Mottónk - Az élet himnusza

Az Élet szépség - csodáld meg!
Az Élet boldogság - éljed meg!
Az Élet álom - tedd valósággá!
Az Élet kihívás - fogadd el!
.....
Az Élet élet - éljed!

Óceánparti kiruccanás - The Great Ocean Road

Sziasztok!

Február 21-én egy egész napos program következett. Késve indultunk, mivel reggel lassabban értünk haza a csapatért a bérelt minibusszal. A belvárosi Avis-nek volt jó akciója, szóval ott foglaltunk le egy új Toyota Tarago-t. Mire visszaértünk vele már a többiek elkészítették a kaját-piát, minden be volt pakolva és indulhattunk.

Mi elöl ültünk Dodival és felváltva vezettünk, Andi és Ferás mögöttünk ültek és leghátul Kriszti és Jani ültek. Olyan nagy volt a busz, hogy alig hallottuk egymást. A vicc az volt, hogy olyan kis papirüzeneteket kellene dobálnunk egymásnak, mint az iskolában szokás az órák alatt.

Az első megálló Geelong volt, ami egy tengerparti város és már nem Melbournehöz tartozik. Itt elsétáltunk a kikötőig, majd be a városba. Készültek mókás képek és volt illemszünet is.

Majd folytattuk az útunkat. Innentől átvette Dodi a kormányt. Egy idő után kezdődött az óceánparti út – a „Great Ocean Road”, ami kanyarog jobbra-balra és megy fel-le a sziklák fölött. Nagyon szép, de egyben veszélyes útvonal.

Kb. félúton megálltunk egy elég kalandos helyen… Nekünk lányoknak megint kellett mennünk illemszünetre, így amikor megláttunk egy szálláslehetőség táblát „felfordultunk”… :-)

Egy meredek útra kellett rákanyarodnunk és egy amolyan Psycho-film kinézetű házhoz értünk. Ahogy mentünk fel gyalog a lépcsők nyikorogtak, voltak persze hintaszékek is és mielőtt beléptünk volna egy nagyszobába és ebédlőbe nyíló helyiségbe, szóltunk, hogy van-e ott valaki. Senki. Síri csend. Csak azt láttuk, hogy a másik oldalon is szakadék és nagyon magasan, egy hegy csúcsán van ez a ház, így mindkét oldalról pazar látvány volt. Bementünk. Andi meg is találta a mosdót, így pont mire kijött egy nő (aki szintén horrorfilmbe illő volt zsíros hajjal, stb.) bement. Úgy tettem, mintha érdeklődnénk a szállás iránt. Megmutatott két szobát. Elképzeltem, hogy ha egy éjszakára ott kellene aludni, ahol senki nem lát, nem hall semmit, milyen ijesztő lenne. Pont olyan volt a szitu, mint amikor egy pár fiatal utazóban van és betér egy látszólag menedékhelyre és pont ott vár rájuk a halál. Nagyon tetszett az élmény, de igyekeztünk onnan eltűzni – már ahogy lehetett olyan lejtős, kavicsos úton. A fiúk nem is jöttek utánunk, szóval történhetett volna bármi velünk lányokkal. :->

A „12 Apostol” környékére kb. du. 5-kor értünk. Nagyon tetszett mindenkinek és itt persze sok kép készült, köztük csoportképek is, amelyeken mind rajta vagyunk. Olyan levált sziklaformációk vannak ezen a hosszabb óceánparti szakaszon, amelyek évmilliók alatt váltak ilyenné a víz, eső és szél általi eróziótól. Ide nem mehetnek le emberek, mivel nagyon veszélyes lenne. Kialakított, biztonságos gyalogjáró van, hogy ne történjen baleset. Lehet tízperces helikopter túrára befizetni, ami $90/fő, de azt nem csináltuk. Még soha nem voltam én sem, viszont szeretnék egyszer. Bea barátnőnk már volt a párjával és azt mondja nagyon megéri és nem is kell 10 percnél több, megvan a kellő hatás.

Utána beültünk vacsizni, mert mindnyájan megéheztünk. Mi Krisztiékkel pizzáztunk, Andiék pedig elmentek egy másik helyre kettesben mást enni. Innen indultunk vissza már hazafelé egy másik, gyorsabb útvonalon. A fő országútig eléggé kihalt útvonalon mentünk és megint viccelődtünk, hogy olyan ez is, mint a horrorfilmekben. Szerintem túl sok ilyen filmet néztünk. De tényleg olyan volt! Még egy kamion is „üldözőbe” vett. Jött utánunk, időnként eléggé közel követve, de nem előzött meg. Azt kell tudni, hogy erdős terepen mentünk, nem volt nagyon más kocsiforgalom, csak mi és annak a veszélye, hogy bármikor kiugrik egy testes kenguru, ami komoly károkat tesz az autókon. Szóval, figyeltünk mindnyájan…

A csillagok nagyon szépek voltak az égen. Mivel nem voltak városi fények, jobban lehetett látni őket. De nem mertünk megállni az útszélén jobban szemügyre venni…

Éjfél előtt értünk haza. Mindenki sietett aludni, jól elfáradtunk. De nagy élmény volt mindenkinek ez a sok látvány - és persze az extra kis izgalmak pedig még fűszerezték a hangulatot!

A legközelebbi részben az egybekötött leány- és legénybúcsúról mesélünk…
Utána pedig jöhet az esküvő, stb.!

Puszi mindenkinek! Vigyázzatok magatokra…

Bye from Ausland

Állatkert és esti BBQ-party

Folytatjuk a mesélést.

Dodi beteg lett a hétvégére, de olyannyira, hogy teljesen kétségbe volt esve szombatra virradóra. Elkapott valamilyen vírust. Amióta ismerem nem volt beteg, szóval ez elég rosszindulatú baci lehetett, hogy ennyire ledöntötte. Szombat reggel így törölve a tengerparti kirándulás, helyette az orvos volt a program. Kapott antibiotikumot. Mivel pont egy hét volt az esküvőig, sejtettük hogy Dodi rendben lesz, de én leeshettem volna a lábamról az esküvőre. Szóval, mintha én is beteg lettem volna, jött a fokhagyma, frissen facsart narancslé és sok-sok vitaminkúra. Sikerült elkerülnöm, de Ferás egy kicsit elkapta sajnos. Szerencsére, esküvőre már jól volt mindenki…

Szóval, ezért a hétvégi eseményekre nem is nagyon emlékszem. Folytatom a hétfővel. Február 20-án mentünk közösen az állatkertbe. Mivel Krisztiék vasárnap este megjöttek Sydneyből, már ide mindnyájan mentünk, kivéve Dodit. Ő még pihent az ágyban.
Évente egyszer mindig szeretem végigjárni a melbourne-i állatkertet, mivel nagyon szép az elrendezése. Úgy van kialakítva, mintha az állatok a természetes környezetükben élnének és sokkal nagyobb tere van minden állatnak, mint a budapesti állatkertben. Sok szép érdekes növény is van. Két dolgot kiemelnék: a bambusznádakat, ami sűrű erdő jellegű és nagyon jól néz ki a majmok lakhelyeihez közel, valamint a Japánkert. De van egy másik terület is, ami viszonylag új, mivel most láttam először - az elefántok terepe. Olyan egzotikus épület van ott, mintha hirtelen Indiába varázsoltak volna. Rengeteg kis apróság díszíti a fedett, de körbe ablakos talán nádból épült házat. Odavaló jellegzetes padokon lehet megpihenni és átvenni a keleties hangulatot, míg odakint nagy uszoda jellegű formatervezett vizes területen hűsölhetnek a ráncos elefántok. Látszik, hogy sok pénzt fektettek ennek a megtervezésébe.

Aznap este nagyon jó buli volt! - BBQ-party a lenti teraszon. Halat, garnélarákot, csirkét tettünk fel és salátával azt vacsiztunk. Boroztunk, beszélgettünk, pingpongoztunk és még possum is jött vendégségbe. Nézett minket felülről, ahogy szórakoztunk. Egyedül tánc nem volt, pedig zenét hallgattunk.

A keddi nagy kirándulással folytatom legközelebb. Az volt az óceánparti túra és a nagy cél a „12 Apostol” szikla jellegzetesség volt… mondanom sem kell, nagy sikere lett ennek a napnak. Utólag mindnyájan ezt emlegettük az egyik együtt töltött időnk fénypontjának…

Bye from Ausland

Hegyről le kalandra fel a tengerparton!

Nos, technikai okokból még várat magára a nagy terv, miszerint kb. ezer képet felteszünk nektek egy nyílt galériába, ugyanis lassú hozzá az Internet-kapcsolatunk. Szóval, talán mire szóban elmeséljük az élményeket a képek is láthatók lesznek. De van egy kis meglepetés nektek a honlapon, ugyanis az egyik link betekintést enged a képek egy részébe, amibe addig is bekukkanthattok… (Kriszti & Jani ausztrál képgalériája)

Február 15-énél tartunk. Ezen a napon egy giga bevásárlóközpont, Chadstone volt betervezve. Itt jól eltelt az idő. Feloszlódott a csapat, hogy mindenki azt tudja megnézni, amire igazán kiváncsi volt, de ezt egy közös ebéd előzte meg. Nagy sikere volt a rákhúsnak. Ugyanis mindenki szabadon választhatott a „food court”-ból, de legtöbben a rákhúst választottuk. Itt nagyon olcsó, amúgy egészséges és fincsi étel. Saláta formájában, illetve szendvicsben ettük.

Február 16-án megint egész napos programnak néztünk elébe. Reggel indultunk fel a dandenongi hegyre, mivel a lakodalom színhelye egy a hegyekben lévő kis étterem volt, ahol intézkednünk kellett anyagi téren és vittük magunkkal a csapatot. Két kocsival mentünk ide is, mivel mostanra már bizony 6-an voltunk. Olyan érdekes volt, hogy ködbe mentünk fel és aztán szikrázó napsütés lett. Láttunk „rosella” papagájokat, majd miután lerendeztük az anyagiakat következett egy páfrányerdős kocsiút, ahol fényképezni is kiszálltunk. Nem volt abszolút forgalom az erdei úton, ezért sok kép úgy készült, hogy a felezővonalon állunk… Jó képek lettek. Ezeket is meg lehet nézni a fent említett helyen.

Aztán következett egy kis kávézás, valamint volt aki ausztrálos „pie”-t evett, volt aki sütizett. Bementünk egy hangulatos ki boltba is, ami amolyan keleties cuccokat árult. Szívesen elidőztünk volna még itt, mivel volt több kis hegyi üzlet is, de mennünk kellett tovább. Erdei arborétum következett. Tetszett mindenkinek a látvány. Innen messze el lehetett látni más hegyek irányába. Itt már bizony igazi nyárias meleg volt. Sajnos, Dodinak mennie kellett délután dolgozni, ezért innentől már csak 5-en maradtunk.

Irány a tengerpart! Eleve úgy készültünk, hogy délután strandolunk egyet, szóval a hegyről le a vízhez… De mivel távolságok vannak és át kellett menni a városon, több mint egy óráig tartott az út. Beával - egy kedves barátunkkal, akit Krisztiék is ismernek-, a tengerparton találkoztunk. Jó volt ott egy kupacban a homokban pihenni, beszélgetni, élvezni a napfényt. Következett a Forma 1-es pálya. Már elindultak a készülődések, de még lehetett rajta közlekedni.

Ezután megmutattam a csapatnak Melbourne egyik legdrágább utcáját, majd mentünk vissza a giga-helyre, ahol megint rákhús volt a kedvenc. Aztán még egy kis nézelődés, majd kellőképpen kifáradva hazajöttünk.

Másnap, február 17-én reggel elmentek Krisztiék Sydneybe a hétvégére, a másik fiatalok pedig belvárosi túráztak egész nap. Kitettük őket a Queen Victoria Market-nél, ami egy olyan hely, ahol sok-sok ausztrálos és nem ausztrálos élelmiszer és nem élelmiszer árut lehet vásárolni. Mint kiderült, Andi kapott is egy szép piros bőrdzsekit. Majd mentek tovább nézelődni Melbourne szívében. Csak este 8-ra mentünk értük.

Még írunk ASAP…

Bye from Ausland

Barátok érkezése és az első napok együtt

Útmutató a képekhez

Megérkeztek február 9-én az első vendégeink. Andi, akit már jó ideje ismerünk és jó barátunknak tekintünk és Ferás, a kedves párja, akit még nem ismertünk, de nagyon gyorsan megkedveltünk, majd megszerettünk mint embert és barátot. Éjfélkor érkeztek és már az első éjszakán jót beszélgettünk, nagyon örültek a szobájuknak, az együttlétnek. Képzeljétek el, olyan édesek voltak, hogy a világ másik oldalára átcipeltek nekünk egy komoly étkészletet, ami 32 darabból áll! Majdnem megtelt vele az egyik bőröndjük! Még aznap este felhozták az emeletre és megleptek vele bennünket… Modern narancssárga és zöld mintás kézifestésű készlet. Nekünk nagyon tetszik és rögtön felavattuk, azt használtuk a tálaláshoz.

Az első napokban megmutattuk nekik a belvárost, látták a kaszinót, ahol nagy tűzlángok csapnak fel oszlopok tetejéről minden órában esténként, mentünk sportbárba mulatni és kifogtunk egy olyan estét, amikor lehetett jó számokra táncolni. Mentünk is Andival, míg a fiúk beszélgettek és persze néztek minket.

Aztán mentünk tengerpartra fish & chips-ezni, ahol persze a sirályok nem hagytak békén. Lementünk a homokba is székekkel és pokróccal várni a naplementét. Ott készültek jó modellfotók Andiról és rólam, meg még egy pár poénos kép. Például, ahogy harci formába felsorakoztak elénk a sirályok a homokban támadásra készen. Érdekes észrevétel volt Ferástól.

Azon az estén végigmentünk a Forma 1-es pályán, ami rendes autóút az év folyamán. Semmi nyoma nincs hogy ott versenyezni szoktak, még guminyomokat sem látni. Sőt végig cölöpök vannak letéve az út mentén láncokkal összekötve, ami nem semmi munka lehet mind kivenni a földből! Csodálatos tó van ott és egymás után következnek a pálmafák. Hattyúk és kacsát úszkálnak a vízben. Naplementekor pedig a belvárosi épületek fényei onnan jól láthatóak és tökéletes látványt nyújt így minden együtt.

Ezt végigaludta Ferás… :-)
Aztán a belvároson keresztül mentünk haza. Ott van egy park, ahol megálltunk possum-ügyben…Ugyanis minden este naplemente után lejönnek „legelni” a fűbe. Olyan ausztrál állat, ami legjobban talán a mókusra hasonlít. Mint ahogy a képeken látni fogjátok, nagyon közel lehet menni hozzájuk. De most volt más is a parkban. Amikor odaértünk, hallottuk, hogy élő jazz-előadás van. Kellemes aláfestő zenét adott a sétához. Nagyon romantikus hangulat volt. Aztán másfajta zenét hallottunk - latinosat. Szóval, mentünk a hang után. És mire odaértünk pont az utolsó záró számot kezdték el játszani. Mindenki táncolt a fűben önfeledten. Mi is csatlakoztunk. Ezzel a nem várt kellemes élménnyel vettük az irányt vissza a kocsi felé és haza.

Valentin-napon megérkezett Kriszti és Jani. Ők délután érkeztek. Nagyon élvezték a kocsiból is már a város látványait. Fényképeztek épületeket, fákat, stb. Jó hangulat volt hazafelé. Kis pihenőt adtunk nekik, de nem sokat, mivel estére beterveztünk egy belvárosi programot, hogy közösen ünnepeljük a Valentin-napot. Egy séta után felmentünk a Hotel Sofitel bárjába, ami jó magasan fent van. Ott voltunk Dodival az egy éves évfordulónkon is novemberben. Azért nagy élmény, mivel középen van a bár egy átriumos nagy helyiségben. Körbe lehet menni és oldalt pedig a nagy üvegtáblák vannak - a mosdókban is-, és a 36. emeletről lehet látni a várost. Nagy élmény volt mindnyájunknak és jót koktéloztunk, beszélgettünk.

Mára ennyit írunk.

Bye from Ausland

Nászút után kipihenten

Üdv újra mindenkinek!

Remek időszakunk volt az elmúlt néhány hét alatt. Vendégek jöttek, sok szép élményben volt részünk közösen és közben készültünk az esküvőre. Nagyon felgyorsultak az események ahogy közeledett a nagy nap, így sajnos már írni nem volt időnk. Aztán elmentünk nászútra, ahol idillikus környezetben - egy igazi trópusi szigeten - ünnepelhettük kettesben a kapcsolatunkat. Felejthetetlen emlékek sokaságát gyűjtöttük össze és azt találtuk ki, hogy veletek is megosztjuk képek formájában. Hamarosan elkészül a galéria, ahol megtekinthetőek lesznek a képek. Azok a képek, melyeket a barátokkal csináltunk az esküvő előtti időszakban, az esküvő a fényképész által készült képekkel és barátok által készített jelenetekkel, valamint a nászútról. Mivel több száz képről van szó, egy kis türelmet kérünk, hogy mindez feltöltésre kerüljön. Igyekszünk...

A highlight-okról pedig szintén hamarosan elkezdek írni.

Puszi mindenkinek!