Sziasztok!
Február 21-én egy egész napos program következett. Késve indultunk, mivel reggel lassabban értünk haza a csapatért a bérelt minibusszal. A belvárosi Avis-nek volt jó akciója, szóval ott foglaltunk le egy új Toyota Tarago-t. Mire visszaértünk vele már a többiek elkészítették a kaját-piát, minden be volt pakolva és indulhattunk.
Mi elöl ültünk Dodival és felváltva vezettünk, Andi és Ferás mögöttünk ültek és leghátul Kriszti és Jani ültek. Olyan nagy volt a busz, hogy alig hallottuk egymást. A vicc az volt, hogy olyan kis papirüzeneteket kellene dobálnunk egymásnak, mint az iskolában szokás az órák alatt.
Az első megálló Geelong volt, ami egy tengerparti város és már nem Melbournehöz tartozik. Itt elsétáltunk a kikötőig, majd be a városba. Készültek mókás képek és volt illemszünet is.
Majd folytattuk az útunkat. Innentől átvette Dodi a kormányt. Egy idő után kezdődött az óceánparti út – a „Great Ocean Road”, ami kanyarog jobbra-balra és megy fel-le a sziklák fölött. Nagyon szép, de egyben veszélyes útvonal.
Kb. félúton megálltunk egy elég kalandos helyen… Nekünk lányoknak megint kellett mennünk illemszünetre, így amikor megláttunk egy szálláslehetőség táblát „felfordultunk”… :-)
Február 21-én egy egész napos program következett. Késve indultunk, mivel reggel lassabban értünk haza a csapatért a bérelt minibusszal. A belvárosi Avis-nek volt jó akciója, szóval ott foglaltunk le egy új Toyota Tarago-t. Mire visszaértünk vele már a többiek elkészítették a kaját-piát, minden be volt pakolva és indulhattunk.
Mi elöl ültünk Dodival és felváltva vezettünk, Andi és Ferás mögöttünk ültek és leghátul Kriszti és Jani ültek. Olyan nagy volt a busz, hogy alig hallottuk egymást. A vicc az volt, hogy olyan kis papirüzeneteket kellene dobálnunk egymásnak, mint az iskolában szokás az órák alatt.
Az első megálló Geelong volt, ami egy tengerparti város és már nem Melbournehöz tartozik. Itt elsétáltunk a kikötőig, majd be a városba. Készültek mókás képek és volt illemszünet is.
Majd folytattuk az útunkat. Innentől átvette Dodi a kormányt. Egy idő után kezdődött az óceánparti út – a „Great Ocean Road”, ami kanyarog jobbra-balra és megy fel-le a sziklák fölött. Nagyon szép, de egyben veszélyes útvonal.
Kb. félúton megálltunk egy elég kalandos helyen… Nekünk lányoknak megint kellett mennünk illemszünetre, így amikor megláttunk egy szálláslehetőség táblát „felfordultunk”… :-)
Egy meredek útra kellett rákanyarodnunk és egy amolyan Psycho-film kinézetű házhoz értünk. Ahogy mentünk fel gyalog a lépcsők nyikorogtak, voltak persze hintaszékek is és mielőtt beléptünk volna egy nagyszobába és ebédlőbe nyíló helyiségbe, szóltunk, hogy van-e ott valaki. Senki. Síri csend. Csak azt láttuk, hogy a másik oldalon is szakadék és nagyon magasan, egy hegy csúcsán van ez a ház, így mindkét oldalról pazar látvány volt. Bementünk. Andi meg is találta a mosdót, így pont mire kijött egy nő (aki szintén horrorfilmbe illő volt zsíros hajjal, stb.) bement. Úgy tettem, mintha érdeklődnénk a szállás iránt. Megmutatott két szobát. Elképzeltem, hogy ha egy éjszakára ott kellene aludni, ahol senki nem lát, nem hall semmit, milyen ijesztő lenne. Pont olyan volt a szitu, mint amikor egy pár fiatal utazóban van és betér egy látszólag menedékhelyre és pont ott vár rájuk a halál. Nagyon tetszett az élmény, de igyekeztünk onnan eltűzni – már ahogy lehetett olyan lejtős, kavicsos úton. A fiúk nem is jöttek utánunk, szóval történhetett volna bármi velünk lányokkal. :->
A „12 Apostol” környékére kb. du. 5-kor értünk. Nagyon tetszett mindenkinek és itt persze sok kép készült, köztük csoportképek is, amelyeken mind rajta vagyunk. Olyan levált sziklaformációk vannak ezen a hosszabb óceánparti szakaszon, amelyek évmilliók alatt váltak ilyenné a víz, eső és szél általi eróziótól. Ide nem mehetnek le emberek, mivel nagyon veszélyes lenne. Kialakított, biztonságos gyalogjáró van, hogy ne történjen baleset. Lehet tízperces helikopter túrára befizetni, ami $90/fő, de azt nem csináltuk. Még soha nem voltam én sem, viszont szeretnék egyszer. Bea barátnőnk már volt a párjával és azt mondja nagyon megéri és nem is kell 10 percnél több, megvan a kellő hatás.
Utána beültünk vacsizni, mert mindnyájan megéheztünk. Mi Krisztiékkel pizzáztunk, Andiék pedig elmentek egy másik helyre kettesben mást enni. Innen indultunk vissza már hazafelé egy másik, gyorsabb útvonalon. A fő országútig eléggé kihalt útvonalon mentünk és megint viccelődtünk, hogy olyan ez is, mint a horrorfilmekben. Szerintem túl sok ilyen filmet néztünk. De tényleg olyan volt! Még egy kamion is „üldözőbe” vett. Jött utánunk, időnként eléggé közel követve, de nem előzött meg. Azt kell tudni, hogy erdős terepen mentünk, nem volt nagyon más kocsiforgalom, csak mi és annak a veszélye, hogy bármikor kiugrik egy testes kenguru, ami komoly károkat tesz az autókon. Szóval, figyeltünk mindnyájan…
A „12 Apostol” környékére kb. du. 5-kor értünk. Nagyon tetszett mindenkinek és itt persze sok kép készült, köztük csoportképek is, amelyeken mind rajta vagyunk. Olyan levált sziklaformációk vannak ezen a hosszabb óceánparti szakaszon, amelyek évmilliók alatt váltak ilyenné a víz, eső és szél általi eróziótól. Ide nem mehetnek le emberek, mivel nagyon veszélyes lenne. Kialakított, biztonságos gyalogjáró van, hogy ne történjen baleset. Lehet tízperces helikopter túrára befizetni, ami $90/fő, de azt nem csináltuk. Még soha nem voltam én sem, viszont szeretnék egyszer. Bea barátnőnk már volt a párjával és azt mondja nagyon megéri és nem is kell 10 percnél több, megvan a kellő hatás.
Utána beültünk vacsizni, mert mindnyájan megéheztünk. Mi Krisztiékkel pizzáztunk, Andiék pedig elmentek egy másik helyre kettesben mást enni. Innen indultunk vissza már hazafelé egy másik, gyorsabb útvonalon. A fő országútig eléggé kihalt útvonalon mentünk és megint viccelődtünk, hogy olyan ez is, mint a horrorfilmekben. Szerintem túl sok ilyen filmet néztünk. De tényleg olyan volt! Még egy kamion is „üldözőbe” vett. Jött utánunk, időnként eléggé közel követve, de nem előzött meg. Azt kell tudni, hogy erdős terepen mentünk, nem volt nagyon más kocsiforgalom, csak mi és annak a veszélye, hogy bármikor kiugrik egy testes kenguru, ami komoly károkat tesz az autókon. Szóval, figyeltünk mindnyájan…
A csillagok nagyon szépek voltak az égen. Mivel nem voltak városi fények, jobban lehetett látni őket. De nem mertünk megállni az útszélén jobban szemügyre venni…
Éjfél előtt értünk haza. Mindenki sietett aludni, jól elfáradtunk. De nagy élmény volt mindenkinek ez a sok látvány - és persze az extra kis izgalmak pedig még fűszerezték a hangulatot!
A legközelebbi részben az egybekötött leány- és legénybúcsúról mesélünk…
Utána pedig jöhet az esküvő, stb.!
Puszi mindenkinek! Vigyázzatok magatokra…
Bye from Ausland
Éjfél előtt értünk haza. Mindenki sietett aludni, jól elfáradtunk. De nagy élmény volt mindenkinek ez a sok látvány - és persze az extra kis izgalmak pedig még fűszerezték a hangulatot!
A legközelebbi részben az egybekötött leány- és legénybúcsúról mesélünk…
Utána pedig jöhet az esküvő, stb.!
Puszi mindenkinek! Vigyázzatok magatokra…
Bye from Ausland
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése