Két szép nap júniusban...

Június 7. – Születésnap

Nagy fehér rózsacsokor, szép lap, szerelmes köszöntések egész nap és esti gyertyafényes vacsora volt Doditól az ajándékom. Na meg tervezzük azt a bizonyos sydneyi utat is, ami közös szülinapi ajándéknak ígérkezik néhány hét múlva…
A szüleimtől is kaptam szép virágcsokrot, lapot, gyöngyvirágos szappancsomagot és hozzásegítenek minket Sydneyben egy svédasztalos ebédhez a forgóétteremben, ami abban a csészealljhoz hasonlító toronyban van. A híres híd és operaház mellett Sydney másik jelképe…
A másik említésre méltó kedvesség, hogy Dodi édesapja meglepett egy küldeménnyel. Nagyon kedvesen köszöntött és megajándékozott. Ezúton is köszönöm, hogy ilyen jószívű!

Június 12 – Egy szép nap

Mivel mindketten szabadok voltunk ezen a napon, kitaláltuk, hogy csinálunk valamit… Amúgy a Királynő születésnapja volt, ezért munkaszüneti nap volt.

Elmentünk sétálni, házakat néztünk, majd egy amerikai jellegű „diner”-be beültünk, ahol visszarepültünk a 60-as évekbe (bár akkor még nem léteztünk). Igazi amerikai hamburgert ettünk chilli con carne-s sültkrumplival, és epres milkshake-et. Az asztalon volt mini „jukebox”. Ki is választottunk két számot, amit lejátszottak egy rövidke idő után.

Aztán jött a nosztalgia túra. Megmutattam Dodinak azt a környéket, ahol 11 éves koromig éltem. A régi általános iskolámat, a volt otthonainkat… Érdekes, ugyanazok a régi érzések jöttek vissza és egy-egy emlék élénken újra lejátszódott előttem – és elmeséltem… Például, arra is emlékszem, amikor még a legelején, az első napon, fogadott minket az igazgatónő és kérdezgetett. 7 éves voltam.

Innen lementünk a közeli tengerparti szakaszra, megnéztük a kis külön városnak tűnő kerületet, ahonnan jó kilátás volt a belvárosra a kikötőből. Kellemes volt a kissé hűvös, borús időben együtt romantikázni kéz a kézben…

Aztán estére kivettünk DVD-ket és összebújva néztük és boroztunk is egyet!

Halmozódnak a "magyaros" élmények

A múlt héten rendelőben jártunk, orvosokat láttunk,
meg akartak gyógyítani, muszáj volt szótfogadni

Bár már elmúlt Húsvét, tényleg így történt, ezért lássuk mit láttunk…

Ismét magyaros élmények értek. A rendelőben láttunk és hallottunk egy idős házaspárt, majd másnap amikor ismét ott várakoztunk, ismét egy másik még idősebb házaspár ott duruzsolt egymás között magyarul…
Ezenfelül az orvos, akire vártunk, Dr. Lovass volt, akinek a szülei szintén magyarok. De nem tud egy pár szavon kívül többet magyarul.
Mivel nagyon jópofa, szimpatikus orvos, ezért családi orvosunknak fogadtuk! De azért reméljük, nem kell túl gyakran járnunk hozzá…

A sok „szép” orvosi élményt egy vérvétel is kiegészítette. Az ápolónő nagyon kedves volt, elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy most januárban volt Budapesten és mesélte a helyeket, amiket látott. Mondta azt is, hogy bár csak két napot töltött ott, aki egyszer már látta azt a várost, megérti, hogy miért nem lehet sokáig elfelejteni. Hát, egyetértek. Nekem is, mint olyan valaki, aki nem ott nőtt fel, de aztán hosszabb időt ott tölthetett, szintén ez a megmagyarázhatatlan vonzalom bizsereg a véremben! :-)

Amint látjátok, szinte olyan, mintha el sem hagytuk volna Mo-ot!

Visszatérve a várótermi időre, láttunk még két érdekességet:

Volt egy férfi, akit Mr. Green-nek hívtak és tetőtől talpig zöld ruhában volt. Mókásnak találtuk, hogy a nevéhez hűen öltözik. Vajon tudatosan történt-e, vagy nem is vette észre, (nem mint ahogy mi)… ??

A következő mutatványt látni kellett, hogy valaki igazán elhiggye! Volt ott egy várakozó nő, aki hihetetlen gyorsasággal kötött! De ez még semmi… Közben olvasott egy könyvet, így oda sem nézett arra, amit a kezével csinált! Ha nem párosult volna ehhez a látványhoz ez a csodával határos gyorsaság, akkor sem lett volna semmi, hogy köt is, olvas is. De így… Teljesen el voltunk képedve!

Szóval, egy vesegyulladást leszámítva - ami nehezebb időszakot jelentett az életünkben-, jól vagyunk.

Nagyon szépen alakult a szülinapom is, de arról legközelebb mesélünk nektek.

Puszilunk mindenkit!