péntek, március 17, 2006

Viccek

Viccek

-Hogyan köszönnek egymásnak a miniszterek és a képviselők a Parlamentben? -??? -Legyen ön is milliomos.
***
A mennyországban Sztálin és Szulejmán találkoznak. Megkérdezi Sztálin Szulejmánt. -Te,hogy lehet,hogy mi csak 20 évet voltunk Magyarországon,mégis gyűlöltek minket,ti 150-et,mégis szerettek titeket? -Két okból: 1. Mi nem tettük kötelezővé a török nyelvet az iskolákban. 2.Nem kényszerítettük a magyarokat,hogy megünnepeljék a mohácsi csata összes évfodulóját.
***
- Mi a különbség a Windows és a szar között?? - A szarból ki lehet lépni.
***
A Napba nézek, és Téged látlak. A Holdra nézek, és Téged látlak. Kinézek az ablakomon, és Téged látlak... ÁLLJ MÁR ARRÉBB, CSESZD MEG!!
***
- A nő olyan, mint az olimpiai érem. Harcolnod kell érte, aztán egy életen át lóg a nyakadon.

szerda, március 15, 2006

A várva várt nap...


AZ ESKÜVŐNK NAPJÁRÓL SZÓLÓ TÖRTÉNET - írta: Mr and Mrs Bodo :-)

A menyasszony elhagyja a házat már korán. Még mindenki alszik. A szülői háznál kezd készülődni, míg a többiek, a vőlegényt is beleértve, elkezdenek szintén készülődni. Az utolsó simítások és a koktélpartira szánt ételek is elkészülnek.

A vőlegényért jön a menyasszony édesapja és nagymamája a fehérszalagos Mazdával. Indulás a háztól kb. fél 2-kor. A Mazda kíséretében a bérelt busz megy a vendégekkel. Még napsütés van. A város fölött sötét felhő van, egyre jobban az látszódik, hogy ebből vihar lesz. De megússza az esőt a csapat. Beérnek az esküvő helyszínére, ami az Old Treasury Building. Ez egy nagyon szép régi épület a város szívében.

A menyasszony is elkészül és édesanyjával elindul a fehér esküvői autóval, ami egy igazán kényelmes és elegáns régebbi Rolls Royce. Fél kettő után járunk. Napsütés van. De elkezd esni az eső a belvárosban. Gyorsan odaér az autó a városba, bőven van még idő fél 3-ig -a ceremónia kezdetéig. Így megállnak egy mellékutcában. Egyre jobban esik az eső. A menyasszony nyugodt.

Amikor idő van és megérkezik a menyasszony az eskető teremhez, szinte csodaszerűen nyomban eláll egy pár percre az eső és bekíséri őt az ott várakozó édesapja.

Rövid egyeztetés és ruhaigazítás után elkezdődik a ceremónia. A bevonulás: a menyasszony édesanyja és nagymamája megy elöl, aztán a menyasszony és vőlegény tanúi – Andi és Ferás, aztán jön a menyasszony az édesapjával. Amikor a vőlegény meglátja, alig tudja visszatartani a sírást (örömében). A menyasszony is megilletődött és nagyon tetszik neki, amit lát… Egy nagyon jóképű, elegáns vőlegény felé közeledik.

Édesapja átadja lányát a hamarosan új férjnek.

A ceremónia meghitt. 20 vendég van jelen. Videós és fényképész örökíti meg.

Kivonul az új házaspár, majd a terem kijáratánál gratulálnak nekik a kijövő vendégek.

Mivel esős az idő, elmarad a következő közös program. A vendégek átsétáltak volna a parkon egy megadott helyig a közös képek elkészítéséhez. Gyönyörű környezet lett volna, de a helyette megvalósult program is remekül alakul.

A közös képek az épületen belül készülnek el. Aztán a vendégek indulnak a házhoz a koktélpartira. A menyasszony és vőlegény beszáll a Rolls Royce-ba és átmegy a Hotel Windsor-ba benti fotózásra. Gyönyörű hely, talán még jobb is hogy esett az eső, így ide jöttünk a park helyett – gondolják.

A menyasszony édesanyja várakozik. Ő viszi az ifjú párt a koktélpartira. Amikor mennek hazafelé, kiderül hogy nincs kulcsa a menyasszony édesapjának és a vendégek rájuk várnak, de nincs baj, mert addig a garázsban várakoznak és nekilátnak a pingpongozásnak, csevegésnek rendesen.

Megérkezik a menyasszony és vőlegény. A vendégek előre bemennek, felkészülnek a zenével, a pezsgőspoharakkal és a virágszirmokkal. Várják őket és ahogy mennek fel az emeletre, mindenki szórja rájuk a fehér, krémszínű és vörös rózsaszirmokat. A menyasszony ruhája alá is megy belőle…Aztán az emeleten, a pazarul feldíszített nagyszobában, fogadják őket pezsgővel, kört áll mindenki. A menyasszony apja és vőlegény mondd egy-egy köszöntőt, aztán mindenki a kör közepén egyszerre koccint. Nagyon mókás, jó ötletnek bizonyul. Aztán zene, eszegetés-iszogatás, csevegés és még egy kis lassú tánc is van.

Negyed 6-kor lemegy mindenki, már vár a menyasszonyra és vőlegényre a Rolls Royce autó és a vendégekre a busz. Indul a menet fel a hegyre a lakodalomra – azaz indulna, csak van egy kis probléma… Az autó akkumulátorával történt valami. De egy gyors segítség az egyik kocsival érkező vendégtől megmenti a helyzetet és indulhatunk!

A kocsiban behűtött olasz pezsgő várja a boldog, szerelmes párt, akik koccintanak is örülve, hogy az elkövetkezendő órában együtt lehetnek kettesben. A menet csak egy kis ideig tart, mivel a többiek a menyasszony apját kísérve jutnak fel az étteremhez, hogy az ifjú pár egy kicsit tudjon külön autózni a hegyekben.

Előre megtervezett páfrányerdei utacskákon mennek az erdőben egy kört, élvezve a romantikus miliőt, a pezsgőt és egymást. A vendégek közben megérkeznek az étteremhez, ahol vár rájuk is a pezsgő és meleg harapnivaló a teraszon. Beszélgetnek egy kicsit és várják az érkezést.

Megérkezik hamarosan a fehér autó és belép a menyasszony és vőlegény. Csatlakoznak a vendégekhez. Ők is kapnak pezsgőt, harapnivalót. Egy rövid idő után bevezetik a társaságot az étterembe, mindenki elfoglalja a helyét és jön is az első fogás. Megy a zene közben. A zenész-dj már felkészült az estére és szórakoztatni kezdi a társaságot.

Az első és második fogás között jön a menyasszony édesapja és a vőlegény beszéde. Mind a kettő nagyon szép - olykor megható, olykor mosolyt-nevetést keltő hatású, ahogy lenniük kell.

Aztán jön a második fogás és azt követően a nyitótánc.

„Gyengéden ölelj át és ringass szerelem….” – a dal, ami szól az első tánc alatt. Utána jön az ereszd el a hajam mulatás!

Este 10-kor tortavágás. Háromemeletes fincsi torta, aminek a tetején két szív van, az egyik oldalvást fekszik a másikon. Beleszeretett a menyasszony és vőlegény ebbe a tortába, amikor meglátták annak idején a cukrászda kirakatában. „Orange mud cake”-ízű, fehér mázbevonattal. Az egyik szinten marcipán is van benne.

Este 11-kor menyasszonytánc. A társaság egy része nem ismeri ezt, mivel ausztrálok. De nagyon gyorsan belejönnek és nagy sikere lesz!
Jó a zene, köszönet Dodi apjának, aki küldött 6 CD-nyi lakodalmas zenét, hogy legyen választék. Kicsit máshogy csináljuk a dolgokat. Egyrészt, nem pénzért táncol a menyasszony a vendégekkel, hanem pusziért… Mivel kevesebben vagyunk mint általában egy esküvőn, ezért arra kérjük a vendégeket, hogy kétszer álljanak sorba. Először egy pusziért, aztán mégegy pusziért.
Utána körbe állja mindenki a menyasszonyt kézen fogva egymást és miközben táncolnak kívül, a menyasszony mindig behív egy általa kiválasztott táncpartnert a körbe! A vége felé pedig a férjét hívja be és így fejeződik be a menyasszonytánc, mindenki folytatja kettesben egy magyar dalra táncolva.

Az est fináléjaként a harisnyakötő eltávolítása következik. Ezt remek ügyességgel és gyorsasággal el is távolítja a vőlegény a fogával, anélkül hogy a kezével hozzáérne. Előtte már odagyülekeztek a lányok is egy csoportba és a fiúk is egy másikba a túloldalon. A menyasszony dobja el először a csokrot, ami véletlenül épp hasba lövi a tanúját, Andit. Szóval, nem kapja el, leesik a csokor a földre, de mégis őt illeti. ;-)
A másik oldalon a fiúk is lelkesen várják a sorukat. Meg kell ismételni a dobást, mivel az első, bár nagyon Ferás felé megy, túl rövid dobásnak minősül és nem ér. Másodikra elkapja Thomas, Dodi egyik kollegája, aki annyira megörül neki, hogy odarohan a párjához, agyon csókolva őt. Tehát, nagy az öröm és móka.

Aztán hamarosan következik a záró zeneszám. Még egy pár szót szól Dodi, megköszönve mindenkinek, hogy eljött és velünk ünnepelt. Éjfélkor ér így véget a lakodalom. Sajnos, itt rendelet van, hogy nem tarthatnak nyitva ennél tovább az éttermek, így nem nyúlhat a hajnalba a mulatozás. De az a terv, hogy lesz szűkkörű „after-party” otthon.

Elég rendesen el van mindenki fáradva. Otthon még egy kis pezsgőzés, Baileys-ivás, tánc és ajándékbontásra telik az energiánkból.

Ezek voltak a Nagy Nap élményei, pillanatai.

Mégegyszer szeretnénk megköszönni a tárgyi ajándékokat, valamint a nászutunk egy-egy élményéhez hozzájáruló meglepetéseket. Nagyon szeretünk Benneteket!
Még ki vannak téve az ajándékasztalra az ajándékok és lapok. Sőt, még a szalagdíszítések mind megvannak a ház körül! Nincs szívünk levenni őket, olyan szépek. A masnik is mind tökéletesek és talán majd egyszer levesszük azokat is... de még maradnak!

Bye from Ausland

hétfő, március 13, 2006

A leány- és legénybúcsú estje

Ez a hajón készült, mint látható is. Ferás készítette a képet.
Kiemelném a kedves tanúmat, Andit, aki nagyon csinos volt
ezen az esküvőt két nappal megelőző estén is. :-)

És végül, de nem utolsó sorban Ferás, aki Dodi méltó tanúja volt az esküvőn és nagyon kedves barátunk lett.

Kedves Barátaink!

Eljött az a pillanat, amikor a leány- és legénybúcsúról kezdünk írni nektek!
Február 23-án, csütörtök este tartottuk, két nappal az esküvő előtt.

Összevontuk őket és közösen csináltunk programot. Esti hajókázás volt a Yarra-folyón. Lehetett inni-enni a hajón, miközben másfél óra hosszán keresztül néztük a tájat és beszélgettünk.

Ennek a programnak az volt az előzménye, hogy megnéztük az Interneten, hogy mikor lehet menni ilyen hajókázásra. Ott este 7 és fél 9-es indulással volt feltüntetve az esti hajókázás. Később kiderült, hogy elmarad a későbbi valamilyen rendezvény miatt. Mivel mindenképpen oda akartunk menni, siettünk hogy odaérjünk 7 órára. Gyors hajmosás, öltözés, indulás két kocsival. A forgalom azonban nem engedett gyorsabban odaérni és ráadásul nem volt parkolóhely sem közel. Szóval, gyalog rohantunk, ahogy csak tudtunk. Közben telefonon tartottuk velük a kapcsolatot és Bea már ott várt minket a hajónál. Próbálta őket visszatartani az indulástól. Olyannyira rendesek voltak, hogy húsz percet várt ránk mindenki! Gyorsan felszálltunk és addigra már mindenki tudta, hogy mi fogunk házasodni ezért ennek örömére kezet fogott velünk a kapitány -akiről kiderült hogy lengyel, így szomszéd - és még meg is tapsoltak!

Jó asztalt tartottak nekünk fenn, ahonnan pont láttunk mindent szépen. Oldalt nyitott volt a hajó és csak ponyva teteje volt. Nagyon kellemes este volt és mindenki örült a programnak. Amúgy meglepetés program volt a vendégeknek.

Vacsoráztunk is, meg söröztünk többen. És a frissen felfedezett Schweppes limonádét ittuk, amit nem régóta kóstoltunk meg Dodival és sokkal finomabbnak találjuk a Sprite limonádénál.

Már láttuk a Commonwealth Games nyitó parádéjának a készülődéseit a Yarra-folyó két oldalán és közepén is. Mint később, visszafelé láttuk, nagyon szép változó világítás van esténként, ami látványos. A folyó közepén terveznek egy parádét és emiatt készült egy összefüggő hídszerűség.

Szép házakat láttunk, amelyeknek saját kis stégjük is van. Egy volt, ami különösen megfogta a figyelmünket. Az amerikai „Hollywood”-felirat másolatát vettük észre először és aztán, ahogy közeledett a hajó és beláttunk a telekre, láttuk hogy egy gyönyörű füves teniszpályán játszik két férfi, éppen jön ki egy nő a nagy üvegajtós házból a teraszra, padok vannak és nagy kőoszlopok a parthoz közel, szépen megvilágítva az egész, hogy mi jól lássuk. :-)
Pont előtte hangzott el a hajó kürtje, tehát viccelődtünk, hogy biztos leadta a jelet a kapitány, hogy „na most játszatok, most nézni fognak…” – pár másodpercig úgy téve, mintha játszanának, aztán megint jöhet a pihenő, iszogatás. Ezután fordult meg a hajó, így megint megnézhettük ezt az érdekes látványt. Mókás volt.

Visszafelé már naplemente után jártunk, így az esti fényekben is láthattuk a várost. Elmentünk a Rod Laver Arena mellett, ami az Australian Open verseny helyszíne és közeledtünk vissza ahonnan elindultunk. Nagyon kellemes volt az élmény és a vacsik is finomak voltak.

Amikor leszálltunk a hajóról, már messzebbről visszaszólt Ferás, hogy "köszönjük" -így magyarul, és képzeljétek visszaszólt a lengyel, hogy "egészségedre!"... Egy pillanatra mindnyájan eléggé meglepődtünk ezen. Jópofa volt!

Utána jött a csokis-chillis fagyi, amit a gyalogoshíd alatti teraszon ettünk meg. Olyan ott lent a hangulat, mintha Velencében lennénk. Időnként még egy gondolát is látni itt, mivel gondolák is vannak. Kicsit azért más a látkép, de akkor is romantikus tud lenni.

A következő tervünk sajnos nem jött össze, mivel hétköznap volt. A sportbárba vettük az irányt, ahol már Andiékkal olyan jót szórakoztunk, de főleg nagyon jó zene volt és tudtunk táncolni. Sajnos ezen az estén szinte üres volt és nem is volt zene. Szóval, a fiúk játszottak egy biliárdot egy másik közeli bárban, mi lányok néztük őket, aztán lassan mentünk vissza a kocsi felé.

Gondoltuk, majd úgyis bepótoljuk a táncot az esküvőn. Úgy is lett.

Puszi mindenkinek!

Bye from Ausland

vasárnap, március 12, 2006

A "brief summary" of our recent moments - English

This picture was taken in Geelong, a seaside town, on our way to the Great Ocean Road.
We think it's a fantastic shot, don't you think?
Ez a kép a Geelong-nevű tengerparti kisvárosban készült, útközben a Great Ocean Road felé. Szerintünk egy fantasztikus kép, egyetértetek?


This entry is for all those friends who don’t know Hungarian or want to practice their English a little bit. We haven’t written in English for quite a while. So our aim now is to give you an update of all the fantastic things that happened to us in recent times.

First of all, we got married! This was the biggest event in our lives. But all of you know about this. Leading up to our special day though, we had friends arriving from overseas. So this created a happy atmosphere in which we shared fun experiences together. We’ll quickly tell you guys about a few of these.

The first couple arrived on the 9th February. Andi and Ferás are their names. Andi has been our close friend, but we had never met her boyfriend. Ferás is a great person who we got to know and like very quickly. The first couple of nights sitting on the terrace, talking and drinking in candlelight were so much fun. Then we even had a casual ping pong tournament on another evening. We have a ping pong table set up in our garage so we can play at any time. This particular night was excellent. We took Jim Beam cola and Bacardi Breezer outside with us and even had a round where the girls were against the guys - and the girls won! Although towards the end we felt the effect of the alcohol, so we continued with some cards inside. It was great and you guys should’ve heard the great music we were listening to! The music was from one of my great music compilations taped from Hungarian radio stations. I have a nice little collection that I like listening to from time to time. :-)

On another occasion we went down to the beach and had fish & chips at a picnic table, naturally surrounded by seagulls. We took down white and red wine too. After eating we went down to the beach to wait for the sunset. We took some model pictures of each other with Andi near some rocks, having a lot of fun, while the guys chatted about who knows what. Then we rejoined them and noticed that the seagulls had formed an attacking stance in the sand. It was a funny sight. It was like they wanted revenge for not giving them enough food. It started to get very windy so instead of waiting for the sunset we decided to go. We went for a drive on the beach towards the city, even showing them the F1 circuit.
During the year it’s just an average road with absolutely no sign of what event is held there each year. There are no visible skid marks either…We saw that they were preparing for the race already. Ferás fell asleep so he missed out on this.
We decided to show them how the possums come out after dark in one particular city park. When we stopped we realized that there was live music in the park. So we strolled to pleasant jazz music in the background. We met plenty of possums who were quite tame, so some of them came right towards us expecting to feed from our hands! There are some pictures to prove it. Possums are Australian marsupials and look somewhat like squirrels.
Then we heard latin music, so we made our way towards it. All of a sudden we saw people dancing in the grass and having a leisurely good time. So we joined immediately, which was the closing song for the evening. It was a great ending to our day…

There was Valentine’s Day too. The second couple (Kriszti & Jani) arrived on this day in the afternoon. So we went to greet them at the airport. They were so happy to be here and they spotted every little thing on the way home taking pictures too. We let them rest a little bit and to freshen up, then we went into the city centre with two cars for a stroll and the Sofitel Bar on the 36th floor of a skyscraper. The bar is an atrium-style place and on the side there is a restaurant half a level down. The tables are right on the edge and as people are eating they can look down and out with no problems because there’s nothing but a glass window.
But the best place is in the toilets! That’s where the best view is. Everything’s marble and glass overlooking Melbourne. So we never miss that experience. This is where we celebrated our one-year anniversary with Dodi. Everyone had a good time drinking cocktails and talking.

Dodi got sick exactly a week before the wedding. So he got antibiotics and had to stay in bed for a few days. By this time Kriszti and Jani had left for Sydney. They came back three days later when once again Dodi was feeling better. I had to be very careful so I don’t catch it from him, so it was inevitable for me to eat a lot of garlic and drink as much freshly-squeezed orange juice as I could.

I took our friends to the Melbourne Zoo as well, which is set amongst beautiful vegetation. Every animal has a relatively bigger area and lives as close to its natural habitat as they could re-create it. It’s a beautiful zoo and I usually visit it once a year myself. Dodi missed out on this as he was still recovering. We should go there together one day soon.

That night we had a seafood and chicken BBQ dinner party on our terrace downstairs. We had music, drinks and by then my sweetheart was feeling better too. I remember how he didn’t want to eat one piece of garlic. We had to persuade him. A possum joined us too. It was watching us from above. Kriszti took a photo of the night visitor.

We had a big program on Tuesday, 21st February. We even hired a Toyota Tarago to go down to the “Twelve Apostles” on the “Great Ocean Road”. It’s a famous scenic route with curvy roads, beautiful ocean views, cliffs, rocks, adventure and a place which we stopped at to see if we could use the restrooms. We had to turn off the main road to follow a Bed & Breakfast sign. The road was steep and narrow and took us to an old timber house on top of a great cliff. The property had magnificent views, but it was like we were in a horror movie when we stepped out of the car and started walking up the creaky wooden steps. The boys stayed near the car for obvious reasons (a. they didn’t need to go, or b. they thought they’d sacrifice the girls if anything was wrong). On the verandah we called out to see if anyone was there. Silence. There were rocking chairs of course. Just like props in a movie. As the front door was open, we decided to step in. We were in the sitting room and dining room area and saw that the scenery was amazing from the other side too. Then Andi found the toilet, so just as she was disappearing a woman came out to greet us. She too looked like part of a horror movie with greasy hair. I pretended that we were enquiring about the accommodation. She showed us a couple of rooms and I was imagining how scary it would be to stay overnight in a place like this. So when Kriszti went to the toilet too, we were out of there. As we were leaving, there were two women looking at us from the verandah suspiciously wondering what we wanted. We left briskly. So this was our adventure on that day. The rock formations at our destination were amazing. I’ve been there many times, but for everyone else this was the first time. It was great to share this place with our friends. They mentioned this day to be the highlight of their stay in Aussieland and of course the wedding day – which you guys will soon hear about too…

That’s all for today!

Bye for now everyone…