Tegnap ünnepeltük a Drága Férjecském születésnapját. Ismét egykorúak lettünk! :-)
Péntek este nagy készülődés volt. Amíg Dodi dolgozott, felfújtam sok lufit (28 óriás lufit a nagyszobába, 28 kisebb lufit az ebédlőszobába és három lufit a lépcsőkorlátra), kék szalaggal feldíszítettem a helyiségeket és kitettem jól látható helyre a nagy dobozba csomagolt ajándékot. Mikor hazajött, meglepte őt a látvány. Egyet aludtunk, aztán délelőtt készültem az ebéddel, átjöttek a szüleim és elkezdtük az ünneplést.
Pezsgőt bontottunk, koccintottunk az ünnepeltre és megkezdtük a 3-fogásos ebédet.
Az előétel egy finom kagylóféle volt (mivel még nem tudtam a fordítását magyarra, az angoltanárnéni szótárhoz fordult és „fésűkagyló” volt a megoldás… Angolul „scallops” kagyló – ez volt fehér citromszósszal leöntve, rukkolasalátával és fürtös cseresznyeparadicsommal tálalva.
A főfogás lazacfilé citromos- és vegyes zöldnövényes bundában, szerecsendiós krumplipüré- hercegnőburgonyával kiegészítve, plusz grillezett cukkini és piros kaliforniai paprika.
A desszert persze a szülinapi csokoládétorta volt, ami 28 gyertyával lángolt. Réteges piskóta és krémtorta volt és nagyon fincsi!
A pezsgőzés és Bailey’s-ivás folytatódott és megkezdődött az ajándékbontás. Dodi az édesapja által küldött csomagot bontotta először, majd a szüleimtől kapott ajándékot és végül jött a nagy doboz, amit már egész reggel ki akart volna bontani…
Rájött, hogy a nagy doboz csak trükk, biztos kisebb ajándékról van szó. A dobozban újra volt csomagolva maga az ajándék, ami nem volt más, mint egy profi NBA kosárlabda és egy Adidas sport zokni hozzá. Ennek nagyon örült a kedves kis párom, mivel nagyon szereti ezt a sportot és van az utcánkban egy kis játszótér, ahol van háló és lehet játszani. Elkezdte pattogtatni a szobában, ide-oda passzolták édesapámmal. Mókás volt.
Aztán elmentek a szüleim, mi lepihentünk és jól el is aludtunk a szürke, esős időben. Jó is volt, mert így teljesen felfrissülve mentünk kirúgni a hámból a belvárosba este….
Folyt. Köv.
Feltöltjük a szülinapi képeket is hamarosan! Megint fogjuk jelezni, mikor megtörtént és akkor ti is láthatjátok az ünneplést!
Érdekesség Ausztráliáról –
Minden autópályán országszerte 100km/óra a sebességhatár, egy-két szakasz a kivétel Melbourne és Sydney között. Ott 110km/óra…
Most hogy már itt vagyunk (én is egyhuzamban) ennyi időt, nem is furcsa ez a lassú tempó.
Mindenkinek puszi!
Péntek este nagy készülődés volt. Amíg Dodi dolgozott, felfújtam sok lufit (28 óriás lufit a nagyszobába, 28 kisebb lufit az ebédlőszobába és három lufit a lépcsőkorlátra), kék szalaggal feldíszítettem a helyiségeket és kitettem jól látható helyre a nagy dobozba csomagolt ajándékot. Mikor hazajött, meglepte őt a látvány. Egyet aludtunk, aztán délelőtt készültem az ebéddel, átjöttek a szüleim és elkezdtük az ünneplést.
Pezsgőt bontottunk, koccintottunk az ünnepeltre és megkezdtük a 3-fogásos ebédet.
Az előétel egy finom kagylóféle volt (mivel még nem tudtam a fordítását magyarra, az angoltanárnéni szótárhoz fordult és „fésűkagyló” volt a megoldás… Angolul „scallops” kagyló – ez volt fehér citromszósszal leöntve, rukkolasalátával és fürtös cseresznyeparadicsommal tálalva.
A főfogás lazacfilé citromos- és vegyes zöldnövényes bundában, szerecsendiós krumplipüré- hercegnőburgonyával kiegészítve, plusz grillezett cukkini és piros kaliforniai paprika.
A desszert persze a szülinapi csokoládétorta volt, ami 28 gyertyával lángolt. Réteges piskóta és krémtorta volt és nagyon fincsi!
A pezsgőzés és Bailey’s-ivás folytatódott és megkezdődött az ajándékbontás. Dodi az édesapja által küldött csomagot bontotta először, majd a szüleimtől kapott ajándékot és végül jött a nagy doboz, amit már egész reggel ki akart volna bontani…
Rájött, hogy a nagy doboz csak trükk, biztos kisebb ajándékról van szó. A dobozban újra volt csomagolva maga az ajándék, ami nem volt más, mint egy profi NBA kosárlabda és egy Adidas sport zokni hozzá. Ennek nagyon örült a kedves kis párom, mivel nagyon szereti ezt a sportot és van az utcánkban egy kis játszótér, ahol van háló és lehet játszani. Elkezdte pattogtatni a szobában, ide-oda passzolták édesapámmal. Mókás volt.
Aztán elmentek a szüleim, mi lepihentünk és jól el is aludtunk a szürke, esős időben. Jó is volt, mert így teljesen felfrissülve mentünk kirúgni a hámból a belvárosba este….
Folyt. Köv.
Feltöltjük a szülinapi képeket is hamarosan! Megint fogjuk jelezni, mikor megtörtént és akkor ti is láthatjátok az ünneplést!
Érdekesség Ausztráliáról –
Minden autópályán országszerte 100km/óra a sebességhatár, egy-két szakasz a kivétel Melbourne és Sydney között. Ott 110km/óra…
Most hogy már itt vagyunk (én is egyhuzamban) ennyi időt, nem is furcsa ez a lassú tempó.
Mindenkinek puszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése