péntek, július 21, 2006

Vezetés


(J) Várom a jogosítványomat. Postai úton küldik ki. 10 év eltelt és meg kellett újítani. Van ennek itt egy egyszerű módja. Ha valaki nem akar személyesen befáradni, telefonon is megújíthatja. Felhívtam az illetékes számot, bediktáltam a jogosítványszámomat, bankkártyával kifizettem az összeget – 3 perces ügyintézés volt és 10 munkanapon belül megkapom. Ugyanaz a fénykép lesz rajta, mint eddig.

Ráadásul kapok 25% kedvezményt, mivel van egy jutalomrendszer bevezetve, hogy ha a megújítást megelőző három évben nem vontak le büntetőpontot, ennyivel kevesebbet kell csak fizetni…

Itt ha valaki megkapja egyszer a vezetői engedélyét, nem kell az életben újra vizsgáznia, szemvizsgálatra mennie, vagy orvosi papírt szereznie. Akkor is, ha az illető 80 éves vagy több, kb. negyedóra alatt megszerzi személyesen, miután kifizeti az újabb 3 vagy 10 évet és csinálnak róla egy fényképet. Ilyen egyszerű. Mondjuk, ez baleset megelőzésből nem túl jól hangzik. Ennyire megbíznak az emberekben – saját felelőssége elmenni egészségügyi vizsgálatra, meggyőződni róla hogy alkalmas-e a vezetésre.

A másik érdekesség, hogy itt ugyanannyi idős ember vezet, mint fiatal. Nem furcsa látvány, hogy az idősek többsége autóba ül (nem is olyan rossz autókba) és vezet. Lételem itt az autó mint közlekedési eszköz minden korosztálynál.

Dodinak is ausztrál jogosítványa van. Már tavaly, miután idejöttünk, megcsináltatta. Neki meg kellett írnia a kresz-tesztet és elmenni gyakorlati vizsgára is. De gyorsan megvolt. Képzeljétek el, ha meg lett volna még az amerikai jogsija (amit sajnos elhagyott pár éve), akkor automatikusan megkapta volna és nem kellett volna a teszt összeget kifizetnünk…

Egy kicsit más, de még témába vág: minden iskolánál van akár több átkelő is, ahol kimondottan az iskolába érkező és iskolából távozó iskolások számára kijelölnek egy úgynevezett „lollypop lady”-t, akik jól látható egyenruhában ellátják városszerte a feladatukat. Átkísérik egy figyelmeztető táblával a kezükben (ami egy nyalókának néz ki - innen az elnevezés) a gyerekeket. Ez a középiskoláknál is így van, nem csak általános iskoláknál… Továbbá, reggel 8-9:30-ig és délután 14:30-16:00-ig az iskoláknál le kell lassítani a 60km/órás sebességhatárról 40km/órára.


J & D

szerda, július 19, 2006

Születésnap - Második rész

(Egy szép nap!)



Folytatjuk a mesélést…

Tehát, múlt szombat este jött a szórakozás. Kettesben ünnepeltük Dodi szülinapját. Az esti program is előre meg volt általam (J) tervezve. Kb. fél 8-tól indulás a városba, azon belül is pedig a Crown Casino Complex-be. Ott rengeteg szórakozási lehetőség van.

Átsétáltunk az óriási kaszinón (gondolva, ide még jövünk később) és egy nagy méretű játékteremmel melegítettünk be. Ezen a helyen lehet kicsit „fiatalodni”, játszani. Kosárlabdáztunk, autóversenyeztünk, gurítottunk különböző pontokat érő lyukakba és még sorolhatnám… Kb. háromnegyed órát voltunk ezen a helyen. Majdnem bementünk egy ilyen 3D-s galaxis utazásra, de aztán úgy döntöttünk hogy azt majd legközelebb próbáljuk ki.

Ezután következett egy kis csipegetés. Dodi evett egy kis kínai különlegességet (egy vékony tésztafélébe göngyölt zöldség és rákhús) és sült fürjét (remélem, jól írtuk). Ettünk közösen egy kis nachos-t is avokádókrém-, tejföl- és salsával leöntve.

Következett egy kis tánc. Volt élőzene az egyik bárban. Mások is bátran táncoltak, így mi is csatlakoztunk. Olyan zeneszámokra táncoltunk, mint a „Walking on Sunshine” – elég ütemes zene, így mindent beleadtunk!

Aztán mentünk kaszinóba játszani. Dodi az első pókergépre leült és mindjárt nyert $27 aranypénzt… Aztán én egyet ruletteztem és nyertem vele $5 hasznot. Aztán ittunk egy bacardi-s kólát, majd felmentünk egy másik bárba egy Grasshopper koktélt inni, ami az egyik kedvencünk. Ott is élőzene szólt, egy zongorista és énekes szórakoztatta az embereket.

Ezután kicsit sétáltunk a belső üzletek között, többek közt körbenéztünk a Warner Brothers üzletben. Megöleltük a Scooby-kutyát és a Jerry-egeret. De azért még felnőttek vagyunk…

Következett mégegy bár… Egy sportbár, ahol nagyképernyőkön az éppen szóló zene videóklippje is megy. Sajnos, itt most nem volt tánc, mint ahogy egyszer amikor már megfordultunk itt. Szóval, csak leültünk kényelmes fotelekre, kikértünk egy Toblerone koktélt és hallgattuk a zenét.

Ezután befejezésként visszamentünk a kaszinóba még egyet játszani.

Nem egészen kettőre értünk haza. Itthon gyertyafényben még pezsgőztünk és bevalljuk, még Bailey’s is volt…

(A lufik és egyéb díszek még megvannak a házban, Dodi kérésére még marad…)

Puszilunk Benneteket – Legyetek jók!

J & D

vasárnap, július 16, 2006

Ízelítő képek

A dekoráció egy része a nagyszobában...

...


Dodi ajándéka tőlem...


Tortavágás

A többi kép feltöltése elkezdődött. Keressétek az albumunkban

"Dodi's Birthday"-címmel.


Születésnap - Első rész

Tegnap ünnepeltük a Drága Férjecském születésnapját. Ismét egykorúak lettünk! :-)

Péntek este nagy készülődés volt. Amíg Dodi dolgozott, felfújtam sok lufit (28 óriás lufit a nagyszobába, 28 kisebb lufit az ebédlőszobába és három lufit a lépcsőkorlátra), kék szalaggal feldíszítettem a helyiségeket és kitettem jól látható helyre a nagy dobozba csomagolt ajándékot. Mikor hazajött, meglepte őt a látvány. Egyet aludtunk, aztán délelőtt készültem az ebéddel, átjöttek a szüleim és elkezdtük az ünneplést.

Pezsgőt bontottunk, koccintottunk az ünnepeltre és megkezdtük a 3-fogásos ebédet.
Az előétel egy finom kagylóféle volt (mivel még nem tudtam a fordítását magyarra, az angoltanárnéni szótárhoz fordult és „fésűkagyló” volt a megoldás… Angolul „scallops” kagyló – ez volt fehér citromszósszal leöntve, rukkolasalátával és fürtös cseresznyeparadicsommal tálalva.
A főfogás lazacfilé citromos- és vegyes zöldnövényes bundában, szerecsendiós krumplipüré- hercegnőburgonyával kiegészítve, plusz grillezett cukkini és piros kaliforniai paprika.
A desszert persze a szülinapi csokoládétorta volt, ami 28 gyertyával lángolt. Réteges piskóta és krémtorta volt és nagyon fincsi!

A pezsgőzés és Bailey’s-ivás folytatódott és megkezdődött az ajándékbontás. Dodi az édesapja által küldött csomagot bontotta először, majd a szüleimtől kapott ajándékot és végül jött a nagy doboz, amit már egész reggel ki akart volna bontani…
Rájött, hogy a nagy doboz csak trükk, biztos kisebb ajándékról van szó. A dobozban újra volt csomagolva maga az ajándék, ami nem volt más, mint egy profi NBA kosárlabda és egy Adidas sport zokni hozzá. Ennek nagyon örült a kedves kis párom, mivel nagyon szereti ezt a sportot és van az utcánkban egy kis játszótér, ahol van háló és lehet játszani. Elkezdte pattogtatni a szobában, ide-oda passzolták édesapámmal. Mókás volt.

Aztán elmentek a szüleim, mi lepihentünk és jól el is aludtunk a szürke, esős időben. Jó is volt, mert így teljesen felfrissülve mentünk kirúgni a hámból a belvárosba este….

Folyt. Köv.

Feltöltjük a szülinapi képeket is hamarosan! Megint fogjuk jelezni, mikor megtörtént és akkor ti is láthatjátok az ünneplést!

Érdekesség Ausztráliáról –

Minden autópályán országszerte 100km/óra a sebességhatár, egy-két szakasz a kivétel Melbourne és Sydney között. Ott 110km/óra…

Most hogy már itt vagyunk (én is egyhuzamban) ennyi időt, nem is furcsa ez a lassú tempó.

Mindenkinek puszi!