Ez a hajón készült, mint látható is. Ferás készítette a képet. 
Kiemelném a kedves tanúmat, Andit, aki nagyon csinos volt ezen az esküvőt két nappal megelőző estén is. :-)
És végül, de nem utolsó sorban Ferás, aki Dodi méltó tanúja volt az esküvőn és nagyon kedves barátunk lett.
Kedves Barátaink!
Eljött az a pillanat, amikor a leány- és legénybúcsúról kezdünk írni nektek!
Február 23-án, csütörtök este tartottuk, két nappal az esküvő előtt.
Összevontuk őket és közösen csináltunk programot. Esti hajókázás volt a Yarra-folyón. Lehetett inni-enni a hajón, miközben másfél óra hosszán keresztül néztük a tájat és beszélgettünk.
Ennek a programnak az volt az előzménye, hogy megnéztük az Interneten, hogy mikor lehet menni ilyen hajókázásra. Ott este 7 és fél 9-es indulással volt feltüntetve az esti hajókázás. Később kiderült, hogy elmarad a későbbi valamilyen rendezvény miatt. Mivel mindenképpen oda akartunk menni, siettünk hogy odaérjünk 7 órára. Gyors hajmosás, öltözés, indulás két kocsival. A forgalom azonban nem engedett gyorsabban odaérni és ráadásul nem volt parkolóhely sem közel. Szóval, gyalog rohantunk, ahogy csak tudtunk. Közben telefonon tartottuk velük a kapcsolatot és Bea már ott várt minket a hajónál. Próbálta őket visszatartani az indulástól. Olyannyira rendesek voltak, hogy húsz percet várt ránk mindenki! Gyorsan felszálltunk és addigra már mindenki tudta, hogy mi fogunk házasodni ezért ennek örömére kezet fogott velünk a kapitány -akiről kiderült hogy lengyel, így szomszéd - és még meg is tapsoltak!
Jó asztalt tartottak nekünk fenn, ahonnan pont láttunk mindent szépen. Oldalt nyitott volt a hajó és csak ponyva teteje volt. Nagyon kellemes este volt és mindenki örült a programnak. Amúgy meglepetés program volt a vendégeknek.
Vacsoráztunk is, meg söröztünk többen. És a frissen felfedezett Schweppes limonádét ittuk, amit nem régóta kóstoltunk meg Dodival és sokkal finomabbnak találjuk a Sprite limonádénál.
Már láttuk a Commonwealth Games nyitó parádéjának a készülődéseit a Yarra-folyó két oldalán és közepén is. Mint később, visszafelé láttuk, nagyon szép változó világítás van esténként, ami látványos. A folyó közepén terveznek egy parádét és emiatt készült egy összefüggő hídszerűség.
Szép házakat láttunk, amelyeknek saját kis stégjük is van. Egy volt, ami különösen megfogta a figyelmünket. Az amerikai „Hollywood”-felirat másolatát vettük észre először és aztán, ahogy közeledett a hajó és beláttunk a telekre, láttuk hogy egy gyönyörű füves teniszpályán játszik két férfi, éppen jön ki egy nő a nagy üvegajtós házból a teraszra, padok vannak és nagy kőoszlopok a parthoz közel, szépen megvilágítva az egész, hogy mi jól lássuk. :-)
Pont előtte hangzott el a hajó kürtje, tehát viccelődtünk, hogy biztos leadta a jelet a kapitány, hogy „na most játszatok, most nézni fognak…” – pár másodpercig úgy téve, mintha játszanának, aztán megint jöhet a pihenő, iszogatás. Ezután fordult meg a hajó, így megint megnézhettük ezt az érdekes látványt. Mókás volt.
Visszafelé már naplemente után jártunk, így az esti fényekben is láthattuk a várost. Elmentünk a Rod Laver Arena mellett, ami az Australian Open verseny helyszíne és közeledtünk vissza ahonnan elindultunk. Nagyon kellemes volt az élmény és a vacsik is finomak voltak.
Eljött az a pillanat, amikor a leány- és legénybúcsúról kezdünk írni nektek!
Február 23-án, csütörtök este tartottuk, két nappal az esküvő előtt.
Összevontuk őket és közösen csináltunk programot. Esti hajókázás volt a Yarra-folyón. Lehetett inni-enni a hajón, miközben másfél óra hosszán keresztül néztük a tájat és beszélgettünk.
Ennek a programnak az volt az előzménye, hogy megnéztük az Interneten, hogy mikor lehet menni ilyen hajókázásra. Ott este 7 és fél 9-es indulással volt feltüntetve az esti hajókázás. Később kiderült, hogy elmarad a későbbi valamilyen rendezvény miatt. Mivel mindenképpen oda akartunk menni, siettünk hogy odaérjünk 7 órára. Gyors hajmosás, öltözés, indulás két kocsival. A forgalom azonban nem engedett gyorsabban odaérni és ráadásul nem volt parkolóhely sem közel. Szóval, gyalog rohantunk, ahogy csak tudtunk. Közben telefonon tartottuk velük a kapcsolatot és Bea már ott várt minket a hajónál. Próbálta őket visszatartani az indulástól. Olyannyira rendesek voltak, hogy húsz percet várt ránk mindenki! Gyorsan felszálltunk és addigra már mindenki tudta, hogy mi fogunk házasodni ezért ennek örömére kezet fogott velünk a kapitány -akiről kiderült hogy lengyel, így szomszéd - és még meg is tapsoltak!
Jó asztalt tartottak nekünk fenn, ahonnan pont láttunk mindent szépen. Oldalt nyitott volt a hajó és csak ponyva teteje volt. Nagyon kellemes este volt és mindenki örült a programnak. Amúgy meglepetés program volt a vendégeknek.
Vacsoráztunk is, meg söröztünk többen. És a frissen felfedezett Schweppes limonádét ittuk, amit nem régóta kóstoltunk meg Dodival és sokkal finomabbnak találjuk a Sprite limonádénál.
Már láttuk a Commonwealth Games nyitó parádéjának a készülődéseit a Yarra-folyó két oldalán és közepén is. Mint később, visszafelé láttuk, nagyon szép változó világítás van esténként, ami látványos. A folyó közepén terveznek egy parádét és emiatt készült egy összefüggő hídszerűség.
Szép házakat láttunk, amelyeknek saját kis stégjük is van. Egy volt, ami különösen megfogta a figyelmünket. Az amerikai „Hollywood”-felirat másolatát vettük észre először és aztán, ahogy közeledett a hajó és beláttunk a telekre, láttuk hogy egy gyönyörű füves teniszpályán játszik két férfi, éppen jön ki egy nő a nagy üvegajtós házból a teraszra, padok vannak és nagy kőoszlopok a parthoz közel, szépen megvilágítva az egész, hogy mi jól lássuk. :-)
Pont előtte hangzott el a hajó kürtje, tehát viccelődtünk, hogy biztos leadta a jelet a kapitány, hogy „na most játszatok, most nézni fognak…” – pár másodpercig úgy téve, mintha játszanának, aztán megint jöhet a pihenő, iszogatás. Ezután fordult meg a hajó, így megint megnézhettük ezt az érdekes látványt. Mókás volt.
Visszafelé már naplemente után jártunk, így az esti fényekben is láthattuk a várost. Elmentünk a Rod Laver Arena mellett, ami az Australian Open verseny helyszíne és közeledtünk vissza ahonnan elindultunk. Nagyon kellemes volt az élmény és a vacsik is finomak voltak.
Amikor leszálltunk a hajóról, már messzebbről visszaszólt Ferás, hogy "köszönjük" -így magyarul, és képzeljétek visszaszólt a lengyel, hogy "egészségedre!"... Egy pillanatra mindnyájan eléggé meglepődtünk ezen. Jópofa volt!
Utána jött a csokis-chillis fagyi, amit a gyalogoshíd alatti teraszon ettünk meg. Olyan ott lent a hangulat, mintha Velencében lennénk. Időnként még egy gondolát is látni itt, mivel gondolák is vannak. Kicsit azért más a látkép, de akkor is romantikus tud lenni.
A következő tervünk sajnos nem jött össze, mivel hétköznap volt. A sportbárba vettük az irányt, ahol már Andiékkal olyan jót szórakoztunk, de főleg nagyon jó zene volt és tudtunk táncolni. Sajnos ezen az estén szinte üres volt és nem is volt zene. Szóval, a fiúk játszottak egy biliárdot egy másik közeli bárban, mi lányok néztük őket, aztán lassan mentünk vissza a kocsi felé.
Gondoltuk, majd úgyis bepótoljuk a táncot az esküvőn. Úgy is lett.
Puszi mindenkinek!
Bye from Ausland
A következő tervünk sajnos nem jött össze, mivel hétköznap volt. A sportbárba vettük az irányt, ahol már Andiékkal olyan jót szórakoztunk, de főleg nagyon jó zene volt és tudtunk táncolni. Sajnos ezen az estén szinte üres volt és nem is volt zene. Szóval, a fiúk játszottak egy biliárdot egy másik közeli bárban, mi lányok néztük őket, aztán lassan mentünk vissza a kocsi felé.
Gondoltuk, majd úgyis bepótoljuk a táncot az esküvőn. Úgy is lett.
Puszi mindenkinek!
Bye from Ausland
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése