Kicsit részletesebben írunk az elmúlt pár napról - az első vendégeinkkel eltöltött élményekről.
Ani és Zsolt barátaink múlt szerda este érkeztek hozzánk Sydneyből. Ők tavaly június óta vannak kint (remélem, a hónap stimmel) és ha talán olvastátok a honlapjukat, vegyes érzelmekkel vannak ebben az országban. Szóval, igyekeztünk szép élményeket szerezni nekik itt Melbourneben.
Mivel fapados járattal érkeztek, egy távolabbi (jó messze) reptérre kellett kimenni értük. Szó szerint a birkák legeltek mellettünk! De hazafelé jót beszélgettünk és este 10 után hazaértünk. Mindannyian eléggé éhessek lettünk, így Dodi egyik specialitásával remekelt, míg én körbemutattam a házat. Sonkás-sajtos-paradicsomos grillezett szendvics volt az a bizonyos éjjeli snack, ami olyan jólesett főleg Zsoltinak, hogy észrevétlenül megevett hármat!
Utána hivatalos szabályok szerinti pókerezés jött, amit már nagyon vártam. Zsolti profi ebben, mi amatőr szinten játszottunk, de ő Interneten is műveli e "sportot". Volt egy kis Baileys-ivás is, hogy mégjobban megjöjjön a kedvünk... :-)
Január 19.
Másnap reggel igyekeztünk korán kelni (nem volt olyan könnyű dolog), hogy legyen időnk négyesben a belvárosban egy nagyot barangolni. Dodinak késő délutántól már dolgoznia kellett, ezért voltunk időhöz kötve.
A kaszinó parkolójában hagyva a kocsit, elindultunk a "Yarra-korzón" a Rod Laver Arena felé, ahol a teniszverseny folyik. Már akkor nagyon meleg volt. Teljesen más a város reggeli hangulata. Nagy élmény volt Ani & Zsoltnak látni közelről a teniszverseny helyszínét, ahogy átkeltünk a hídon egy kicsit a szombati napra hangolódni. Aztán a másik oldalon mentünk vissza a főtér felé, ahol Zsoltiék megvették vasárnapra is a jegyeket. Nagy teniszrajongók. Már nagyon kellett egy pihenő, így az egyik Starbuck's kávézó felé vettük az irányt, de közben benéztünk szuvenírboltba is.
Jó volt egy kicsit légkondi és jegeskávé által lehülni. Aztán mentünk egy kört az ingyenes túristavillamossal, ami körbemegy a belváros peremén futó négy utcáján. Sajnos, sokan álltak is, takarták az emberek sokszor a kilátást, sokszor állt meg a villamos, szóval Zsolti inkább aludt egyet. Mindenesetre, körbementünk, aztán irány a Rialto torony 55. emelete! Onnan megnéztük a panorámát, ki is lehet a két ellentétes ponton lépni a szabadba nézőteraszra. Aztán megnéztünk lent egy bemutatófilmet Melbourne városáról és államáról. Félórás profi film volt. Amolyan virtuális érzetet keltett... Érezhető volt a tenger csobbanása, az akrobatarepülő fejjel lefelé fordulása,stb. Aztán mentünk vissza a kocsihoz és haza.
Anival elugrottunk vásárolni, majd elkészült a vacsora: fokhagymás, bazsalikomos csirkemellfilé, kínai bébikukoricás-hagymás rizzsel és saláta (jégsaláta, lilahagyma, paradicsom, olasz vinaigrette-öntettel). Kis pihenés, tenisznézés következett és Apukám befutott meglátogatni bennünket és megismerni Aniékat. Evett ő is a vacsiból, aztán fagyikehely volt mangódarabokkal.
Nem sokkal rá mentünk vissza csak hárman már a Rialto toronyba, mivel napijeggyel visszamehettünk és úgy döntöttünk, hogy a naplementét és esti fényeket ott nézzük meg. Onnan a kaszinóba mentünk, ahol játszottunk-mászkáltunk-nagyképernyőn a teniszbe is belenéztünk. Utána kellőképpen elfáradva jöttünk haza.
Január 20.
Ezen a napon elvittem Anit & Zsoltit egy viszonylag közeli, de városon kívüli helyre, ahol szabadon vannak ausztrál állatok. Ezen a napon is kánikula volt. Mindjárt a kasszánál előttünk magyarok voltak, akikkel a koala "osztályon" pár szót váltottunk. Idősebbek voltak. Az egyik 50 éve él itt és a rokonai jöttek látogatóba.
Volt kenguru, tasmániai ördög, kacsacsőrű emlős, hüllők, békák, possum-félék, ausztrál süni - echidna, dingo-kutya, emu, denevér, pelikán, más vízimadarak, egzotikus papagájok és egyéb madarak.
Visszafelé benéztünk egy borkostoló szőlőhegy/étterembe, aminek csodálatos birtoka és panorámája volt. Zsoltiéknak nagyon tetszett.
Este viharos idő volt, még jégeső is volt a városban, de szerencsére minket elkerült. Mindenesetre, az esti terv elmaradt, nem mentünk el itthonról, kivéve a közértbe venni egy pár dolgot. Mivel Zsoltinak nagyon bejött az a bizonyos grillezett szendvics, az lett a vacsi megint, nem a spagetti bolognese, amit terveztem csinálni. Társasozás és tenisznézés volt az esti program. Ja, és csirkemellfilét paníroztam a szombati szendvicsekhez.
Január 21.
Reggel Ani és Zsolti elmentek előre a teniszre. Mi Dodival később mentünk. Addig elkészítettem a szendvicseket (rántott csirkemellfilé, jégsaláta, majonéz, subway-féle kifliben). Odaértük kb. du. fél egyre, körülnéztünk egy kicsit, aztán sorbaálltunk a második legnagyobb stadionba. Hosszú volt a sor, mondták is, hogy egy-másfél órás várakozás van. Hogy ne lázadjanak az emberek a színpadon élő jazz-zene volt ismerős számokkal. Kb. 20 percet álltunk és haladtunk előre a sorban, amikor egy nagy szerencse ért. Pont úgy jött ki egy pár, hogy a sort nálunk törték meg és két szabadjegyet adtak a kezünkbe! Először nem is tudtuk, hogy mire használhatóak. De pont ott cigizett egy férfi és mondta, hogy menjünk be nyugodtan, már nem kell sorbaállnunk. Ahonnan kijött a pár, mi ott bemehettünk. Megtaláltuk a nekünk szóló kaput és máris jó helyre ülhettünk. Bár odatűzött a nap és borzasztó meleg volt, bejutottunk és kb. a 7. sorból nézhettük a meccset! Aztán két sorral hátrább megüresedett két hely, úgyhogy feljebb mentünk félig árnyékba. Onnan már nem ültünk máshova, mivel rá 5 percre be is húzták a tetőt a hőség miatt. Telefonon lebeszéltük a hamarosan véget érő meccs végén, hogy Zsoltiék is jöjjenek oda. Remekül éreztük magunkat! A szendvicseknek nagy sikere lett, de estére elfogyott. Ezért vacsorára egy igazi hotdogot ettem és egy pohár sört ittam! Dodi fish&chips-et evett és Powerade italt ivott. Apukám jött értünk este 9-kor, de amíg nem ért oda, megnéztük a főteret, ahol a nagy kivetítőn mutatják a Rod Laver Arena-ban éppen zajló meccset.
Ott kifogtunk egy mókás jelenetet. Két ausztrál srác (akik nagyon jókedvükben voltak, gondolom a sör hatására is...) bemászott nyakig a szökőkútba. De nem tartott sokáig az akciójuk, jöttek a biztonságiak és kedvesen, de határozottan elvezették őket a kijáratig...nincs kecmec... Nem bánták, mert óriási mutatvány volt (számukra). Mi is jót nevettünk. Gyorsan körbefutottuk a szuvenírboltot, aztán mentünk is ki.
Hazajöttünk felfrissülni, átöltözni, majd vissza a városba. A kocsiban már buliztunk, ment a zene, énekeltünk. Nagyon vidám volt a hangulat. Gyalog mentünk a városban. Sokan voltak, nyüzsgő hangulat volt és párás nyári este. Sikerült kapnunk csokis-chillis fagyit, amit már beharangoztunk Aniéknak. Ott a korzó környékén lehetett kapni. Aztán mentünk a kaszinóhoz, de most nem játszani, hanem a sportbárba, ahol egyszerre lehetett nézni nagyképernyőn két teniszmeccset, egy európai focimeccset és a zeneszámok videoklippjeit. Ittam egy grasshopper koktélt, a többiek csak üdítőket ittak. Nagyon jó volt a "búcsúeste". Sajnos, még nagyon sokat kellett gyalog menni a kocsiig. De volt egy jelenet, ami nagyon tetszett mindannyiunknak. A főtéren van egy 7-Eleven (amerikai éjjel-nappali franchise üzlet). Bement Dodi egy jégkása (slurpee) innivalóra, mi addig kint megvártuk és ahogy jön vissza, besétál lazán egy menyasszony a boltba és vesz egy vizet! Aztán bemegy a vőlegény és ő is vesz egy vizet! Utána kijönnek és kettesben elkezdenek sétálni. De addigra mi is pont úgy érünk arra a pontra, hogy pont utánuk megyünk, mint egy gyalogos menet! Teljesen véletlenül alakul így. Kiderül, hogy a nyitott új (talán erre az alkalomra bérelt) kocsijukhoz mennek. Itt ugyanis az a tradíció, hogy az ifjú pár elköszön jóval a lakodalom vége előtt és mennek nászéjszakázni. Megsúgom, nálunk nem így lesz. Mi maradunk mulatni! Gratulált nekik Dodi, mire a minket megelőző fiatalok is követték a példáját. Örömmel fogadták. Jó volt ezt átélni, mivel pont ma lett volna az esküvőnk eredeti terv szerint, ugyanis a két legjelentősebb napunk (a megismerkedésünk, eljegyzésünk) ezen a 21.-ei napon történt. De át kellett tennünk időhiány miatt. Ennek ellenére azért ezen a napon többször eszembe jutott ez és még jobban elképzeltem a mi esküvőnk napját, ami "just around the corner". :-)
Január 22.
Anit & Zsoltit kiviszem a teniszre, én itthon lazítok, tevékenykedek. Majd este 6-kor értük megyek, úgy hogy már a csomagjaik bent vannak a kocsiban és elviszem őket a megfelelő belvárosi buszpályaudvarhoz, ahonnan indulnak ki a reptérre. Ott még elidőzünk egy picit, aztán ezzel véget ér ez a közösen eltöltött pár nap.
De ismét itt lesznek az esküvőre. Akkor megint találkozunk velük. Utána meg szeretnénk elmenni Sydneybe áprilisban.
Greetings from J & D !
