, aztán megint jöhet a pihenő, iszogatás. Ezután fordult meg a hajó, így megint megnézhettük ezt az érdekes látványt. Mókás volt.

Visszafelé már naplemente után jártunk, így az esti fényekben is láthattuk a várost. Elmentünk a Rod Laver Arena mellett, ami az Australian Open verseny helyszíne és közeledtünk vissza ahonnan elindultunk. Nagyon kellemes volt az élmény és a vacsik is finomak voltak.

Amikor leszálltunk a hajóról, már messzebbről visszaszólt Ferás, hogy "köszönjük" -így magyarul, és képzeljétek visszaszólt a lengyel, hogy "egészségedre!"... Egy pillanatra mindnyájan eléggé meglepődtünk ezen. Jópofa volt!

Utána jött a csokis-chillis fagyi, amit a gyalogoshíd alatti teraszon ettünk meg. Olyan ott lent a hangulat, mintha Velencében lennénk. Időnként még egy gondolát is látni itt, mivel gondolák is vannak. Kicsit azért más a látkép, de akkor is romantikus tud lenni.

A következő tervünk sajnos nem jött össze, mivel hétköznap volt. A sportbárba vettük az irányt, ahol már Andiékkal olyan jót szórakoztunk, de főleg nagyon jó zene volt és tudtunk táncolni. Sajnos ezen az estén szinte üres volt és nem is volt zene. Szóval, a fiúk játszottak egy biliárdot egy másik közeli bárban, mi lányok néztük őket, aztán lassan mentünk vissza a kocsi felé.

Gondoltuk, majd úgyis bepótoljuk a táncot az esküvőn. Úgy is lett.

Puszi mindenkinek!

Bye from Ausland

A "brief summary" of our recent moments - English

This picture was taken in Geelong, a seaside town, on our way to the Great Ocean Road.

We think it's a fantastic shot, don't you think?

Ez a kép a Geelong-nevű tengerparti kisvárosban készült, útközben a Great Ocean Road felé. Szerintünk egy fantasztikus kép, egyetértetek?

This entry is for all those friends who don’t know Hungarian or want to practice their English a little bit. We haven’t written in English for quite a while. So our aim now is to give you an update of all the fantastic things that happened to us in recent times.

First of all, we got married! This was the biggest event in our lives. But all of you know about this. Leading up to our special day though, we had friends arriving from overseas. So this created a happy atmosphere in which we shared fun experiences together. We’ll quickly tell you guys about a few of these.

The first couple arrived on the 9th February. Andi and Ferás are their names. Andi has been our close friend, but we had never met her boyfriend. Ferás is a great person who we got to know and like very quickly. The first couple of nights sitting on the terrace, talking and drinking in candlelight were so much fun. Then we even had a casual ping pong tournament on another evening. We have a ping pong table set up in our garage so we can play at any time. This particular night was excellent. We took Jim Beam cola and Bacardi Breezer outside with us and even had a round where the girls were against the guys - and the girls won! Although towards the end we felt the effect of the alcohol, so we continued with some cards inside. It was great and you guys should’ve heard the great music we were listening to! The music was from one of my great music compilations taped from Hungarian radio stations. I have a nice little collection that I like listening to from time to time. :-)

On another occasion we went down to the beach and had fish & chips at a picnic table, naturally surrounded by seagulls. We took down white and red wine too. After eating we went down to the beach to wait for the sunset. We took some model pictures of each other with Andi near some rocks, having a lot of fun, while the guys chatted about who knows what. Then we rejoined them and noticed that the seagulls had formed an attacking stance in the sand. It was a funny sight. It was like they wanted revenge for not giving them enough food. It started to get very windy so instead of waiting for the sunset we decided to go. We went for a drive on the beach towards the city, even showing them the F1 circuit.

During the year it’s just an average road with absolutely no sign of what event is held there each year. There are no visible skid marks either…We saw that they were preparing for the race already. Ferás fell asleep so he missed out on this.

We decided to show them how the possums come out after dark in one particular city park. When we stopped we realized that there was live music in the park. So we strolled to pleasant jazz music in the background. We met plenty of possums who were quite tame, so some of them came right towards us expecting to feed from our hands! There are some pictures to prove it. Possums are Australian marsupials and look somewhat like squirrels.

Then we heard latin music, so we made our way towards it. All of a sudden we saw people dancing in the grass and having a leisurely good time. So we joined immediately, which was the closing song for the evening. It was a great ending to our day…

There was Valentine’s Day too. The second couple (Kriszti & Jani) arrived on this day in the afternoon. So we went to greet them at the airport. They were so happy to be here and they spotted every little thing on the way home taking pictures too. We let them rest a little bit and to freshen up, then we went into the city centre with two cars for a stroll and the Sofitel Bar on the 36th floor of a skyscraper. The bar is an atrium-style place and on the side there is a restaurant half a level down. The tables are right on the edge and as people are eating they can look down and out with no problems because there’s nothing but a glass window.
But the best place is in the toilets! That’s where the best view is. Everything’s marble and glass overlooking Melbourne. So we never miss that experience. This is where we celebrated our one-year anniversary with Dodi. Everyone had a good time drinking cocktails and talking.

Dodi got sick exactly a week before the wedding. So he got antibiotics and had to stay in bed for a few days. By this time Kriszti and Jani had left for Sydney. They came back three days later when once again Dodi was feeling better. I had to be very careful so I don’t catch it from him, so it was inevitable for me to eat a lot of garlic and drink as much freshly-squeezed orange juice as I could.

I took our friends to the Melbourne Zoo as well, which is set amongst beautiful vegetation. Every animal has a relatively bigger area and lives as close to its natural habitat as they could re-create it. It’s a beautiful zoo and I usually visit it once a year myself. Dodi missed out on this as he was still recovering. We should go there together one day soon.

That night we had a seafood and chicken BBQ dinner party on our terrace downstairs. We had music, drinks and by then my sweetheart was feeling better too. I remember how he didn’t want to eat one piece of garlic. We had to persuade him. A possum joined us too. It was watching us from above. Kriszti took a photo of the night visitor.

We had a big program on Tuesday, 21st February. We even hired a Toyota Tarago to go down to the “Twelve Apostles” on the “Great Ocean Road”. It’s a famous scenic route with curvy roads, beautiful ocean views, cliffs, rocks, adventure and a place which we stopped at to see if we could use the restrooms. We had to turn off the main road to follow a Bed & Breakfast sign. The road was steep and narrow and took us to an old timber house on top of a great cliff. The property had magnificent views, but it was like we were in a horror movie when we stepped out of the car and started walking up the creaky wooden steps. The boys stayed near the car for obvious reasons (a. they didn’t need to go, or b. they thought they’d sacrifice the girls if anything was wrong). On the verandah we called out to see if anyone was there. Silence. There were rocking chairs of course. Just like props in a movie. As the front door was open, we decided to step in. We were in the sitting room and dining room area and saw that the scenery was amazing from the other side too. Then Andi found the toilet, so just as she was disappearing a woman came out to greet us. She too looked like part of a horror movie with greasy hair. I pretended that we were enquiring about the accommodation. She showed us a couple of rooms and I was imagining how scary it would be to stay overnight in a place like this. So when Kriszti went to the toilet too, we were out of there. As we were leaving, there were two women looking at us from the verandah suspiciously wondering what we wanted. We left briskly. So this was our adventure on that day. The rock formations at our destination were amazing. I’ve been there many times, but for everyone else this was the first time. It was great to share this place with our friends. They mentioned this day to be the highlight of their stay in Aussieland and of course the wedding day – which you guys will soon hear about too…

That’s all for today!

Bye for now everyone…

Mottónk - Az élet himnusza

Az Élet szépség - csodáld meg!
Az Élet boldogság - éljed meg!
Az Élet álom - tedd valósággá!
Az Élet kihívás - fogadd el!
.....
Az Élet élet - éljed!

Óceánparti kiruccanás - The Great Ocean Road

Sziasztok!

Február 21-én egy egész napos program következett. Késve indultunk, mivel reggel lassabban értünk haza a csapatért a bérelt minibusszal. A belvárosi Avis-nek volt jó akciója, szóval ott foglaltunk le egy új Toyota Tarago-t. Mire visszaértünk vele már a többiek elkészítették a kaját-piát, minden be volt pakolva és indulhattunk.

Mi elöl ültünk Dodival és felváltva vezettünk, Andi és Ferás mögöttünk ültek és leghátul Kriszti és Jani ültek. Olyan nagy volt a busz, hogy alig hallottuk egymást. A vicc az volt, hogy olyan kis papirüzeneteket kellene dobálnunk egymásnak, mint az iskolában szokás az órák alatt.

Az első megálló Geelong volt, ami egy tengerparti város és már nem Melbournehöz tartozik. Itt elsétáltunk a kikötőig, majd be a városba. Készültek mókás képek és volt illemszünet is.

Majd folytattuk az útunkat. Innentől átvette Dodi a kormányt. Egy idő után kezdődött az óceánparti út – a „Great Ocean Road”, ami kanyarog jobbra-balra és megy fel-le a sziklák fölött. Nagyon szép, de egyben veszélyes útvonal.

Kb. félúton megálltunk egy elég kalandos helyen… Nekünk lányoknak megint kellett mennünk illemszünetre, így amikor megláttunk egy szálláslehetőség táblát „felfordultunk”… :-)

Egy meredek útra kellett rákanyarodnunk és egy amolyan Psycho-film kinézetű házhoz értünk. Ahogy mentünk fel gyalog a lépcsők nyikorogtak, voltak persze hintaszékek is és mielőtt beléptünk volna egy nagyszobába és ebédlőbe nyíló helyiségbe, szóltunk, hogy van-e ott valaki. Senki. Síri csend. Csak azt láttuk, hogy a másik oldalon is szakadék és nagyon magasan, egy hegy csúcsán van ez a ház, így mindkét oldalról pazar látvány volt. Bementünk. Andi meg is találta a mosdót, így pont mire kijött egy nő (aki szintén horrorfilmbe illő volt zsíros hajjal, stb.) bement. Úgy tettem, mintha érdeklődnénk a szállás iránt. Megmutatott két szobát. Elképzeltem, hogy ha egy éjszakára ott kellene aludni, ahol senki nem lát, nem hall semmit, milyen ijesztő lenne. Pont olyan volt a szitu, mint amikor egy pár fiatal utazóban van és betér egy látszólag menedékhelyre és pont ott vár rájuk a halál. Nagyon tetszett az élmény, de igyekeztünk onnan eltűzni – már ahogy lehetett olyan lejtős, kavicsos úton. A fiúk nem is jöttek utánunk, szóval történhetett volna bármi velünk lányokkal. :->

A „12 Apostol” környékére kb. du. 5-kor értünk. Nagyon tetszett mindenkinek és itt persze sok kép készült, köztük csoportképek is, amelyeken mind rajta vagyunk. Olyan levált sziklaformációk vannak ezen a hosszabb óceánparti szakaszon, amelyek évmilliók alatt váltak ilyenné a víz, eső és szél általi eróziótól. Ide nem mehetnek le emberek, mivel nagyon veszélyes lenne. Kialakított, biztonságos gyalogjáró van, hogy ne történjen baleset. Lehet tízperces helikopter túrára befizetni, ami $90/fő, de azt nem csináltuk. Még soha nem voltam én sem, viszont szeretnék egyszer. Bea barátnőnk már volt a párjával és azt mondja nagyon megéri és nem is kell 10 percnél több, megvan a kellő hatás.

Utána beültünk vacsizni, mert mindnyájan megéheztünk. Mi Krisztiékkel pizzáztunk, Andiék pedig elmentek egy másik helyre kettesben mást enni. Innen indultunk vissza már hazafelé egy másik, gyorsabb útvonalon. A fő országútig eléggé kihalt útvonalon mentünk és megint viccelődtünk, hogy olyan ez is, mint a horrorfilmekben. Szerintem túl sok ilyen filmet néztünk. De tényleg olyan volt! Még egy kamion is „üldözőbe” vett. Jött utánunk, időnként eléggé közel követve, de nem előzött meg. Azt kell tudni, hogy erdős terepen mentünk, nem volt nagyon más kocsiforgalom, csak mi és annak a veszélye, hogy bármikor kiugrik egy testes kenguru, ami komoly károkat tesz az autókon. Szóval, figyeltünk mindnyájan…

A csillagok nagyon szépek voltak az égen. Mivel nem voltak városi fények, jobban lehetett látni őket. De nem mertünk megállni az útszélén jobban szemügyre venni…

Éjfél előtt értünk haza. Mindenki sietett aludni, jól elfáradtunk. De nagy élmény volt mindenkinek ez a sok látvány - és persze az extra kis izgalmak pedig még fűszerezték a hangulatot!

A legközelebbi részben az egybekötött leány- és legénybúcsúról mesélünk…
Utána pedig jöhet az esküvő, stb.!

Puszi mindenkinek! Vigyázzatok magatokra…

Bye from Ausland

Állatkert és esti BBQ-party

Folytatjuk a mesélést.

Dodi beteg lett a hétvégére, de olyannyira, hogy teljesen kétségbe volt esve szombatra virradóra. Elkapott valamilyen vírust. Amióta ismerem nem volt beteg, szóval ez elég rosszindulatú baci lehetett, hogy ennyire ledöntötte. Szombat reggel így törölve a tengerparti kirándulás, helyette az orvos volt a program. Kapott antibiotikumot. Mivel pont egy hét volt az esküvőig, sejtettük hogy Dodi rendben lesz, de én leeshettem volna a lábamról az esküvőre. Szóval, mintha én is beteg lettem volna, jött a fokhagyma, frissen facsart narancslé és sok-sok vitaminkúra. Sikerült elkerülnöm, de Ferás egy kicsit elkapta sajnos. Szerencsére, esküvőre már jól volt mindenki…

Szóval, ezért a hétvégi eseményekre nem is nagyon emlékszem. Folytatom a hétfővel. Február 20-án mentünk közösen az állatkertbe. Mivel Krisztiék vasárnap este megjöttek Sydneyből, már ide mindnyájan mentünk, kivéve Dodit. Ő még pihent az ágyban.
Évente egyszer mindig szeretem végigjárni a melbourne-i állatkertet, mivel nagyon szép az elrendezése. Úgy van kialakítva, mintha az állatok a természetes környezetükben élnének és sokkal nagyobb tere van minden állatnak, mint a budapesti állatkertben. Sok szép érdekes növény is van. Két dolgot kiemelnék: a bambusznádakat, ami sűrű erdő jellegű és nagyon jól néz ki a majmok lakhelyeihez közel, valamint a Japánkert. De van egy másik terület is, ami viszonylag új, mivel most láttam először - az elefántok terepe. Olyan egzotikus épület van ott, mintha hirtelen Indiába varázsoltak volna. Rengeteg kis apróság díszíti a fedett, de körbe ablakos talán nádból épült házat. Odavaló jellegzetes padokon lehet megpihenni és átvenni a keleties hangulatot, míg odakint nagy uszoda jellegű formatervezett vizes területen hűsölhetnek a ráncos elefántok. Látszik, hogy sok pénzt fektettek ennek a megtervezésébe.

Aznap este nagyon jó buli volt! - BBQ-party a lenti teraszon. Halat, garnélarákot, csirkét tettünk fel és salátával azt vacsiztunk. Boroztunk, beszélgettünk, pingpongoztunk és még possum is jött vendégségbe. Nézett minket felülről, ahogy szórakoztunk. Egyedül tánc nem volt, pedig zenét hallgattunk.

A keddi nagy kirándulással folytatom legközelebb. Az volt az óceánparti túra és a nagy cél a „12 Apostol” szikla jellegzetesség volt… mondanom sem kell, nagy sikere lett ennek a napnak. Utólag mindnyájan ezt emlegettük az egyik együtt töltött időnk fénypontjának…

Bye from Ausland

Hegyről le kalandra fel a tengerparton!

Nos, technikai okokból még várat magára a nagy terv, miszerint kb. ezer képet felteszünk nektek egy nyílt galériába, ugyanis lassú hozzá az Internet-kapcsolatunk. Szóval, talán mire szóban elmeséljük az élményeket a képek is láthatók lesznek. De van egy kis meglepetés nektek a honlapon, ugyanis az egyik link betekintést enged a képek egy részébe, amibe addig is bekukkanthattok… (Kriszti & Jani ausztrál képgalériája)

Február 15-énél tartunk. Ezen a napon egy giga bevásárlóközpont, Chadstone volt betervezve. Itt jól eltelt az idő. Feloszlódott a csapat, hogy mindenki azt tudja megnézni, amire igazán kiváncsi volt, de ezt egy közös ebéd előzte meg. Nagy sikere volt a rákhúsnak. Ugyanis mindenki szabadon választhatott a „food court”-ból, de legtöbben a rákhúst választottuk. Itt nagyon olcsó, amúgy egészséges és fincsi étel. Saláta formájában, illetve szendvicsben ettük.

Február 16-án megint egész napos programnak néztünk elébe. Reggel indultunk fel a dandenongi hegyre, mivel a lakodalom színhelye egy a hegyekben lévő kis étterem volt, ahol intézkednünk kellett anyagi téren és vittük magunkkal a csapatot. Két kocsival mentünk ide is, mivel mostanra már bizony 6-an voltunk. Olyan érdekes volt, hogy ködbe mentünk fel és aztán szikrázó napsütés lett. Láttunk „rosella” papagájokat, majd miután lerendeztük az anyagiakat következett egy páfrányerdős kocsiút, ahol fényképezni is kiszálltunk. Nem volt abszolút forgalom az erdei úton, ezért sok kép úgy készült, hogy a felezővonalon állunk… Jó képek lettek. Ezeket is meg lehet nézni a fent említett helyen.

Aztán következett egy kis kávézás, valamint volt aki ausztrálos „pie”-t evett, volt aki sütizett. Bementünk egy hangulatos ki boltba is, ami amolyan keleties cuccokat árult. Szívesen elidőztünk volna még itt, mivel volt több kis hegyi üzlet is, de mennünk kellett tovább. Erdei arborétum következett. Tetszett mindenkinek a látvány. Innen messze el lehetett látni más hegyek irányába. Itt már bizony igazi nyárias meleg volt. Sajnos, Dodinak mennie kellett délután dolgozni, ezért innentől már csak 5-en maradtunk.

Irány a tengerpart! Eleve úgy készültünk, hogy délután strandolunk egyet, szóval a hegyről le a vízhez… De mivel távolságok vannak és át kellett menni a városon, több mint egy óráig tartott az út. Beával - egy kedves barátunkkal, akit Krisztiék is ismernek-, a tengerparton találkoztunk. Jó volt ott egy kupacban a homokban pihenni, beszélgetni, élvezni a napfényt. Következett a Forma 1-es pálya. Már elindultak a készülődések, de még lehetett rajta közlekedni.

Ezután megmutattam a csapatnak Melbourne egyik legdrágább utcáját, majd mentünk vissza a giga-helyre, ahol megint rákhús volt a kedvenc. Aztán még egy kis nézelődés, majd kellőképpen kifáradva hazajöttünk.

Másnap, február 17-én reggel elmentek Krisztiék Sydneybe a hétvégére, a másik fiatalok pedig belvárosi túráztak egész nap. Kitettük őket a Queen Victoria Market-nél, ami egy olyan hely, ahol sok-sok ausztrálos és nem ausztrálos élelmiszer és nem élelmiszer árut lehet vásárolni. Mint kiderült, Andi kapott is egy szép piros bőrdzsekit. Majd mentek tovább nézelődni Melbourne szívében. Csak este 8-ra mentünk értük.

Még írunk ASAP…

Bye from Ausland

Barátok érkezése és az első napok együtt

Útmutató a képekhez

Megérkeztek február 9-én az első vendégeink. Andi, akit már jó ideje ismerünk és jó barátunknak tekintünk és Ferás, a kedves párja, akit még nem ismertünk, de nagyon gyorsan megkedveltünk, majd megszerettünk mint embert és barátot. Éjfélkor érkeztek és már az első éjszakán jót beszélgettünk, nagyon örültek a szobájuknak, az együttlétnek. Képzeljétek el, olyan édesek voltak, hogy a világ másik oldalára átcipeltek nekünk egy komoly étkészletet, ami 32 darabból áll! Majdnem megtelt vele az egyik bőröndjük! Még aznap este felhozták az emeletre és megleptek vele bennünket… Modern narancssárga és zöld mintás kézifestésű készlet. Nekünk nagyon tetszik és rögtön felavattuk, azt használtuk a tálaláshoz.

Az első napokban megmutattuk nekik a belvárost, látták a kaszinót, ahol nagy tűzlángok csapnak fel oszlopok tetejéről minden órában esténként, mentünk sportbárba mulatni és kifogtunk egy olyan estét, amikor lehetett jó számokra táncolni. Mentünk is Andival, míg a fiúk beszélgettek és persze néztek minket.

Aztán mentünk tengerpartra fish & chips-ezni, ahol persze a sirályok nem hagytak békén. Lementünk a homokba is székekkel és pokróccal várni a naplementét. Ott készültek jó modellfotók Andiról és rólam, meg még egy pár poénos kép. Például, ahogy harci formába felsorakoztak elénk a sirályok a homokban támadásra készen. Érdekes észrevétel volt Ferástól.

Azon az estén végigmentünk a Forma 1-es pályán, ami rendes autóút az év folyamán. Semmi nyoma nincs hogy ott versenyezni szoktak, még guminyomokat sem látni. Sőt végig cölöpök vannak letéve az út mentén láncokkal összekötve, ami nem semmi munka lehet mind kivenni a földből! Csodálatos tó van ott és egymás után következnek a pálmafák. Hattyúk és kacsát úszkálnak a vízben. Naplementekor pedig a belvárosi épületek fényei onnan jól láthatóak és tökéletes látványt nyújt így minden együtt.

Ezt végigaludta Ferás… :-)
Aztán a belvároson keresztül mentünk haza. Ott van egy park, ahol megálltunk possum-ügyben…Ugyanis minden este naplemente után lejönnek „legelni” a fűbe. Olyan ausztrál állat, ami legjobban talán a mókusra hasonlít. Mint ahogy a képeken látni fogjátok, nagyon közel lehet menni hozzájuk. De most volt más is a parkban. Amikor odaértünk, hallottuk, hogy élő jazz-előadás van. Kellemes aláfestő zenét adott a sétához. Nagyon romantikus hangulat volt. Aztán másfajta zenét hallottunk - latinosat. Szóval, mentünk a hang után. És mire odaértünk pont az utolsó záró számot kezdték el játszani. Mindenki táncolt a fűben önfeledten. Mi is csatlakoztunk. Ezzel a nem várt kellemes élménnyel vettük az irányt vissza a kocsi felé és haza.

Valentin-napon megérkezett Kriszti és Jani. Ők délután érkeztek. Nagyon élvezték a kocsiból is már a város látványait. Fényképeztek épületeket, fákat, stb. Jó hangulat volt hazafelé. Kis pihenőt adtunk nekik, de nem sokat, mivel estére beterveztünk egy belvárosi programot, hogy közösen ünnepeljük a Valentin-napot. Egy séta után felmentünk a Hotel Sofitel bárjába, ami jó magasan fent van. Ott voltunk Dodival az egy éves évfordulónkon is novemberben. Azért nagy élmény, mivel középen van a bár egy átriumos nagy helyiségben. Körbe lehet menni és oldalt pedig a nagy üvegtáblák vannak - a mosdókban is-, és a 36. emeletről lehet látni a várost. Nagy élmény volt mindnyájunknak és jót koktéloztunk, beszélgettünk.

Mára ennyit írunk.

Bye from Ausland

Nászút után kipihenten

Üdv újra mindenkinek!

Remek időszakunk volt az elmúlt néhány hét alatt. Vendégek jöttek, sok szép élményben volt részünk közösen és közben készültünk az esküvőre. Nagyon felgyorsultak az események ahogy közeledett a nagy nap, így sajnos már írni nem volt időnk. Aztán elmentünk nászútra, ahol idillikus környezetben - egy igazi trópusi szigeten - ünnepelhettük kettesben a kapcsolatunkat. Felejthetetlen emlékek sokaságát gyűjtöttük össze és azt találtuk ki, hogy veletek is megosztjuk képek formájában. Hamarosan elkészül a galéria, ahol megtekinthetőek lesznek a képek. Azok a képek, melyeket a barátokkal csináltunk az esküvő előtti időszakban, az esküvő a fényképész által készült képekkel és barátok által készített jelenetekkel, valamint a nászútról. Mivel több száz képről van szó, egy kis türelmet kérünk, hogy mindez feltöltésre kerüljön. Igyekszünk...

A highlight-okról pedig szintén hamarosan elkezdek írni.

Puszi mindenkinek!

Első pingpong verseny élmény

Hosszú szünet után ismét jelentkezünk. Vészesen közeledik a nagy nap és a készülődés mellett, egyre telik meg a ház...

Megérkezett már két pár és eseménydúsan telnek a napok.

Kezdünk nagyon izgulni és visszaszámolni a napokat.

Olyan jó lenne, ha azért többen részt tudnátok venni az eseményekben. Hiányoztok.

Most ma ennyit írok. Kérlek, írjatok továbbra is és igyekszünk szorgalmasan válaszolni.

Az egyik nagy élmény az volt tegnap előtt este, hogy rendeztünk egy jó kis pingpongozó versenyt. Nagyon jó volt. Egy kis Jim Beam kóla, Bacardi Breezer, stb. Mindjárt belejöttünk...

Puszi mindenkinek!

Esküvői készülődések

Az elmúlt pár napunk azzal telt, hogy tovább készültünk az esküvőre.

Megvan most már a fényképész is. Nagyon profi szakember és mivel nekünk csak max. két óra hosszára kell, jó árat is kaptunk. Bár nem csak ezen múlik. Volt olyan hely is, ahol a dupláját mondták ugyanezért a szolgáltatásért és olyan is, ahol az egész napot meg kellett volna fizetnünk. Szóval, nem mindegy.

A menyasszonyi ruhámhoz megvan a cipő is. Szerencsém volt ezzel, mivel kaptam pont olyan árnyalatút és anyagút, mint a ruhám. Teljesen összeillik. Nem mintha olyan sokszor lehetne majd látni…De azért jó érzés, hogy úgy néz ki minden harmóniában lesz egymással – mi is Dodival. J

A többi kiegészítőt hajkurásszuk Anyukámmal. Az ékszert és fejdíszt leszámítva már minden megvan.

A Dodi öltözete is szépen alakul. Az öltöny New Yorkból érkezik, a mandzsettás ingje Hong Kongból, a mandzsetta gombok Kaliforniából, az öv Olaszországból (asszem Riminiből). A zokni még nem tudjuk honnan fog. Mindez az E-Bay jóvoltából. Hihetetlen jó áron minőségi cucc. Mintha csak reklámot hallottam volna most…
A mellénye és francia nyaksála bérelve lesz egy itteni üzletből és a cipőt valószínűleg “élőben” kell megtalálnunk. El kell találnunk színben a megfelelő árnyalatot.
Nagyon jól fog kinézni a vőlegény!

A menyasszonyi csokromat is megrendeltem. Nem olcsó az sem.

Minden, ami esküvővel kapcsolatos, jó drága. Mivel tudják, hogy az emberek erre szoktak szánni pénzt. Az utóbbi időben azt érzékeltem, hogy sajnos nagyon is visszaélnek az alkalommal.

Egy hét múlva ilyenkor már itt lesz az első pár, akik az esküvő alkalmából jönnek hozzánk MO-ról. Nagyon várjuk őket!
Aztán Valentin-napra érkezik a következő pár… Szóval, egyre hangosabb lesz a ház. Már előre megkezdődik a bulizás, a ráhangolódás. Mielőtt érkeznek, szeretnénk sok mindennel készen lenni az esküvői készülődést illetően, hogy akkor már az időnk nagyrészét közös, jó programokkal tölthessük.

Körülbelül 25-30 vendégünk lesz. A rokonaink mind a világ más pontjain vannak és nem tudták anyagilag megoldani a kiutazást. A szüleim és nagymamám persze jelen lesznek és Dodinak vannak itt élő rokonai (!), akik szintén ott lesznek.

Azok, akik nem tudják, Dodi nagymamájának a húga él itt a fiával és annak két lányával. Ráadásul a szüleimmel egy kerületben, 100 méterre egymástól! Ilyen kicsi a világ!

J & D

…

The past few days passed with us continuing to prepare for the wedding.

We now have the photographer as well. He’s a professional and as we only need him for two hours, we were given a good price. Although it doesn’t just depend on this. There was a place where we were quoted double the price for the same service and another where we would have had to pay for the full day’s rate. So it does matter.

I have the shoes for my wedding dress too. I had luck with this as I got a pair the same colour tone and made of the same type of fabric as my dress. They match completely. Not that they will be seen as much… But it’s a good feeling that it seems everything will be in harmony with each other – including Dodi and I. J

We’re running around for the other accessories with my mum. Except for the jewellery and headpiece I have everything already.

Dodi’s attire is coming along fine too. His suit is arriving from New York, his French-cuff shirt from Hong Kong, his cuff-links from California, his belt from Italy (Rimini, I think). We don’t know where the socks are going to arrive yet. All this thanks to E-Bay. For an incredibly good price, good quality stuff. It was just like hearing a commercial…
His vest and French necktie will be hired from a local store and the shoes will probably have to be found “live”. We need to get the colour tone right. The groom will look really good!

I’ve ordered my bouquet too. That’s not cheap either.

Everything that’s related to weddings is very expensive. As they know that people usually sacrifice money for this. Lately I’ve sensed that unfortunately they really take advantage of the occasion.

One week from now the first couple, who’s arriving from Hungary for the wedding, will already be here. We can’t wait for them to arrive!
Then the next couple is arriving on Valentine’s Day… So the house is going to be louder and louder. Partying and getting in the spirit of things will commence in advance. We’d like to be ready with many things to do with the wedding preparations, so that by then we are able to spend most of our time with joint, good programs.

We will have about 25-30 guests. Our relatives are in different corners of the world and they couldn’t solve the financial aspects of the trip. My parents and grandma will of course be present and Dodi has relatives living here (!), who will also be attending.

Those of you who don’t know, Dodi’s grandmother’s younger sister lives here with her son and his two daughters. Furthermore, living in the same suburb, 100 metres from each other! Small world!

J & D

Special bayside outing - English version

This is a funny pic! The bird's thinking:

"I'll show them how it's done!" or "I'm a daredevil"...

*******

We have not made mention in more detail of that outing of ours on 14th January. So, I’ll write a few lines about it.

The day began with ordering the previously already chosen wedding bands and then we headed down towards the beach. It was a beautiful summer’s day. There wasn’t a single cloud in the sky. We planned on going down on one of the bay’s coastlines, which is quite a long drive and a very nice coastal strip.

We ate a sausage roll each where we stopped first. This is Aussie “grub”. It has pastry on the outside and some kind of minced meat on the inside. It is usually eaten with tomato sauce. We drank a blue slurpee too, but it was terribly sweet, it wasn’t that good.

Then we continued on to an other popular place, which is called Frankston. We walked more there. There is a modern bridge too, from which you can look on to the sailboats, motorboats and the jetski traffic from a higher point. We had some ice cream there, sat on a bench to gaze around, but it was windy, so we didn’t stay long. We went on.

The next strip had stores, cafes and as it should be done we listened to the Ice, Ice Baby song at full blast. There was real summer heat and a real summer mood by this time/at this stage and this action felt really good.

Then we spotted a really beautiful sandy section of the beach, where we went down to the hot sand for some sunbathing and swimming. The sea was a clear light turquoise by the beach and it gradually deepened in tone as the water did also. This was our first occasion to be down on the beach in a bathing mood.

From here we went all the way along a winding beach road to a popular little town, which is called Sorrento. We bought fish & chips and six oysters each with lemon here and ate it at a picnic table. At this point one side of the peninsula is part of the bay and the other side is ocean. We had a look at the side of the ocean too, we spent a bit of time at the lookout, then we slowly headed home. It was a nice little outing.

Oh, and the other news is that there is a new car, of which I am also uploading pictures. It’s superb. We got it on 30th December. It’s a Mazda 6, but I reckon you can see. We are really satisfied with it. It has everything and my dice as well since…as I had in the other one. So, once again a red car. :-)

Kisses to everyone!!!
Bye for now, from J & D

Különleges öbölkörüli kirándulás - magyarul

Arról a bizonyos kirándulásról még nem esett részletesebben szó, amelyen voltunk január 14-én. Tehát, most írok róla pár sort.

A nap úgy kezdődött, hogy megrendeltük a már korábban kiválasztott gyűrűket és úgy indultunk a tengerpart felé. Gyönyörű nyári nap volt. Egy szem felhő sem volt az égen. Azt terveztük, hogy végig lemegyünk az öböl egyik oldalán, ami egy elég hosszú autóút és nagyon szép tengerparti szakasz.

Az első helyen, ahol megálltunk és kiszálltunk, ettünk egy-egy sausage roll-t. Ez egy ausztrálos kaja. Tészta kívül és egyfajta darálthús belül. Ketchuppal szokták enni. Ittunk egy kék jégkását is, de az borzasztóan édes volt, nem volt annyira jó.

Aztán mentünk tovább egy másik népszerű helyre, amit Frankston-nak hívnak. Ott többet sétáltunk. Van egy modern híd is, amiről magasabb ponton ki lehet nézni a vitorláshajókra, motorcsónakokra, meg a jetski forgalomra. Ott fagyiztunk egyet, leültünk a padra kicsit nézelődni, de szeles volt az idő, így nem maradtunk sokáig. Mentünk tovább.

A következő szakaszon üzletek, kávézók voltak és mi annak rendje szerint letekertük az ablakokat és nyomattuk az Ice, Ice Baby számot. Igazi nyári hőség és hangulat volt már eddigre és igazán jólesett ez az akció. Aztán kiszemeltünk egy gyönyörű homokos tengerparti részt, ahol lementünk a forró homokba egyet napozni és fürödni. A tenger átlátszó világos türkizkék volt a partnál és egyre mélyebb árnyalata lett. Ez volt az első alkalmunk lent a parton igazi strandolási hangulatban.

Innen mentünk kanyargós tengerparti úton végig egy népszerű kis városba, amit Sorrento-nak hívnak. Itt vettünk fish & chips-et és 6-6db osztrigát citrommal és egy piknikasztalnál megettük.

Ennél a pontnál úgy van, hogy az egyik oldala a félszigetnek öböl, a másik már óceán. Megnéztük az óceán oldalát is, kicsit időztünk a kilátónál, majd lassan indultunk hazafelé. Jó kis kiruccanás volt.

Ja, és a másik hír, hogy van egy új kocsi, amiről szintén teszek fel képet. Nagyon szuper. Dec. 30-án vettük át. Mazda 6-os, de gondolom látjátok. Nagyon meg vagyunk vele elégedve. Van benne minden és azóta a kockáim is benne vannak...ahogy eddig a másikban. Szóval, ismét piros járgány. :-)

Puszi mindenkinek!!!

Bye for now, from J & D

Kicsit részletesebben írunk az elmúlt pár napról - az első vendégeinkkel eltöltött élményekről.

Ani és Zsolt barátaink múlt szerda este érkeztek hozzánk Sydneyből. Ők tavaly június óta vannak kint (remélem, a hónap stimmel) és ha talán olvastátok a honlapjukat, vegyes érzelmekkel vannak ebben az országban. Szóval, igyekeztünk szép élményeket szerezni nekik itt Melbourneben.

Mivel fapados járattal érkeztek, egy távolabbi (jó messze) reptérre kellett kimenni értük. Szó szerint a birkák legeltek mellettünk! De hazafelé jót beszélgettünk és este 10 után hazaértünk. Mindannyian eléggé éhessek lettünk, így Dodi egyik specialitásával remekelt, míg én körbemutattam a házat. Sonkás-sajtos-paradicsomos grillezett szendvics volt az a bizonyos éjjeli snack, ami olyan jólesett főleg Zsoltinak, hogy észrevétlenül megevett hármat!

Utána hivatalos szabályok szerinti pókerezés jött, amit már nagyon vártam. Zsolti profi ebben, mi amatőr szinten játszottunk, de ő Interneten is műveli e "sportot". Volt egy kis Baileys-ivás is, hogy mégjobban megjöjjön a kedvünk... :-)

Január 19.

Másnap reggel igyekeztünk korán kelni (nem volt olyan könnyű dolog), hogy legyen időnk négyesben a belvárosban egy nagyot barangolni. Dodinak késő délutántól már dolgoznia kellett, ezért voltunk időhöz kötve.

A kaszinó parkolójában hagyva a kocsit, elindultunk a "Yarra-korzón" a Rod Laver Arena felé, ahol a teniszverseny folyik. Már akkor nagyon meleg volt. Teljesen más a város reggeli hangulata. Nagy élmény volt Ani & Zsoltnak látni közelről a teniszverseny helyszínét, ahogy átkeltünk a hídon egy kicsit a szombati napra hangolódni. Aztán a másik oldalon mentünk vissza a főtér felé, ahol Zsoltiék megvették vasárnapra is a jegyeket. Nagy teniszrajongók. Már nagyon kellett egy pihenő, így az egyik Starbuck's kávézó felé vettük az irányt, de közben benéztünk szuvenírboltba is.

Jó volt egy kicsit légkondi és jegeskávé által lehülni. Aztán mentünk egy kört az ingyenes túristavillamossal, ami körbemegy a belváros peremén futó négy utcáján. Sajnos, sokan álltak is, takarták az emberek sokszor a kilátást, sokszor állt meg a villamos, szóval Zsolti inkább aludt egyet. Mindenesetre, körbementünk, aztán irány a Rialto torony 55. emelete! Onnan megnéztük a panorámát, ki is lehet a két ellentétes ponton lépni a szabadba nézőteraszra. Aztán megnéztünk lent egy bemutatófilmet Melbourne városáról és államáról. Félórás profi film volt. Amolyan virtuális érzetet keltett... Érezhető volt a tenger csobbanása, az akrobatarepülő fejjel lefelé fordulása,stb. Aztán mentünk vissza a kocsihoz és haza.

Anival elugrottunk vásárolni, majd elkészült a vacsora: fokhagymás, bazsalikomos csirkemellfilé, kínai bébikukoricás-hagymás rizzsel és saláta (jégsaláta, lilahagyma, paradicsom, olasz vinaigrette-öntettel). Kis pihenés, tenisznézés következett és Apukám befutott meglátogatni bennünket és megismerni Aniékat. Evett ő is a vacsiból, aztán fagyikehely volt mangódarabokkal.

Nem sokkal rá mentünk vissza csak hárman már a Rialto toronyba, mivel napijeggyel visszamehettünk és úgy döntöttünk, hogy a naplementét és esti fényeket ott nézzük meg. Onnan a kaszinóba mentünk, ahol játszottunk-mászkáltunk-nagyképernyőn a teniszbe is belenéztünk. Utána kellőképpen elfáradva jöttünk haza.

Január 20.

Ezen a napon elvittem Anit & Zsoltit egy viszonylag közeli, de városon kívüli helyre, ahol szabadon vannak ausztrál állatok. Ezen a napon is kánikula volt. Mindjárt a kasszánál előttünk magyarok voltak, akikkel a koala "osztályon" pár szót váltottunk. Idősebbek voltak. Az egyik 50 éve él itt és a rokonai jöttek látogatóba.

Volt kenguru, tasmániai ördög, kacsacsőrű emlős, hüllők, békák, possum-félék, ausztrál süni - echidna, dingo-kutya, emu, denevér, pelikán, más vízimadarak, egzotikus papagájok és egyéb madarak.

Visszafelé benéztünk egy borkostoló szőlőhegy/étterembe, aminek csodálatos birtoka és panorámája volt. Zsoltiéknak nagyon tetszett.

Este viharos idő volt, még jégeső is volt a városban, de szerencsére minket elkerült. Mindenesetre, az esti terv elmaradt, nem mentünk el itthonról, kivéve a közértbe venni egy pár dolgot. Mivel Zsoltinak nagyon bejött az a bizonyos grillezett szendvics, az lett a vacsi megint, nem a spagetti bolognese, amit terveztem csinálni. Társasozás és tenisznézés volt az esti program. Ja, és csirkemellfilét paníroztam a szombati szendvicsekhez.

Január 21.

Reggel Ani és Zsolti elmentek előre a teniszre. Mi Dodival később mentünk. Addig elkészítettem a szendvicseket (rántott csirkemellfilé, jégsaláta, majonéz, subway-féle kifliben). Odaértük kb. du. fél egyre, körülnéztünk egy kicsit, aztán sorbaálltunk a második legnagyobb stadionba. Hosszú volt a sor, mondták is, hogy egy-másfél órás várakozás van. Hogy ne lázadjanak az emberek a színpadon élő jazz-zene volt ismerős számokkal. Kb. 20 percet álltunk és haladtunk előre a sorban, amikor egy nagy szerencse ért. Pont úgy jött ki egy pár, hogy a sort nálunk törték meg és két szabadjegyet adtak a kezünkbe! Először nem is tudtuk, hogy mire használhatóak. De pont ott cigizett egy férfi és mondta, hogy menjünk be nyugodtan, már nem kell sorbaállnunk. Ahonnan kijött a pár, mi ott bemehettünk. Megtaláltuk a nekünk szóló kaput és máris jó helyre ülhettünk. Bár odatűzött a nap és borzasztó meleg volt, bejutottunk és kb. a 7. sorból nézhettük a meccset! Aztán két sorral hátrább megüresedett két hely, úgyhogy feljebb mentünk félig árnyékba. Onnan már nem ültünk máshova, mivel rá 5 percre be is húzták a tetőt a hőség miatt. Telefonon lebeszéltük a hamarosan véget érő meccs végén, hogy Zsoltiék is jöjjenek oda. Remekül éreztük magunkat! A szendvicseknek nagy sikere lett, de estére elfogyott. Ezért vacsorára egy igazi hotdogot ettem és egy pohár sört ittam! Dodi fish&chips-et evett és Powerade italt ivott. Apukám jött értünk este 9-kor, de amíg nem ért oda, megnéztük a főteret, ahol a nagy kivetítőn mutatják a Rod Laver Arena-ban éppen zajló meccset.

Ott kifogtunk egy mókás jelenetet. Két ausztrál srác (akik nagyon jókedvükben voltak, gondolom a sör hatására is...) bemászott nyakig a szökőkútba. De nem tartott sokáig az akciójuk, jöttek a biztonságiak és kedvesen, de határozottan elvezették őket a kijáratig...nincs kecmec... Nem bánták, mert óriási mutatvány volt (számukra). Mi is jót nevettünk. Gyorsan körbefutottuk a szuvenírboltot, aztán mentünk is ki.

Hazajöttünk felfrissülni, átöltözni, majd vissza a városba. A kocsiban már buliztunk, ment a zene, énekeltünk. Nagyon vidám volt a hangulat. Gyalog mentünk a városban. Sokan voltak, nyüzsgő hangulat volt és párás nyári este. Sikerült kapnunk csokis-chillis fagyit, amit már beharangoztunk Aniéknak. Ott a korzó környékén lehetett kapni. Aztán mentünk a kaszinóhoz, de most nem játszani, hanem a sportbárba, ahol egyszerre lehetett nézni nagyképernyőn két teniszmeccset, egy európai focimeccset és a zeneszámok videoklippjeit. Ittam egy grasshopper koktélt, a többiek csak üdítőket ittak. Nagyon jó volt a "búcsúeste". Sajnos, még nagyon sokat kellett gyalog menni a kocsiig. De volt egy jelenet, ami nagyon tetszett mindannyiunknak. A főtéren van egy 7-Eleven (amerikai éjjel-nappali franchise üzlet). Bement Dodi egy jégkása (slurpee) innivalóra, mi addig kint megvártuk és ahogy jön vissza, besétál lazán egy menyasszony a boltba és vesz egy vizet! Aztán bemegy a vőlegény és ő is vesz egy vizet! Utána kijönnek és kettesben elkezdenek sétálni. De addigra mi is pont úgy érünk arra a pontra, hogy pont utánuk megyünk, mint egy gyalogos menet! Teljesen véletlenül alakul így. Kiderül, hogy a nyitott új (talán erre az alkalomra bérelt) kocsijukhoz mennek. Itt ugyanis az a tradíció, hogy az ifjú pár elköszön jóval a lakodalom vége előtt és mennek nászéjszakázni. Megsúgom, nálunk nem így lesz. Mi maradunk mulatni! Gratulált nekik Dodi, mire a minket megelőző fiatalok is követték a példáját. Örömmel fogadták. Jó volt ezt átélni, mivel pont ma lett volna az esküvőnk eredeti terv szerint, ugyanis a két legjelentősebb napunk (a megismerkedésünk, eljegyzésünk) ezen a 21.-ei napon történt. De át kellett tennünk időhiány miatt. Ennek ellenére azért ezen a napon többször eszembe jutott ez és még jobban elképzeltem a mi esküvőnk napját, ami "just around the corner". :-)

Január 22.

Anit & Zsoltit kiviszem a teniszre, én itthon lazítok, tevékenykedek. Majd este 6-kor értük megyek, úgy hogy már a csomagjaik bent vannak a kocsiban és elviszem őket a megfelelő belvárosi buszpályaudvarhoz, ahonnan indulnak ki a reptérre. Ott még elidőzünk egy picit, aztán ezzel véget ér ez a közösen eltöltött pár nap.

De ismét itt lesznek az esküvőre. Akkor megint találkozunk velük. Utána meg szeretnénk elmenni Sydneybe áprilisban.

Greetings from J & D !

Itt vannak nálunk az első vendégeink...Azért sem írtunk az elmúlt pár napban, mert több szép programon voltunk velük együtt. Sydneyből van itt Anikó és Zsolt!

Holnap megyünk ki velük a teniszre, amit nagyon várunk. 33 fok lesz, szóval nem fogunk fázni...

Ma voltunk ausztrál állatokat látogatni, tegnap belvárosi túra volt. A tegnapi napon is kánikula volt - 36 fok. Sokat sétáltunk, villamosoztunk a város peremén és felmentünk a Rialto torony tetejére (a kék üvegű épület), fel az 55. emeletre. Aztán este is visszamentünk ide megnézni a naplementét és a város fényeit. Utána irány a kaszinó... Bejártuk az egészet, sokat játszottunk, de utána már csak szinte vánszorogtunk a kocsiig, annyira eseménydús volt a nap. Hát bizony jólesett az ágy kényelme...

A múlt hétvégi kirándulásunkról még nem is meséltünk. Meg még annyi minden lenne, de mára csak ennyit tudok. Holnap korán kelünk és az a tervünk, hogy az egész napos tenisz esemény után elmegyünk egy nagyot bulizni a városba. Remélem, lesz rá energiánk.

Sok puszi mindenkinek!

Sziasztok!

Ma azt vettem észre (bár eddig is tudtam hogy így van), hogy itt az öregek kiszámíthatatlan kinézetű autót vezetnek. Új Honda Accordot, sötétített ablakú, szárnyakkal ellátott sportos kocsikat...és alig tudnak menni. Ma vártam a Dodit a kocsiban, azért volt alkalmam ezt a jelenséget megfigyelni. Többen bottal jártak, alig tudtak ki-, vagy beszállni a kocsiba és fura módon mégis ilyen jellegű autót vezettek egy az egyig.
De ha általában nem ennyire feltűnőek esetleg, akkor is sokszor olyan autóba szállnak, ami teljesítményre, kinézetre nem éppen való nekik. Miért? Mert megtehetik. Itt teljesen máshogy élnek az idősek. Ha nem így van egyes idős embereknél, akkor valamit nagyon rosszul csináltak az életük során... Sajnáljuk, hogy ennyire nagy a kontraszt az ottani és itteni ilyen korú embereknél. Ennek nem így kéne lennie. Azért említettem ezt meg, mert elég mókás látvány volt és egy érdekes megfigyelés, ami megint rádöbbentett az ottani idősek elszegényedésére.

De lehet ezzel most egy páran eluntátok magatokat...

Szombaton szeretnénk menni egy nagy kirándulásra. Végig a tengerparton kocsival. Valahol azért szeretnénk megállni, lemenni a homokba, napozni és talán fürödni is. Biztos fogunk csinálni képeket. Mostanában nem készült rólunk egyáltalán. De majd aktiváljuk magunkat...

A napokban kaptunk nagyon jó híreket. Szépen alakul az esküvői vendégek száma. Jöttök MO-ról is egy páran, aminek NAGYON, NAGYON örülünk!!!
Eddig mindenki nagyjából két héttel az esküvő előtt érkezik, szóval gondoskodunk arról is, hogy sok jó program legyen már az esküvő előtt! Megyünk majd erre-arra, biztos nagyon jó lesz... Már izgatottak kezdünk lenni... :-)

Akik nem tudnak jelen lenni, fogtok kapni tőlünk képeket és mesélni is fogunk a különleges 'highlight' pillanatokról.

U.I. A fénykép a hátsó teraszon, fekve, napozás közben készült, ahogy csodáltam az ég gyönyörű kék és fehér kontrasztját.

...................

Hi Everyone!

Today I noticed (although I already knew it was like this) that old people drive unusually sporty cars. New Honda Accords, cars with tinted windows and rear skirts...and they can hardly walk. I was waiting for Dodi in the car today, that's why I had the chance to observe this phenomenon. A number of them used canes, could hardly get out of or in the car and strangely they all drove these kinds of cars.

But if generally it's not as striking, they still get in cars which don't suit them in performance or look. Why? Because they can.

Old people live completely differently here. If this isn't the case with a few, then they really did something wrong during their lives...It's unfortunate that the contrast is so big between people of this age here and there. It shouldn't be like this. The reason I mentioned this is because it was a funny sight and an interesting observation, which once again made me realise how the poor there have become even poorer with age.

But perhaps a few of you are now 'bored silly'...

We'd like to go on a big outing on Saturday. Along the coast by car. We'd like to stop at one point though, to go down to the sand, do some sunbathing, perhaps even go for a swim. I'm sure we'll take some pictures. These days we haven't taken any of us at all. We'll activate ourselves...

We got really good news in the past few days. The number of our wedding guests are forming nicely. You guys are coming from Hungary too, which we are REALLY, REALLY happy about!!!

So far, everyone's coming around two weeks before the wedding, so we are making sure to plan lots of fun programs even before the wedding! We'll go to places, I'm sure it'll be lots of fun...We're getting really excited... :-)

Those of you who can't be present, will receive pictures from us and we are going to tell you all about the special 'highlight' moments.

Bye for now

From Ausland

P.S. The photo was taken while lying down sunbathing on the back terrace and admiring the beautiful blue and white contrast of the sky.

Az elmúlt pár napot többek közt gyűrűkereséssel töltöttük. Nem volt egyszerű dolgunk. Lejártuk a lábunkat, sok üzletet megnéztünk és többször csalódottak voltunk a kínálatban. Ugyanis, itt nem olyan elterjedt szokás, hogy mind a menyasszonynak, mind a vőlegénynek egyforma legyen a gyűrűje, hanem másmilyenek vannak a férfiaknak, mint a nőknek. Ebből adódott, hogy sok helyen nem készítették volna el egyformán a két gyűrűt. Az is csökkentette a választékot, hogy fehér aranyat szeretnénk és mintás gyűrűt. De a jó hír, hogy a sok járkálásnak meglett az eredménye. Találtunk egy nagyon jó üzletet, ahol megcsinálják a kívánságunk szerint a gyűrűket és bőven időben átvehetjük.

Az esküvői autót is megtaláltuk. Ezügyben is több helyen voltunk tájékozódni. Vannak itt olyan családi vállalkozások, ahol több garázsnyi 10-15db régi Rolls Royce meg Bentley gyűjtemény áll készenlétben esküvőkre, vagy más rendezvényekre. Vannak, akiknek limuzin a specialitásuk, vagy Mustang, Buick, stb. El voltunk képedve. És már a legtöbb helyen le is vannak ezek a kocsik foglalva. Mi egy Bentley-t választottunk, aminek van légkondija meleg nap esetén. Szép fehér és belül is gyönyörű.

Jövő héten jön a ruhaválasztás és így szépen haladunk előre.

Ja, majdnem el is felejtem írni, hogy ma megtaláltuk a tortát is! Gyönyörű szép lesz. Három szintes torta fehér és arany kreáció. Többet nem is mesélek róla, majd látni fogjátok nemsokára (egy páran élőben látjátok majd és ehettek is belőle!).

Hiányzik a tanítás, hiányoztok. Jó lenne visszaröppenni egy rövidke időre. Annyira örülünk, hogy Interneten tudjuk veletek tartani a kapcsolatot. Ez is valami.

Mára ennyit írok. Ismét későre jár. Legyetek jók és írjatok!

Puszi mindenkinek!!!

Bye from Ausland

Boldog Újévet mindenkinek! Nálunk nem az eredetileg eltervezett módon búcsúztattuk az óévet, két okból sem.

Az egyik, hogy Dodi az előző napon kapott állást egy nagyon jó helyen és Szilveszterre is behívták őt dolgozni, mert rögtön megnyerte őket. Így rögtön a mélyvízbe került, de állítólag tök jó volt a hangulat! Egy ‘country club’-jellegű helyen van, ami közel is van, jól fizetik és barátságos is.

A másik, hogy Szilveszterkor érkezett meg MO-ról a nagymamám és este 8-ra értünk vissza a reptérről. Mivel mi látjuk őt vendégül, nem akartuk őt itthonhagyni egyedül. De az érdekes dolog ebben az volt, hogy talán életemben először koccinthattam vele és együtt kezdtük meg az évet! Ha nem így jött volna ki a lépés, ő nem maradt volna fenn éjfélig.

De miután hazavittem a szüleimet és a nagymamám elment aludni, már nagyon vártam Dodit haza és mi külön pezsgőztünk utána gyertyafénynél. Mivel mindketten tempós napokat éltünk meg előtte, nagyon fáradtak voltunk és mentünk is aludni rövidesen.

Másnap a családi hagyomány szerinti lencsefőzelék és malac sült volt az ebéd. Aztán próbáltuk bepótolni az előző éjszakákon elmaradt alvást.

...........................

Happy New Year to everyone! We didn’t say farewell to the year as originally planned for two reasons.

One was that Dodi got a job the day before and he was called in to work on New Year’s Eve, because he won them over immediately. So he was in deep water right away, but apparently the atmosphere is great! He is at a country club-style place, which is nearby, pays well, and is friendly.

The other reason is that my grandma arrived from Hungary on New Year’s Eve and we got back from the airport at 8 o’clock. As she is our guest for a month, we didn’t want to leave her by herself. But the interesting thing about this was that maybe for the first time of my life I was able to toast her and we started the year together! If this wasn’t the way things worked out, she wouldn’t have stayed up till midnight.

But after I took my parents home and my grandma went to sleep, I was waiting for Dodi to come home and we had champagne in candlelight just the two of us. As both of us had hectic days previously, we were both very tired and we went to sleep soon after.

The next day, we had the traditional family meal of lentil “főzelék” with roast pork for lunch. Then we tried to make up for all the lost sleep of the nights before.

Többen kértétek, hogy küldjünk képeket az otthonunkról és a környékről. Egyelőre csak külső képek készültek a házról és az utca egy részéről. Az ideiglenes autóról is van kép, ami egy szuper, megbízható régebbi Ford Mondeo. Van benne légkondi, ami fontos az egyre melegedő időben (most jön a nyár java).

Igyekszünk bent is készíteni képeket és a környéket is részletesebben bemutatni! Van nagyon közel hozzánk például egy hatalmas park tóval, kacsákkal. Lehet is látni az iroda ablakából. Oda többször is elmehetnénk. Mindig tervezzük, aztán helyette más lesz a program.

(A képeket nagyobb méretben is meg lehet nézni rákattintással.)

..........

A few of you have asked us to send pictures of our home and the area we live in. We have only taken outdoor ones of the house and part of the street so far. We have a picture of our temporary car as well, which is a super, reliable older Ford Mondeo. It has airconditioning, which is important in the continuously increasing temperatures (the best of summer is yet to come).

We will do our best to take pictures inside as well and to show you the area in more detail too. There's a huge park very closeby with a lake and ducks. We can even see it from the office window. We should go there more often. We always plan to go, then there's some other program instead.

(The pictures can be viewed in larger size by clicking on them.)