A múlt héten rendelőben jártunk, orvosokat láttunk,
meg akartak gyógyítani, muszáj volt szótfogadni
Bár már elmúlt Húsvét, tényleg így történt, ezért lássuk mit láttunk…
Ismét magyaros élmények értek. A rendelőben láttunk és hallottunk egy idős házaspárt, majd másnap amikor ismét ott várakoztunk, ismét egy másik még idősebb házaspár ott duruzsolt egymás között magyarul…
Ezenfelül az orvos, akire vártunk, Dr. Lovass volt, akinek a szülei szintén magyarok. De nem tud egy pár szavon kívül többet magyarul.
Mivel nagyon jópofa, szimpatikus orvos, ezért családi orvosunknak fogadtuk! De azért reméljük, nem kell túl gyakran járnunk hozzá…
A sok „szép” orvosi élményt egy vérvétel is kiegészítette. Az ápolónő nagyon kedves volt, elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy most januárban volt Budapesten és mesélte a helyeket, amiket látott. Mondta azt is, hogy bár csak két napot töltött ott, aki egyszer már látta azt a várost, megérti, hogy miért nem lehet sokáig elfelejteni. Hát, egyetértek. Nekem is, mint olyan valaki, aki nem ott nőtt fel, de aztán hosszabb időt ott tölthetett, szintén ez a megmagyarázhatatlan vonzalom bizsereg a véremben! :-)
Amint látjátok, szinte olyan, mintha el sem hagytuk volna Mo-ot!
Visszatérve a várótermi időre, láttunk még két érdekességet:
Volt egy férfi, akit Mr. Green-nek hívtak és tetőtől talpig zöld ruhában volt. Mókásnak találtuk, hogy a nevéhez hűen öltözik. Vajon tudatosan történt-e, vagy nem is vette észre, (nem mint ahogy mi)… ??
A következő mutatványt látni kellett, hogy valaki igazán elhiggye! Volt ott egy várakozó nő, aki hihetetlen gyorsasággal kötött! De ez még semmi… Közben olvasott egy könyvet, így oda sem nézett arra, amit a kezével csinált! Ha nem párosult volna ehhez a látványhoz ez a csodával határos gyorsaság, akkor sem lett volna semmi, hogy köt is, olvas is. De így… Teljesen el voltunk képedve!
Szóval, egy vesegyulladást leszámítva - ami nehezebb időszakot jelentett az életünkben-, jól vagyunk.
meg akartak gyógyítani, muszáj volt szótfogadni
Bár már elmúlt Húsvét, tényleg így történt, ezért lássuk mit láttunk…
Ismét magyaros élmények értek. A rendelőben láttunk és hallottunk egy idős házaspárt, majd másnap amikor ismét ott várakoztunk, ismét egy másik még idősebb házaspár ott duruzsolt egymás között magyarul…
Ezenfelül az orvos, akire vártunk, Dr. Lovass volt, akinek a szülei szintén magyarok. De nem tud egy pár szavon kívül többet magyarul.
Mivel nagyon jópofa, szimpatikus orvos, ezért családi orvosunknak fogadtuk! De azért reméljük, nem kell túl gyakran járnunk hozzá…
A sok „szép” orvosi élményt egy vérvétel is kiegészítette. Az ápolónő nagyon kedves volt, elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy most januárban volt Budapesten és mesélte a helyeket, amiket látott. Mondta azt is, hogy bár csak két napot töltött ott, aki egyszer már látta azt a várost, megérti, hogy miért nem lehet sokáig elfelejteni. Hát, egyetértek. Nekem is, mint olyan valaki, aki nem ott nőtt fel, de aztán hosszabb időt ott tölthetett, szintén ez a megmagyarázhatatlan vonzalom bizsereg a véremben! :-)
Amint látjátok, szinte olyan, mintha el sem hagytuk volna Mo-ot!
Visszatérve a várótermi időre, láttunk még két érdekességet:
Volt egy férfi, akit Mr. Green-nek hívtak és tetőtől talpig zöld ruhában volt. Mókásnak találtuk, hogy a nevéhez hűen öltözik. Vajon tudatosan történt-e, vagy nem is vette észre, (nem mint ahogy mi)… ??
A következő mutatványt látni kellett, hogy valaki igazán elhiggye! Volt ott egy várakozó nő, aki hihetetlen gyorsasággal kötött! De ez még semmi… Közben olvasott egy könyvet, így oda sem nézett arra, amit a kezével csinált! Ha nem párosult volna ehhez a látványhoz ez a csodával határos gyorsaság, akkor sem lett volna semmi, hogy köt is, olvas is. De így… Teljesen el voltunk képedve!
Szóval, egy vesegyulladást leszámítva - ami nehezebb időszakot jelentett az életünkben-, jól vagyunk.
Nagyon szépen alakult a szülinapom is, de arról legközelebb mesélünk nektek.
Puszilunk mindenkit!
Puszilunk mindenkit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése