Special bayside outing - English version

This is a funny pic! The bird's thinking:

"I'll show them how it's done!" or "I'm a daredevil"...

*******

We have not made mention in more detail of that outing of ours on 14th January. So, I’ll write a few lines about it.

The day began with ordering the previously already chosen wedding bands and then we headed down towards the beach. It was a beautiful summer’s day. There wasn’t a single cloud in the sky. We planned on going down on one of the bay’s coastlines, which is quite a long drive and a very nice coastal strip.

We ate a sausage roll each where we stopped first. This is Aussie “grub”. It has pastry on the outside and some kind of minced meat on the inside. It is usually eaten with tomato sauce. We drank a blue slurpee too, but it was terribly sweet, it wasn’t that good.

Then we continued on to an other popular place, which is called Frankston. We walked more there. There is a modern bridge too, from which you can look on to the sailboats, motorboats and the jetski traffic from a higher point. We had some ice cream there, sat on a bench to gaze around, but it was windy, so we didn’t stay long. We went on.

The next strip had stores, cafes and as it should be done we listened to the Ice, Ice Baby song at full blast. There was real summer heat and a real summer mood by this time/at this stage and this action felt really good.

Then we spotted a really beautiful sandy section of the beach, where we went down to the hot sand for some sunbathing and swimming. The sea was a clear light turquoise by the beach and it gradually deepened in tone as the water did also. This was our first occasion to be down on the beach in a bathing mood.

From here we went all the way along a winding beach road to a popular little town, which is called Sorrento. We bought fish & chips and six oysters each with lemon here and ate it at a picnic table. At this point one side of the peninsula is part of the bay and the other side is ocean. We had a look at the side of the ocean too, we spent a bit of time at the lookout, then we slowly headed home. It was a nice little outing.

Oh, and the other news is that there is a new car, of which I am also uploading pictures. It’s superb. We got it on 30th December. It’s a Mazda 6, but I reckon you can see. We are really satisfied with it. It has everything and my dice as well since…as I had in the other one. So, once again a red car. :-)

Kisses to everyone!!!
Bye for now, from J & D

Különleges öbölkörüli kirándulás - magyarul

Arról a bizonyos kirándulásról még nem esett részletesebben szó, amelyen voltunk január 14-én. Tehát, most írok róla pár sort.

A nap úgy kezdődött, hogy megrendeltük a már korábban kiválasztott gyűrűket és úgy indultunk a tengerpart felé. Gyönyörű nyári nap volt. Egy szem felhő sem volt az égen. Azt terveztük, hogy végig lemegyünk az öböl egyik oldalán, ami egy elég hosszú autóút és nagyon szép tengerparti szakasz.

Az első helyen, ahol megálltunk és kiszálltunk, ettünk egy-egy sausage roll-t. Ez egy ausztrálos kaja. Tészta kívül és egyfajta darálthús belül. Ketchuppal szokták enni. Ittunk egy kék jégkását is, de az borzasztóan édes volt, nem volt annyira jó.

Aztán mentünk tovább egy másik népszerű helyre, amit Frankston-nak hívnak. Ott többet sétáltunk. Van egy modern híd is, amiről magasabb ponton ki lehet nézni a vitorláshajókra, motorcsónakokra, meg a jetski forgalomra. Ott fagyiztunk egyet, leültünk a padra kicsit nézelődni, de szeles volt az idő, így nem maradtunk sokáig. Mentünk tovább.

A következő szakaszon üzletek, kávézók voltak és mi annak rendje szerint letekertük az ablakokat és nyomattuk az Ice, Ice Baby számot. Igazi nyári hőség és hangulat volt már eddigre és igazán jólesett ez az akció. Aztán kiszemeltünk egy gyönyörű homokos tengerparti részt, ahol lementünk a forró homokba egyet napozni és fürödni. A tenger átlátszó világos türkizkék volt a partnál és egyre mélyebb árnyalata lett. Ez volt az első alkalmunk lent a parton igazi strandolási hangulatban.

Innen mentünk kanyargós tengerparti úton végig egy népszerű kis városba, amit Sorrento-nak hívnak. Itt vettünk fish & chips-et és 6-6db osztrigát citrommal és egy piknikasztalnál megettük.

Ennél a pontnál úgy van, hogy az egyik oldala a félszigetnek öböl, a másik már óceán. Megnéztük az óceán oldalát is, kicsit időztünk a kilátónál, majd lassan indultunk hazafelé. Jó kis kiruccanás volt.

Ja, és a másik hír, hogy van egy új kocsi, amiről szintén teszek fel képet. Nagyon szuper. Dec. 30-án vettük át. Mazda 6-os, de gondolom látjátok. Nagyon meg vagyunk vele elégedve. Van benne minden és azóta a kockáim is benne vannak...ahogy eddig a másikban. Szóval, ismét piros járgány. :-)

Puszi mindenkinek!!!

Bye for now, from J & D

Kicsit részletesebben írunk az elmúlt pár napról - az első vendégeinkkel eltöltött élményekről.

Ani és Zsolt barátaink múlt szerda este érkeztek hozzánk Sydneyből. Ők tavaly június óta vannak kint (remélem, a hónap stimmel) és ha talán olvastátok a honlapjukat, vegyes érzelmekkel vannak ebben az országban. Szóval, igyekeztünk szép élményeket szerezni nekik itt Melbourneben.

Mivel fapados járattal érkeztek, egy távolabbi (jó messze) reptérre kellett kimenni értük. Szó szerint a birkák legeltek mellettünk! De hazafelé jót beszélgettünk és este 10 után hazaértünk. Mindannyian eléggé éhessek lettünk, így Dodi egyik specialitásával remekelt, míg én körbemutattam a házat. Sonkás-sajtos-paradicsomos grillezett szendvics volt az a bizonyos éjjeli snack, ami olyan jólesett főleg Zsoltinak, hogy észrevétlenül megevett hármat!

Utána hivatalos szabályok szerinti pókerezés jött, amit már nagyon vártam. Zsolti profi ebben, mi amatőr szinten játszottunk, de ő Interneten is műveli e "sportot". Volt egy kis Baileys-ivás is, hogy mégjobban megjöjjön a kedvünk... :-)

Január 19.

Másnap reggel igyekeztünk korán kelni (nem volt olyan könnyű dolog), hogy legyen időnk négyesben a belvárosban egy nagyot barangolni. Dodinak késő délutántól már dolgoznia kellett, ezért voltunk időhöz kötve.

A kaszinó parkolójában hagyva a kocsit, elindultunk a "Yarra-korzón" a Rod Laver Arena felé, ahol a teniszverseny folyik. Már akkor nagyon meleg volt. Teljesen más a város reggeli hangulata. Nagy élmény volt Ani & Zsoltnak látni közelről a teniszverseny helyszínét, ahogy átkeltünk a hídon egy kicsit a szombati napra hangolódni. Aztán a másik oldalon mentünk vissza a főtér felé, ahol Zsoltiék megvették vasárnapra is a jegyeket. Nagy teniszrajongók. Már nagyon kellett egy pihenő, így az egyik Starbuck's kávézó felé vettük az irányt, de közben benéztünk szuvenírboltba is.

Jó volt egy kicsit légkondi és jegeskávé által lehülni. Aztán mentünk egy kört az ingyenes túristavillamossal, ami körbemegy a belváros peremén futó négy utcáján. Sajnos, sokan álltak is, takarták az emberek sokszor a kilátást, sokszor állt meg a villamos, szóval Zsolti inkább aludt egyet. Mindenesetre, körbementünk, aztán irány a Rialto torony 55. emelete! Onnan megnéztük a panorámát, ki is lehet a két ellentétes ponton lépni a szabadba nézőteraszra. Aztán megnéztünk lent egy bemutatófilmet Melbourne városáról és államáról. Félórás profi film volt. Amolyan virtuális érzetet keltett... Érezhető volt a tenger csobbanása, az akrobatarepülő fejjel lefelé fordulása,stb. Aztán mentünk vissza a kocsihoz és haza.

Anival elugrottunk vásárolni, majd elkészült a vacsora: fokhagymás, bazsalikomos csirkemellfilé, kínai bébikukoricás-hagymás rizzsel és saláta (jégsaláta, lilahagyma, paradicsom, olasz vinaigrette-öntettel). Kis pihenés, tenisznézés következett és Apukám befutott meglátogatni bennünket és megismerni Aniékat. Evett ő is a vacsiból, aztán fagyikehely volt mangódarabokkal.

Nem sokkal rá mentünk vissza csak hárman már a Rialto toronyba, mivel napijeggyel visszamehettünk és úgy döntöttünk, hogy a naplementét és esti fényeket ott nézzük meg. Onnan a kaszinóba mentünk, ahol játszottunk-mászkáltunk-nagyképernyőn a teniszbe is belenéztünk. Utána kellőképpen elfáradva jöttünk haza.

Január 20.

Ezen a napon elvittem Anit & Zsoltit egy viszonylag közeli, de városon kívüli helyre, ahol szabadon vannak ausztrál állatok. Ezen a napon is kánikula volt. Mindjárt a kasszánál előttünk magyarok voltak, akikkel a koala "osztályon" pár szót váltottunk. Idősebbek voltak. Az egyik 50 éve él itt és a rokonai jöttek látogatóba.

Volt kenguru, tasmániai ördög, kacsacsőrű emlős, hüllők, békák, possum-félék, ausztrál süni - echidna, dingo-kutya, emu, denevér, pelikán, más vízimadarak, egzotikus papagájok és egyéb madarak.

Visszafelé benéztünk egy borkostoló szőlőhegy/étterembe, aminek csodálatos birtoka és panorámája volt. Zsoltiéknak nagyon tetszett.

Este viharos idő volt, még jégeső is volt a városban, de szerencsére minket elkerült. Mindenesetre, az esti terv elmaradt, nem mentünk el itthonról, kivéve a közértbe venni egy pár dolgot. Mivel Zsoltinak nagyon bejött az a bizonyos grillezett szendvics, az lett a vacsi megint, nem a spagetti bolognese, amit terveztem csinálni. Társasozás és tenisznézés volt az esti program. Ja, és csirkemellfilét paníroztam a szombati szendvicsekhez.

Január 21.

Reggel Ani és Zsolti elmentek előre a teniszre. Mi Dodival később mentünk. Addig elkészítettem a szendvicseket (rántott csirkemellfilé, jégsaláta, majonéz, subway-féle kifliben). Odaértük kb. du. fél egyre, körülnéztünk egy kicsit, aztán sorbaálltunk a második legnagyobb stadionba. Hosszú volt a sor, mondták is, hogy egy-másfél órás várakozás van. Hogy ne lázadjanak az emberek a színpadon élő jazz-zene volt ismerős számokkal. Kb. 20 percet álltunk és haladtunk előre a sorban, amikor egy nagy szerencse ért. Pont úgy jött ki egy pár, hogy a sort nálunk törték meg és két szabadjegyet adtak a kezünkbe! Először nem is tudtuk, hogy mire használhatóak. De pont ott cigizett egy férfi és mondta, hogy menjünk be nyugodtan, már nem kell sorbaállnunk. Ahonnan kijött a pár, mi ott bemehettünk. Megtaláltuk a nekünk szóló kaput és máris jó helyre ülhettünk. Bár odatűzött a nap és borzasztó meleg volt, bejutottunk és kb. a 7. sorból nézhettük a meccset! Aztán két sorral hátrább megüresedett két hely, úgyhogy feljebb mentünk félig árnyékba. Onnan már nem ültünk máshova, mivel rá 5 percre be is húzták a tetőt a hőség miatt. Telefonon lebeszéltük a hamarosan véget érő meccs végén, hogy Zsoltiék is jöjjenek oda. Remekül éreztük magunkat! A szendvicseknek nagy sikere lett, de estére elfogyott. Ezért vacsorára egy igazi hotdogot ettem és egy pohár sört ittam! Dodi fish&chips-et evett és Powerade italt ivott. Apukám jött értünk este 9-kor, de amíg nem ért oda, megnéztük a főteret, ahol a nagy kivetítőn mutatják a Rod Laver Arena-ban éppen zajló meccset.

Ott kifogtunk egy mókás jelenetet. Két ausztrál srác (akik nagyon jókedvükben voltak, gondolom a sör hatására is...) bemászott nyakig a szökőkútba. De nem tartott sokáig az akciójuk, jöttek a biztonságiak és kedvesen, de határozottan elvezették őket a kijáratig...nincs kecmec... Nem bánták, mert óriási mutatvány volt (számukra). Mi is jót nevettünk. Gyorsan körbefutottuk a szuvenírboltot, aztán mentünk is ki.

Hazajöttünk felfrissülni, átöltözni, majd vissza a városba. A kocsiban már buliztunk, ment a zene, énekeltünk. Nagyon vidám volt a hangulat. Gyalog mentünk a városban. Sokan voltak, nyüzsgő hangulat volt és párás nyári este. Sikerült kapnunk csokis-chillis fagyit, amit már beharangoztunk Aniéknak. Ott a korzó környékén lehetett kapni. Aztán mentünk a kaszinóhoz, de most nem játszani, hanem a sportbárba, ahol egyszerre lehetett nézni nagyképernyőn két teniszmeccset, egy európai focimeccset és a zeneszámok videoklippjeit. Ittam egy grasshopper koktélt, a többiek csak üdítőket ittak. Nagyon jó volt a "búcsúeste". Sajnos, még nagyon sokat kellett gyalog menni a kocsiig. De volt egy jelenet, ami nagyon tetszett mindannyiunknak. A főtéren van egy 7-Eleven (amerikai éjjel-nappali franchise üzlet). Bement Dodi egy jégkása (slurpee) innivalóra, mi addig kint megvártuk és ahogy jön vissza, besétál lazán egy menyasszony a boltba és vesz egy vizet! Aztán bemegy a vőlegény és ő is vesz egy vizet! Utána kijönnek és kettesben elkezdenek sétálni. De addigra mi is pont úgy érünk arra a pontra, hogy pont utánuk megyünk, mint egy gyalogos menet! Teljesen véletlenül alakul így. Kiderül, hogy a nyitott új (talán erre az alkalomra bérelt) kocsijukhoz mennek. Itt ugyanis az a tradíció, hogy az ifjú pár elköszön jóval a lakodalom vége előtt és mennek nászéjszakázni. Megsúgom, nálunk nem így lesz. Mi maradunk mulatni! Gratulált nekik Dodi, mire a minket megelőző fiatalok is követték a példáját. Örömmel fogadták. Jó volt ezt átélni, mivel pont ma lett volna az esküvőnk eredeti terv szerint, ugyanis a két legjelentősebb napunk (a megismerkedésünk, eljegyzésünk) ezen a 21.-ei napon történt. De át kellett tennünk időhiány miatt. Ennek ellenére azért ezen a napon többször eszembe jutott ez és még jobban elképzeltem a mi esküvőnk napját, ami "just around the corner". :-)

Január 22.

Anit & Zsoltit kiviszem a teniszre, én itthon lazítok, tevékenykedek. Majd este 6-kor értük megyek, úgy hogy már a csomagjaik bent vannak a kocsiban és elviszem őket a megfelelő belvárosi buszpályaudvarhoz, ahonnan indulnak ki a reptérre. Ott még elidőzünk egy picit, aztán ezzel véget ér ez a közösen eltöltött pár nap.

De ismét itt lesznek az esküvőre. Akkor megint találkozunk velük. Utána meg szeretnénk elmenni Sydneybe áprilisban.

Greetings from J & D !

Itt vannak nálunk az első vendégeink...Azért sem írtunk az elmúlt pár napban, mert több szép programon voltunk velük együtt. Sydneyből van itt Anikó és Zsolt!

Holnap megyünk ki velük a teniszre, amit nagyon várunk. 33 fok lesz, szóval nem fogunk fázni...

Ma voltunk ausztrál állatokat látogatni, tegnap belvárosi túra volt. A tegnapi napon is kánikula volt - 36 fok. Sokat sétáltunk, villamosoztunk a város peremén és felmentünk a Rialto torony tetejére (a kék üvegű épület), fel az 55. emeletre. Aztán este is visszamentünk ide megnézni a naplementét és a város fényeit. Utána irány a kaszinó... Bejártuk az egészet, sokat játszottunk, de utána már csak szinte vánszorogtunk a kocsiig, annyira eseménydús volt a nap. Hát bizony jólesett az ágy kényelme...

A múlt hétvégi kirándulásunkról még nem is meséltünk. Meg még annyi minden lenne, de mára csak ennyit tudok. Holnap korán kelünk és az a tervünk, hogy az egész napos tenisz esemény után elmegyünk egy nagyot bulizni a városba. Remélem, lesz rá energiánk.

Sok puszi mindenkinek!

Sziasztok!

Ma azt vettem észre (bár eddig is tudtam hogy így van), hogy itt az öregek kiszámíthatatlan kinézetű autót vezetnek. Új Honda Accordot, sötétített ablakú, szárnyakkal ellátott sportos kocsikat...és alig tudnak menni. Ma vártam a Dodit a kocsiban, azért volt alkalmam ezt a jelenséget megfigyelni. Többen bottal jártak, alig tudtak ki-, vagy beszállni a kocsiba és fura módon mégis ilyen jellegű autót vezettek egy az egyig.
De ha általában nem ennyire feltűnőek esetleg, akkor is sokszor olyan autóba szállnak, ami teljesítményre, kinézetre nem éppen való nekik. Miért? Mert megtehetik. Itt teljesen máshogy élnek az idősek. Ha nem így van egyes idős embereknél, akkor valamit nagyon rosszul csináltak az életük során... Sajnáljuk, hogy ennyire nagy a kontraszt az ottani és itteni ilyen korú embereknél. Ennek nem így kéne lennie. Azért említettem ezt meg, mert elég mókás látvány volt és egy érdekes megfigyelés, ami megint rádöbbentett az ottani idősek elszegényedésére.

De lehet ezzel most egy páran eluntátok magatokat...

Szombaton szeretnénk menni egy nagy kirándulásra. Végig a tengerparton kocsival. Valahol azért szeretnénk megállni, lemenni a homokba, napozni és talán fürödni is. Biztos fogunk csinálni képeket. Mostanában nem készült rólunk egyáltalán. De majd aktiváljuk magunkat...

A napokban kaptunk nagyon jó híreket. Szépen alakul az esküvői vendégek száma. Jöttök MO-ról is egy páran, aminek NAGYON, NAGYON örülünk!!!
Eddig mindenki nagyjából két héttel az esküvő előtt érkezik, szóval gondoskodunk arról is, hogy sok jó program legyen már az esküvő előtt! Megyünk majd erre-arra, biztos nagyon jó lesz... Már izgatottak kezdünk lenni... :-)

Akik nem tudnak jelen lenni, fogtok kapni tőlünk képeket és mesélni is fogunk a különleges 'highlight' pillanatokról.

U.I. A fénykép a hátsó teraszon, fekve, napozás közben készült, ahogy csodáltam az ég gyönyörű kék és fehér kontrasztját.

...................

Hi Everyone!

Today I noticed (although I already knew it was like this) that old people drive unusually sporty cars. New Honda Accords, cars with tinted windows and rear skirts...and they can hardly walk. I was waiting for Dodi in the car today, that's why I had the chance to observe this phenomenon. A number of them used canes, could hardly get out of or in the car and strangely they all drove these kinds of cars.

But if generally it's not as striking, they still get in cars which don't suit them in performance or look. Why? Because they can.

Old people live completely differently here. If this isn't the case with a few, then they really did something wrong during their lives...It's unfortunate that the contrast is so big between people of this age here and there. It shouldn't be like this. The reason I mentioned this is because it was a funny sight and an interesting observation, which once again made me realise how the poor there have become even poorer with age.

But perhaps a few of you are now 'bored silly'...

We'd like to go on a big outing on Saturday. Along the coast by car. We'd like to stop at one point though, to go down to the sand, do some sunbathing, perhaps even go for a swim. I'm sure we'll take some pictures. These days we haven't taken any of us at all. We'll activate ourselves...

We got really good news in the past few days. The number of our wedding guests are forming nicely. You guys are coming from Hungary too, which we are REALLY, REALLY happy about!!!

So far, everyone's coming around two weeks before the wedding, so we are making sure to plan lots of fun programs even before the wedding! We'll go to places, I'm sure it'll be lots of fun...We're getting really excited... :-)

Those of you who can't be present, will receive pictures from us and we are going to tell you all about the special 'highlight' moments.

Bye for now

From Ausland

P.S. The photo was taken while lying down sunbathing on the back terrace and admiring the beautiful blue and white contrast of the sky.

Az elmúlt pár napot többek közt gyűrűkereséssel töltöttük. Nem volt egyszerű dolgunk. Lejártuk a lábunkat, sok üzletet megnéztünk és többször csalódottak voltunk a kínálatban. Ugyanis, itt nem olyan elterjedt szokás, hogy mind a menyasszonynak, mind a vőlegénynek egyforma legyen a gyűrűje, hanem másmilyenek vannak a férfiaknak, mint a nőknek. Ebből adódott, hogy sok helyen nem készítették volna el egyformán a két gyűrűt. Az is csökkentette a választékot, hogy fehér aranyat szeretnénk és mintás gyűrűt. De a jó hír, hogy a sok járkálásnak meglett az eredménye. Találtunk egy nagyon jó üzletet, ahol megcsinálják a kívánságunk szerint a gyűrűket és bőven időben átvehetjük.

Az esküvői autót is megtaláltuk. Ezügyben is több helyen voltunk tájékozódni. Vannak itt olyan családi vállalkozások, ahol több garázsnyi 10-15db régi Rolls Royce meg Bentley gyűjtemény áll készenlétben esküvőkre, vagy más rendezvényekre. Vannak, akiknek limuzin a specialitásuk, vagy Mustang, Buick, stb. El voltunk képedve. És már a legtöbb helyen le is vannak ezek a kocsik foglalva. Mi egy Bentley-t választottunk, aminek van légkondija meleg nap esetén. Szép fehér és belül is gyönyörű.

Jövő héten jön a ruhaválasztás és így szépen haladunk előre.

Ja, majdnem el is felejtem írni, hogy ma megtaláltuk a tortát is! Gyönyörű szép lesz. Három szintes torta fehér és arany kreáció. Többet nem is mesélek róla, majd látni fogjátok nemsokára (egy páran élőben látjátok majd és ehettek is belőle!).

Hiányzik a tanítás, hiányoztok. Jó lenne visszaröppenni egy rövidke időre. Annyira örülünk, hogy Interneten tudjuk veletek tartani a kapcsolatot. Ez is valami.

Mára ennyit írok. Ismét későre jár. Legyetek jók és írjatok!

Puszi mindenkinek!!!

Bye from Ausland

Boldog Újévet mindenkinek! Nálunk nem az eredetileg eltervezett módon búcsúztattuk az óévet, két okból sem.

Az egyik, hogy Dodi az előző napon kapott állást egy nagyon jó helyen és Szilveszterre is behívták őt dolgozni, mert rögtön megnyerte őket. Így rögtön a mélyvízbe került, de állítólag tök jó volt a hangulat! Egy ‘country club’-jellegű helyen van, ami közel is van, jól fizetik és barátságos is.

A másik, hogy Szilveszterkor érkezett meg MO-ról a nagymamám és este 8-ra értünk vissza a reptérről. Mivel mi látjuk őt vendégül, nem akartuk őt itthonhagyni egyedül. De az érdekes dolog ebben az volt, hogy talán életemben először koccinthattam vele és együtt kezdtük meg az évet! Ha nem így jött volna ki a lépés, ő nem maradt volna fenn éjfélig.

De miután hazavittem a szüleimet és a nagymamám elment aludni, már nagyon vártam Dodit haza és mi külön pezsgőztünk utána gyertyafénynél. Mivel mindketten tempós napokat éltünk meg előtte, nagyon fáradtak voltunk és mentünk is aludni rövidesen.

Másnap a családi hagyomány szerinti lencsefőzelék és malac sült volt az ebéd. Aztán próbáltuk bepótolni az előző éjszakákon elmaradt alvást.

...........................

Happy New Year to everyone! We didn’t say farewell to the year as originally planned for two reasons.

One was that Dodi got a job the day before and he was called in to work on New Year’s Eve, because he won them over immediately. So he was in deep water right away, but apparently the atmosphere is great! He is at a country club-style place, which is nearby, pays well, and is friendly.

The other reason is that my grandma arrived from Hungary on New Year’s Eve and we got back from the airport at 8 o’clock. As she is our guest for a month, we didn’t want to leave her by herself. But the interesting thing about this was that maybe for the first time of my life I was able to toast her and we started the year together! If this wasn’t the way things worked out, she wouldn’t have stayed up till midnight.

But after I took my parents home and my grandma went to sleep, I was waiting for Dodi to come home and we had champagne in candlelight just the two of us. As both of us had hectic days previously, we were both very tired and we went to sleep soon after.

The next day, we had the traditional family meal of lentil “főzelék” with roast pork for lunch. Then we tried to make up for all the lost sleep of the nights before.

Többen kértétek, hogy küldjünk képeket az otthonunkról és a környékről. Egyelőre csak külső képek készültek a házról és az utca egy részéről. Az ideiglenes autóról is van kép, ami egy szuper, megbízható régebbi Ford Mondeo. Van benne légkondi, ami fontos az egyre melegedő időben (most jön a nyár java).

Igyekszünk bent is készíteni képeket és a környéket is részletesebben bemutatni! Van nagyon közel hozzánk például egy hatalmas park tóval, kacsákkal. Lehet is látni az iroda ablakából. Oda többször is elmehetnénk. Mindig tervezzük, aztán helyette más lesz a program.

(A képeket nagyobb méretben is meg lehet nézni rákattintással.)

..........

A few of you have asked us to send pictures of our home and the area we live in. We have only taken outdoor ones of the house and part of the street so far. We have a picture of our temporary car as well, which is a super, reliable older Ford Mondeo. It has airconditioning, which is important in the continuously increasing temperatures (the best of summer is yet to come).

We will do our best to take pictures inside as well and to show you the area in more detail too. There's a huge park very closeby with a lake and ducks. We can even see it from the office window. We should go there more often. We always plan to go, then there's some other program instead.

(The pictures can be viewed in larger size by clicking on them.)

Először is, mindenkinek boldog, békés Karácsonyt kívánunk!
Ahogy éppen íródnak e sorok, többen is vagytok biztos otthon a családotokkal, talán éppen az ünnepi ebédet fogyasztjátok az asztal körül. Ugyanis, most oda gondolok és du. fél kettő van Karácsony napján. Itt már későre jár (már egyet aludtam is).
Nekünk nagyon szépen sikerült a Szentesténk. Külön készültünk is rá, mivel ez az első Karácsonyunk együtt.
Képzeljétek, sikerült vennünk egy hatalmas, magas és dús fát. Kb. 230cm!Úgy gondoljuk, hogy az egyik legszebbet hoztuk el.
Mondjuk, itt elég nagy a választék a meleg idő ellenére és sokkal szívósabbak is.
December 23-án, késő este díszítettük fel kettesben az első karácsonyi fánkat. Rögtön ki is próbáltuk a meleg hangulatát, a fényét és még a fénye mellett több gyertyát is meggyújtottunk a szoba körül, hogy még hangulatosabb legyen. Örültünk az eredménynek.
Aztán, másnap délelőtt mentünk bevásárolni, hogy minden egészen friss legyen az ünnepi vacsorához, amit előre elterveztünk.
Hagyománnyá vált már, hogy Szentestén én szoktam 4-5 fogásos vacsorát főzni. Ezzel nagy örömet szoktam okozni a szüleimnek és most idén már a párommal együtt készülhettem. Nagyon jó érzés volt!
Idén "lazítás" volt, csak négy fogás...Délután főztünk, készültünk az asztallal, stb. Este fél hatkor jöttek a szüleim, készültek fotók a fa körül, a videózás is beindult. Közben én az utolsó simításokat végeztem a konyhában. 6-kor kezdődött a vacsora. Nagyon szépen fel volt díszítve az asztal két vastag gyertyával, szép abrosszal, terítékkel.
MENÜ -
Előétel: "rosti" alapon (burgonyapüré laposan, fűszeresen kisütve), füstölt lazactekerccsel, kis krémsajttal és fekete kaviárral díszítve; garnélarák darabokkal és mangószeletekkel együtt
Első fogás: palacsinta spenót, rikotta- és füstölt sajttal töltve, füstölt sajtszósszal leöntve, sütőben megsütve és spenótlevelekkel, tejföllel tálalva
Második fogás: grillezett csirke többek közt rozmaringgal fűszerezve, dísztálon cseresznye paradicsommal tálalva, burgonyapüré körettel
Desszert: túrós-mazsolás rétes melegen, eperdarabokkal, tejszínhabbal és mentalevéllel felszolgálva (ezt csak ajándékbontás, filmnézés után ettük, miután frissen kisütöttem)
Az ajándékbontás vacsora után következett. Azt találtuk ki, hogy írjuk fel cetlikre az ajándék adás-kapás összes lehetséges változatát. Tehát, kitől-kinek lesz az ajándék és kor szerint (a legfiatalabbik kezdi) húzzuk ki a cetliket egyenként. Ez nagyon mókás dolognak bizonyult! Így, egyenként bontottuk ki az ajándékokat. Tovább tartott és láthattuk egymás örömét minden ajándéknál...
Dodi egy Philishave elektromos borotvát kapott tőlem -azóta is állandóan borotválkozni akar vele!-, valamint egy Toyota kulcstartót, ami jelképes, mivel kiválasztott magának egy autót, amit hamarosan megvalósítunk. Tehát, a gomb már megvan... :-)
Én egy Lancome szettet kaptam. Kis selyemtáskában egy parfüm -amit már nagyon régóta mondogatok, hogy mennyire finom az illata (Attraction)-, egy ugyanolyan illatú tusfürdő és testápoló. Nagyon örültem neki!
Ja, és meglepetésként közös ajándékot is vettem, amit mi kapunk együtt saját magunktól! Egy új melbourne térképkönyv és Ausztrália útiatlasz, mivel sokat fogunk menni a városban és az országban is! Nem tudta elképzelni Dodi, hogy kinek van a nem feliratozott ajándék, de végül kiderült!
Aztán megnéztünk egy jó filmet, beszélgettünk, tovább pezsgőztünk.
Desszert evés után elmentek a szüleim, kicsit pihentünk, majd mentünk együtt éjféli misére. Nagyon jó volt, mert minden karácsonyi dalnál végig énekeltük az összes versszakot. Egy igazi templomi orgona, az orgonánál egy remek kórus segített ebben és tette igazán ünnepélyessé a hangulatot.
Persze, miután vége lett, már alig vártuk, hogy hazaérjünk. Nagyon fáradtak voltunk. Dodi családja még telefonált lefekvés előtt, köszönteni egymást.
Ma pedig az ünnepi ebéd a szüleimnél volt. Nagyon jó volt a hangulat. Ebéd után átadtuk nekik az esküvői meghívót. Aztán iszogattuk, kártyáztunk egyet.
Remélem, Nektek is szépen telik az ünnep!
Puszi mindenkinek...
Bye from Ausland

Mindenkit szeretettel üdvözlünk a blogunkon! ígérjük, hogy igyekezni fogunk szórakoztató, érdekes sorokkal, képekkel ellátni Titeket az elkövetkezendő napok, hetek, hónapok alatt...

Bár egy kicsit lassan indult be ez a lap -már a hatodik hete hogy megérkeztünk-, megpróbálkozunk bepótolni a lemaradást és ellátni Benneteket néhány infóval, hogy melyek voltak azok a bizonyos "highlight"-ok az elmúlt hetekben, melyekre mi is szívesen visszaemlékezünk.

Ez az első időszakunk itt főleg a következőkkel telt: kipihentük az ott felgyorsult, stresszes időszakot; kezdtük együtt megismerni a környékünket, a várost; időt töltöttünk a szüleimmel; készülődtünk az esküvőre az alapvető helyszínek lefoglalásával, tervezéssel, stb.; Dodi munkát keresett, interjúkra járt és két tanfolyamot letett; a házon apróbb berendezési és kozmetikai változtatásokat csináltunk; Dodi sokat vezetett, megszokta a fordított vezetést; stb.

AZOK A BIZONYOS "HIGHLIGHT"-OK...

• AZ ELSŐ ÉVFORDULÓNK: Mi úgy szoktuk ünnepelni eddig az "évfordulókat", hogy "hófordulók" voltak és mégpedig a megismerkedésünk napját ünnepeltük. Mindketten nagyon hálásak vagyunk az életnek, hogy összehozott bennünket azon a bizonyos napon (2004. nov. 21). Így, nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy az egy éves évfordulónkat itt, Ausztráliában fogjuk már ünnepelni. Valami különleges helyen szerettük volna megünnepelni, tehát felmentünk a 35. emeletre a Hotel Sofitel átriumos bárjába koktélozni, a belváros egyik felhőkarcolójába. Onnan csodálatos panoráma volt, akármelyik üvegtáblán néztünk ki. De a legnagyobb élmény a WC-ben van... Ugyanis ott lehet közvetlen a lábad előtt érezni a többi felhőkarcolót és más esti, kivilágított látványt csodálni. Toblerone koktélt ittunk, hatalmas osztrigákat ettünk. Nagyon szép volt! Én ezt a helyet már ismertem jól, mivel általában idejöttem a szüleimmel a visszaindulásom előtti estéjén. Dodinak is nagyon tetszett a hely. Örülök, hogy megoszthattam vele és most már ketten ismerjük.
• ÉDESAPÁM SZÜLETÉSNAPJA: november 29-én ünnepeltük. Sokat jelentett nekem ez a nap, mivel a hét év alatt (mialatt Pesten éltem) csak egyszer volt úgy, hogy vele lehettem ezen a napon. Nagyon fontos személy az életemben és végre a párommal együtt itt lehettünk - együtt a család.
• BELVÁROSI TÚRA: Egy pár hete tettünk egy nagy-nagy sétát a belvárosban. Szerencsére, Dodi nem unja meg a nézelődést, szeret ő is fáradhatatlanul üzletekben mászkálni.Ezért, ha megyünk, akkor általában jól el is fáradunk. A belváros nagy, így a mai napig csak egy kisebb részét tudtuk együtt megismerni. De voltunk a magjában, ahol találhatóak a Myer, David Jones és Melbourne Central üzletházak. Ez a három felfelé is 5-6 szintű nagy, valamint több utcányi területen vannak. Ez azt jelenti, hogy a földszint kivételével üveghídakon lehet épületről-épületre menni. Ezt nagyon élvezte Dodi - na meg én is! Ezen a napon fedeztük fel a Yarra-folyó partján lévő Duna-korzó szerű helyen az egyik fagyizót, ahol csokis-chillis fagyi kapható. Ott már voltunk kétszer is! Nagyon finom, talán valaki az olvasók közül evett már??
• CROWN CASINO COMPLEX: Ez is egy hatalmas hely, ahol a déli félteke legnagyobb kaszinója található. De megtalálható ötven-valahány étterem és kávézó, butikok, táncoshelyek, mozi, hatalmas játékterem, báltermek rendezvényekre, stb. De mi a kaszinóba mentünk főként. Két szinten van és jó a hangulata. Játszottunk néhány rulettasztalon és nyertünk is 25 dollárt tisztán. Na meg volt egy bár, ahol élőzenét is hallgattunk.
• TENGERPARTI SÉTATÚRA: Egyik nap, kb. két hete, lementünk a tengerpartra, ami fél órás autóút az otthonunktól, és felfedeztünk együtt két tengerparti szakaszt Dodival. Kellemes, napos idő volt. Olyannyira jó lett az idő, hogy másnapra fájt is a karunk-nyakunk, mivel kicsit leégtünk. Nagyon-nagyon hosszú Port Phillip Bay partja. Tehát, még biciklivel sem lehetne bejárni egy nap alatt. Kb. 200km. Szóval, beértük a töredékével. Megnéztünk egy tengerparti konditermet is, aminek olyan kardiógépei vannak, hogy mindegyikbe beépített tévé van, ha éppen nem a tengerparti panorámát akarják nézni... Sósvízű belső úszómedencével, wellness masszázsokkal és iszapos, meg egyéb pakolásokkal lehet sok pénzért kényesztettetnie magát az embernek. Majd egyszer... Mi, ez alkalommal csokis-mentás fagyival kényesztettük magunkat vissza a kocsiig. A vidámpark (ami mellett leparkoltunk) egy későbbi program lesz. A hullámvasútról a tengert lehet látni. Tudjátok, ha felérsz egy zuhanásból, akkor legyen egy kis vígasz...Aztán jöhet megint a...
• KERTI BBQ: Van a kertünkben egy kinti grillsütő, amit egyre gyakrabban használunk. Mindketten nagyon szeretjük a bárányhúst, a halat, a steak-et, így többnyire ezeket készítjük el. Teljesen más íze van így elkészítve. Általában egy színes vegyessaláta a köret, vagy egy burgonyasaláta (az egyik étel, ami az én specialitásom).

Egyebek:

Dodi imádja, hogy ennyire nagy a választék az ételben. A keresetekhez képest olcsó mindenféle hús, hal. Imádja, hogy ha bemegyünk szinte akármelyik közértbe, megtalálhatóak az egzotikus halfélék, tengeriherkentyűk és kedvére választhat. Imádja, hogy szinte minden utcasarkon (és ez tényleg igaz a belvárosban) rábukkan a Starbuck's-ra, a Subway-ra, vagy van egy sushi bar. Van BaskinRobbins fagyizó is és a közértekben az Oreo cookies, ami a kedvence. Ezt a terméket úgy hozatta be Amerikából, hogy otthon érezze magát. Most itt már nem is annyira érdekes...Imádja az emberek nyugodtságát is. Teljesen más itt a vezetési stílus és látja azt is, hogy családalapításra ideális hely. Imádja a város hangulatát.

Negatívumok:

1. Sok a légy (de ez ellen már védekezünk megfelelő szerrel, ami távoltartja őket)

2. Nem tudott még elhelyezkedni (év végén itt nehezen megy ez)

De ezeket leszámítva, jól vagyunk és szépen alakul az itteni életünk. Remélem, még nem aludtatok el. "Nagyjából" ennyi történt velünk a hat hét alatt. Ezentúl írunk rendszeresen mindenféléről Nektek!

Puszi mindenkinek!

Bye from Ausland