Nos, technikai okokból még várat magára a nagy terv, miszerint kb. ezer képet felteszünk nektek egy nyílt galériába, ugyanis lassú hozzá az Internet-kapcsolatunk. Szóval, talán mire szóban elmeséljük az élményeket a képek is láthatók lesznek. De van egy kis meglepetés nektek a honlapon, ugyanis az egyik link betekintést enged a képek egy részébe, amibe addig is bekukkanthattok… (Kriszti & Jani ausztrál képgalériája)
Február 15-énél tartunk. Ezen a napon egy giga bevásárlóközpont, Chadstone volt betervezve. Itt jól eltelt az idő. Feloszlódott a csapat, hogy mindenki azt tudja megnézni, amire igazán kiváncsi volt, de ezt egy közös ebéd előzte meg. Nagy sikere volt a rákhúsnak. Ugyanis mindenki szabadon választhatott a „food court”-ból, de legtöbben a rákhúst választottuk. Itt nagyon olcsó, amúgy egészséges és fincsi étel. Saláta formájában, illetve szendvicsben ettük.
Február 16-án megint egész napos programnak néztünk elébe. Reggel indultunk fel a dandenongi hegyre, mivel a lakodalom színhelye egy a hegyekben lévő kis étterem volt, ahol intézkednünk kellett anyagi téren és vittük magunkkal a csapatot. Két kocsival mentünk ide is, mivel mostanra már bizony 6-an voltunk. Olyan érdekes volt, hogy ködbe mentünk fel és aztán szikrázó napsütés lett. Láttunk „rosella” papagájokat, majd miután lerendeztük az anyagiakat következett egy páfrányerdős kocsiút, ahol fényképezni is kiszálltunk. Nem volt abszolút forgalom az erdei úton, ezért sok kép úgy készült, hogy a felezővonalon állunk… Jó képek lettek. Ezeket is meg lehet nézni a fent említett helyen.
Aztán következett egy kis kávézás, valamint volt aki ausztrálos „pie”-t evett, volt aki sütizett. Bementünk egy hangulatos ki boltba is, ami amolyan keleties cuccokat árult. Szívesen elidőztünk volna még itt, mivel volt több kis hegyi üzlet is, de mennünk kellett tovább. Erdei arborétum következett. Tetszett mindenkinek a látvány. Innen messze el lehetett látni más hegyek irányába. Itt már bizony igazi nyárias meleg volt. Sajnos, Dodinak mennie kellett délután dolgozni, ezért innentől már csak 5-en maradtunk.
Irány a tengerpart! Eleve úgy készültünk, hogy délután strandolunk egyet, szóval a hegyről le a vízhez… De mivel távolságok vannak és át kellett menni a városon, több mint egy óráig tartott az út. Beával - egy kedves barátunkkal, akit Krisztiék is ismernek-, a tengerparton találkoztunk. Jó volt ott egy kupacban a homokban pihenni, beszélgetni, élvezni a napfényt. Következett a Forma 1-es pálya. Már elindultak a készülődések, de még lehetett rajta közlekedni.
Ezután megmutattam a csapatnak Melbourne egyik legdrágább utcáját, majd mentünk vissza a giga-helyre, ahol megint rákhús volt a kedvenc. Aztán még egy kis nézelődés, majd kellőképpen kifáradva hazajöttünk.
Másnap, február 17-én reggel elmentek Krisztiék Sydneybe a hétvégére, a másik fiatalok pedig belvárosi túráztak egész nap. Kitettük őket a Queen Victoria Market-nél, ami egy olyan hely, ahol sok-sok ausztrálos és nem ausztrálos élelmiszer és nem élelmiszer árut lehet vásárolni. Mint kiderült, Andi kapott is egy szép piros bőrdzsekit. Majd mentek tovább nézelődni Melbourne szívében. Csak este 8-ra mentünk értük.
Még írunk ASAP…
Bye from Ausland
Február 15-énél tartunk. Ezen a napon egy giga bevásárlóközpont, Chadstone volt betervezve. Itt jól eltelt az idő. Feloszlódott a csapat, hogy mindenki azt tudja megnézni, amire igazán kiváncsi volt, de ezt egy közös ebéd előzte meg. Nagy sikere volt a rákhúsnak. Ugyanis mindenki szabadon választhatott a „food court”-ból, de legtöbben a rákhúst választottuk. Itt nagyon olcsó, amúgy egészséges és fincsi étel. Saláta formájában, illetve szendvicsben ettük.
Február 16-án megint egész napos programnak néztünk elébe. Reggel indultunk fel a dandenongi hegyre, mivel a lakodalom színhelye egy a hegyekben lévő kis étterem volt, ahol intézkednünk kellett anyagi téren és vittük magunkkal a csapatot. Két kocsival mentünk ide is, mivel mostanra már bizony 6-an voltunk. Olyan érdekes volt, hogy ködbe mentünk fel és aztán szikrázó napsütés lett. Láttunk „rosella” papagájokat, majd miután lerendeztük az anyagiakat következett egy páfrányerdős kocsiút, ahol fényképezni is kiszálltunk. Nem volt abszolút forgalom az erdei úton, ezért sok kép úgy készült, hogy a felezővonalon állunk… Jó képek lettek. Ezeket is meg lehet nézni a fent említett helyen.
Aztán következett egy kis kávézás, valamint volt aki ausztrálos „pie”-t evett, volt aki sütizett. Bementünk egy hangulatos ki boltba is, ami amolyan keleties cuccokat árult. Szívesen elidőztünk volna még itt, mivel volt több kis hegyi üzlet is, de mennünk kellett tovább. Erdei arborétum következett. Tetszett mindenkinek a látvány. Innen messze el lehetett látni más hegyek irányába. Itt már bizony igazi nyárias meleg volt. Sajnos, Dodinak mennie kellett délután dolgozni, ezért innentől már csak 5-en maradtunk.
Irány a tengerpart! Eleve úgy készültünk, hogy délután strandolunk egyet, szóval a hegyről le a vízhez… De mivel távolságok vannak és át kellett menni a városon, több mint egy óráig tartott az út. Beával - egy kedves barátunkkal, akit Krisztiék is ismernek-, a tengerparton találkoztunk. Jó volt ott egy kupacban a homokban pihenni, beszélgetni, élvezni a napfényt. Következett a Forma 1-es pálya. Már elindultak a készülődések, de még lehetett rajta közlekedni.
Ezután megmutattam a csapatnak Melbourne egyik legdrágább utcáját, majd mentünk vissza a giga-helyre, ahol megint rákhús volt a kedvenc. Aztán még egy kis nézelődés, majd kellőképpen kifáradva hazajöttünk.
Másnap, február 17-én reggel elmentek Krisztiék Sydneybe a hétvégére, a másik fiatalok pedig belvárosi túráztak egész nap. Kitettük őket a Queen Victoria Market-nél, ami egy olyan hely, ahol sok-sok ausztrálos és nem ausztrálos élelmiszer és nem élelmiszer árut lehet vásárolni. Mint kiderült, Andi kapott is egy szép piros bőrdzsekit. Majd mentek tovább nézelődni Melbourne szívében. Csak este 8-ra mentünk értük.
Még írunk ASAP…
Bye from Ausland
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése