szombat, június 17, 2006

Két szép nap júniusban...

Június 7. – Születésnap

Nagy fehér rózsacsokor, szép lap, szerelmes köszöntések egész nap és esti gyertyafényes vacsora volt Doditól az ajándékom. Na meg tervezzük azt a bizonyos sydneyi utat is, ami közös szülinapi ajándéknak ígérkezik néhány hét múlva…
A szüleimtől is kaptam szép virágcsokrot, lapot, gyöngyvirágos szappancsomagot és hozzásegítenek minket Sydneyben egy svédasztalos ebédhez a forgóétteremben, ami abban a csészealljhoz hasonlító toronyban van. A híres híd és operaház mellett Sydney másik jelképe…
A másik említésre méltó kedvesség, hogy Dodi édesapja meglepett egy küldeménnyel. Nagyon kedvesen köszöntött és megajándékozott. Ezúton is köszönöm, hogy ilyen jószívű!

Június 12 – Egy szép nap

Mivel mindketten szabadok voltunk ezen a napon, kitaláltuk, hogy csinálunk valamit… Amúgy a Királynő születésnapja volt, ezért munkaszüneti nap volt.

Elmentünk sétálni, házakat néztünk, majd egy amerikai jellegű „diner”-be beültünk, ahol visszarepültünk a 60-as évekbe (bár akkor még nem léteztünk). Igazi amerikai hamburgert ettünk chilli con carne-s sültkrumplival, és epres milkshake-et. Az asztalon volt mini „jukebox”. Ki is választottunk két számot, amit lejátszottak egy rövidke idő után.

Aztán jött a nosztalgia túra. Megmutattam Dodinak azt a környéket, ahol 11 éves koromig éltem. A régi általános iskolámat, a volt otthonainkat… Érdekes, ugyanazok a régi érzések jöttek vissza és egy-egy emlék élénken újra lejátszódott előttem – és elmeséltem… Például, arra is emlékszem, amikor még a legelején, az első napon, fogadott minket az igazgatónő és kérdezgetett. 7 éves voltam.

Innen lementünk a közeli tengerparti szakaszra, megnéztük a kis külön városnak tűnő kerületet, ahonnan jó kilátás volt a belvárosra a kikötőből. Kellemes volt a kissé hűvös, borús időben együtt romantikázni kéz a kézben…

Aztán estére kivettünk DVD-ket és összebújva néztük és boroztunk is egyet!

kedd, június 13, 2006

Halmozódnak a "magyaros" élmények

A múlt héten rendelőben jártunk, orvosokat láttunk,
meg akartak gyógyítani, muszáj volt szótfogadni

Bár már elmúlt Húsvét, tényleg így történt, ezért lássuk mit láttunk…

Ismét magyaros élmények értek. A rendelőben láttunk és hallottunk egy idős házaspárt, majd másnap amikor ismét ott várakoztunk, ismét egy másik még idősebb házaspár ott duruzsolt egymás között magyarul…
Ezenfelül az orvos, akire vártunk, Dr. Lovass volt, akinek a szülei szintén magyarok. De nem tud egy pár szavon kívül többet magyarul.
Mivel nagyon jópofa, szimpatikus orvos, ezért családi orvosunknak fogadtuk! De azért reméljük, nem kell túl gyakran járnunk hozzá…

A sok „szép” orvosi élményt egy vérvétel is kiegészítette. Az ápolónő nagyon kedves volt, elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy most januárban volt Budapesten és mesélte a helyeket, amiket látott. Mondta azt is, hogy bár csak két napot töltött ott, aki egyszer már látta azt a várost, megérti, hogy miért nem lehet sokáig elfelejteni. Hát, egyetértek. Nekem is, mint olyan valaki, aki nem ott nőtt fel, de aztán hosszabb időt ott tölthetett, szintén ez a megmagyarázhatatlan vonzalom bizsereg a véremben! :-)

Amint látjátok, szinte olyan, mintha el sem hagytuk volna Mo-ot!

Visszatérve a várótermi időre, láttunk még két érdekességet:

Volt egy férfi, akit Mr. Green-nek hívtak és tetőtől talpig zöld ruhában volt. Mókásnak találtuk, hogy a nevéhez hűen öltözik. Vajon tudatosan történt-e, vagy nem is vette észre, (nem mint ahogy mi)… ??

A következő mutatványt látni kellett, hogy valaki igazán elhiggye! Volt ott egy várakozó nő, aki hihetetlen gyorsasággal kötött! De ez még semmi… Közben olvasott egy könyvet, így oda sem nézett arra, amit a kezével csinált! Ha nem párosult volna ehhez a látványhoz ez a csodával határos gyorsaság, akkor sem lett volna semmi, hogy köt is, olvas is. De így… Teljesen el voltunk képedve!

Szóval, egy vesegyulladást leszámítva - ami nehezebb időszakot jelentett az életünkben-, jól vagyunk.
Nagyon szépen alakult a szülinapom is, de arról legközelebb mesélünk nektek.

Puszilunk mindenkit!

péntek, május 26, 2006

Words in English for you...

Once again in English. Well, we’re still really busy. There’s always something to do. But perhaps the most important thing has been taken care of…

We handed in the spouse visa application, which is the next stage for Dodi’s permanent stay here in Australia. He needs to go through this slow process. It takes two years for this application to be processed, so he’ll get another temporary visa in the meantime. We were intent on handing in a professional collection of evidence in regards to our lives, including detailed information about our relationship according to the strict criteria. So it’s all about waiting now…

Dodi has been asked to work in the hotel department of his workplace. This means he’ll get even more hours and, as a result, they will soon enroll him in another course relating to management. He needs to go through these steps to be part of the management team at his workplace. I’m really proud of him. He’s had great success with his managers. They love him and see what an excellent, dedicated job he does every day…
He’s heading in the best direction and he’s so pleased with his progress.

I’m at home usually. This is where I take care of the administrative work for the family business. I am so glad that I can work from home, as it is much easier to be a housewife as well. I love preparing meals daily and taking care of the household. I have more time to plan and make healthy meals this way.

In about a month’s time we’ll be going up to Sydney for five nights and six days. We’ve started looking for the best motel to stay at, which is affordable, close to the heart of the city and has facilities like parking. We found a hotel brochure in the back bedroom where Kriszti and Jani (our friends from overseas) stayed. That has been a great help for us, because the hotel we most likely will stay at is from that (thank you K & J!!!).
We’ll go along the coast as much as possible on the way there. We’d like to stop a few times, so it’ll probably take us around 12-13 hours to get there. There’s a place called Eden too, which is just a little coastal town. This trip is a birthday present to each other. That’s why we’re planning to go between the dates of our birthdays. So we can’t wait to celebrate!

The weather has really cooled down lately. So we haven’t done many outdoor activities. But the weather shouldn’t really be an excuse not to go cycling, walking, hiking and things like that… We have so many plans, but not enough time.

We play a lot of table tennis though. Last time we played 9 sets! It’s so much fun.

Dodi discovered a store where they sell a wide variety of American-only products, mainly foods. He’s thrilled about this discovery. He’s been telling me all about his favourite brands, because he went through the list of items on their website. So this will be the next outing for us, I’m sure… We’ll stock up on Dr. Pepper drinks and other things. Here’s their website if you are interested in having a look.
www.usafoods.com.au



That’s all for now! Take care everyone…

Hugs from J & D

péntek, május 19, 2006

Multi-élet idelent...

(Miniatűr Eiffel-torony a művészeti negyedben, ami mindig más színű és
a város egyik jelképe)


Nagyon multinacionális ország Ausztrália. Sok-sok nemzetiség megtalálható és megfigyelhető itt egy napon belül is.
Például Dodi munkahelyén. „Bingo” van minden szerdán. Ingyenes. Lehet különböző pénzösszegeket nyerni, plusz van ingyen kávé-tea, pogácsa krémmel és lekvárral. Egy remek szórakozás olyan embereknek, akik szerda délelőtt ráérnek. Megtelik a klubhelyiség… Többnyire idősebbek járnak, de azért van minden korosztály. Jó a hangulat, főleg mióta
Dodi irányítja. :-) Mikrofonnal a kezében egymásután, gyorsan olvassa be a számokat, melyeket egy gép véletlenszerűen megjelenít. Egy-egy játék között (10 játék van, ami kb. 5 percig tart) bemondja, hogy mi a következő játék nyereménye, lelkesíti az embereket, fokozza a hangulatot a társaságban. Ritkának mondható, de időnként elmegyünk megnézni őt akcióban… Annyira kedvelik őt és nekem is élvezet nézni. Igazi „showman”!
Aztán múltkor a szomszédommal, aki mellett ültem, elég jót beszélgettünk két játék között -amúgy játék alatt síri csend van, mindenki koncentrál-, és a végére kiderült, illetve elmondtam, hogy Dodi (hivatalosan Sandor -angolosan kiejtve) a férjem. Na erre most már elterjedt a hír és állandóan kérdezik a kedves kis páromtól, hogy mikor megyek már újra. Legközelebb már nem lehet csakúgy anonim menni.

Na de ott kezdtük el a mesélést, hogy sok nemzetiség található ebben az érdekes, fura, semmihez nem hasonlítható országban. Ezeken a napokon – a „bingo” napján- a terem tele van javarészt olasszal és göröggel, akik már itt élnek 40-50 éve, vagy ezeknek az embereknek a gyerekeikkel. Persze megtalálható más nemzetiség is (pl. mi magyarok, amikor úgy gondoljuk Édesapámmal, hogy elmegyünk „megnézni a Dodit”). Megfigyelésünk, hogy itt a messze távolban is megőrizte a mediterrán népfaj két alap tulajdonságát: hangosak és beszédesek. Na de minden nemzetiségnek vannak ilyen ismertető jelei és ez így van jól. Éljen a „sokszínűség”! És a másság…

Magyar „találkozások”:

Szokott bejárni a klubba egy magyar idősebb férfi is, aki mindig magyarul köszön Dodinak: „Szevasz Komám!” – de többet nem tud magyarul, olyan régóta van itt.

A postán, ahol mostanában gyakran fordultunk meg, dolgozik egy srác, akit Albertnak hívnak. Először, amikor megismertük, sok csomagot adtunk fel és míg ő intézte a csomagokat, mi szóval tartottuk őt. Kiderült, hogy elég sok mindent tud a magyar gazdaságról, politikáról és hogy az ő nagynénje is magyar származású. De ő is nagyon régen jött ki és már alig beszéli a nyelvet. De Albert olasz a szülei révén.

Kísértük ki a nagymamámat a reptérre áprilisban és sorban álltunk a „check-in”-pulthoz. Beszélgettünk mindenféléről, amikor mellettünk megszólal egy srác, csakúgy magyarul. Meglepődésünk után egy jót beszélgettünk! Kiderült, hogy egy éve utazza a világot, egy „rövid” időt töltött csak itt Ausztráliában (6-7 hét!), és innen sem hazament még, hanem Indonéziába. A beszélgetésből az lett, hogy mire sorra kerültünk, a nagymamámnak felajánlotta, üljenek együtt, hogy segítse őt és beszélgessenek az úton. Szingapúrig utaztak együtt.

Tegnap mesélte Dodi, hogy bejár rendszeresen egy kb. 50 éves hölgy, aki nagyon jófej, kedves valaki. Mindemellett, ki tudja ejteni magyarosan Dodi nevét – Sándor- és betanult tökéletes magyarsággal olyanokat, mint „Gyere ide, adj egy pacsit” (állítólag ezt szokta mondani a kutyájának), „Köszönöm szépen", "Jóéjszakát!", stb. Azt mondja, sok magyar barátnője van, akik megtanították neki.

Tudjuk, hogy laknak magyarok is ezen a földrészen, de akkor is…

Többször előfordult már, hogy Dodit olasznak, vagy spanyolnak nézték… Olyannyira beleélték magukat ebbe a hitbe, hogy simán elkezdtek vele a saját nyelvükön beszélni. És amikor Dodi mondta, hogy sajnos nem érti, le voltak döbbenve! Jópofa jelenetek lehettek. Kár, hogy nem voltam ott…
Talán a nevéből is adódhat a félreértés: Sandor hasonlít a Sandro-ra. Azt hiszik, hogy elírták a nevét, mi? Ugyanis van egy jelvénye, amin rajta van a neve. Mások kanadainak tartják, mivel állítólag az itteni „Commonwealth Games”-es súlyemelő bajnokot is valamilyen Sandornak hívják.
Amúgy, ha megszólal, akkor lőn fény és világosság. :-)
Tipikusan „kaliforniaiul” beszél. Ilyenkor el van oszlatva minden kétely. Azért el szokta mondani, hogy magyar a származása…

Hiába, szeretnek itt szóba elegyedni az emberek…
Ciao, Arrivederci tutti!
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra!
J & D

csütörtök, május 18, 2006

26 hét - 6 hónap



Ezer bocsánat nektek, amiért nem jelentkeztünk az elmúlt napokban. A vízumügyintézéssel voltunk elfoglalva. Ismét ugyanúgy be kellett adnunk a papírokat, mint indulásunk előtt és ez komoly munka volt.
A fent látható kép jól illusztrálja, hogy mennyire kidöltünk mi is tegnap délutánra emiatt. De most már megkönnyebbültünk és újra itt vagyunk. :-)

Mivel MÁJUS 13-ÁN VOLT 6 HÓNAPJA hogy érkeztünk Ausztráliába -az új, közös otthonunkba-, kitaláltunk nektek egy listát az eddigi megfigyeléseinkről. 26 érdekesség következik, mert 26 hete vagyunk itt együtt… Egy kis időbe telt, míg összehoztuk nektek ezt a listát, de ezzel szeretnénk most kedveskedni…


26 HÉT ALKALMÁBÓL ÍME A LISTA!

1. A parkokban kutyasétáltatás, vagy sima séta közben általában mindenki köszön egymásnak, akár másodszorra is, ha ismét találkoznak az úton!
2. A rendőrök általában udvariasak és segítőkészek! És ingyen lehet a rendőrségen hitelesíteni, amit szívesen csinálnak!
3. Ausztráliában vannak a legrosszabb taxisofőrök! Sokszor látunk koccanást, karambolt taxival. Általában Indiaiak, vagy Ázsiaiak.
4. A kerületekben az autóbuszok általában üresen közlekednek napközben, amíg a gyerekek iskolában vannak. Max. 1-2 ember szokott ülni hatalmas buszokon!
5. Napközben nagyon sok idős ember „lófrál”/időzik a bevásárlóközpontokban. Pesten inkább fiatalokat látni, itt meg inkább időseket! Olyan hatás picit, mintha gyermekmegőrző helyett idősek megőrzője lenne!
6. A szupermarketekben általában alig vannak a reggeli órákban hétköznaponként. Két kassza szokott működni és ott is sokszor unatkozik az alkalmazott! (Vagy dolgozni mentek, vagy akik nem, később kezdik a napot.)
7. Péntek és szombat éjjel ugyanolyan nagy forgalom van a városban és körülötte az autópályákon és főutakon, mint egy hétköznapi csúcsforgalomban!
8. Az időseknél az a ritka, ha nem vezetnek és általában nem hozzájuk illő kocsit használnak (pl. V8-as sportosított kinézetű erős és gyors kocsikat). A másik, hogy csak simán, orvosi papír és minden egyéb nélkül megadják nekik azonnal a jogsit újabb 10 évre egy fénykép készítése után, akárhány évesek!
9. A kutyasétáltatók becsületesen felszedik műanyag zacskókba a „kutyagumit”.
10. Minden férfineműt általában „mate”-nek szólítanak beszélgetés közben, megszólításként (pl. How are ya, mate?) – és „love”-nak a nőneműeket! Ez egy közvetlen hatást ér el.
11. A másságot lazán, nem ítélkezően fogadják általában (ez vonatkozik az öltözködésre is – mindenkinek amit kedve van felvenni, nem számít)
12. Talán az előbb említett ok miatt is, a nők nem igyekeznek annyira szépen öltözni. Inkább sportosak és egyszerűek. Megszabott körülményekben vesznek fel „lengébb” öltözetet (pl. ha táncolni mennek szórakozóhelyre).
13. Műanyagból van az ausztrál „papírpénz”…
14. A régebb gyártott fém 50 centes sokkal többet ér az ezüsttartalmánál fogva, tehát egyre ritkábban látni forgalomban. Mi egy időben gyűjtöttük őket és most is őrizzük.
15. Nincsenek kávéházak, aminek olyan régies, patinás hangulata lenne. Helyette csak a modernek vannak, mint a Starbuck’s. Ez mondjuk hiányzik.
16. Itt nem ismerik a francia hidegkonyhát (pl. kaszinótojás, franciasaláta).
17. Ingyenes a parkolás minden bevásárlóközpontban!
18. Az általunk használt autópályán (amivel a belvárosba lehet jutni) a vészleálló sávban közlekedhet a busz csúcsidőben.
19. A belső sávot „transit lane”-ként használhatják az emberek a fent említett autópályán, ami azokat a kocsikat jelenti, akik min. 2 fővel utaznak (arra ösztönözve az embereket, hogy menjenek együtt a belvárosba dolgozni és ne legyen annyi autó).
20. A mellékutcákban nincs gyalogos forgalom, kivéve akik tornára használják a gyaloglást. Közeli helyekre is inkább kocsival mennek.
21. Csak adás-vételkor kell műszaki vizsgára vinni a használtautókat és akkor megállapodnak, hogy az eladó, vagy vevő intézi.
22. A használtautók megfigyelésünk szerint sokkal kevesebbe kerülnek és a vételkor sokkal kisebb költséggel jár az átíratás (mi mindennel együtt fizettünk $108-t, ami kb. 17000Ft egy nagynak mondott autóra).
23. A szupermarketek kasszájánál ki lehet plusz készpénzt venni, ha kártyával fizetsz ($400-ig bármennyit és mindig meg is kérdezik, hogy kérünk-e).
24. A reggeli általában mindig gabonapehely tejjel és valamilyen palackos gyümölcslé, vagy pirítós kenyér margarinnal és lekvárral.
25. A gyerekek általában szendvicsek és egyéb hideg ételt kapnak becsomagolva ebédre és ehhez vesznek valami apróságot még a kantinban. Vacsorára esznek komolyabb ételt.
26. A hétköznap esti, vagy hétvégi evést gyakran fish+chips-szel (sülthal és sültkrumpli), pizzával vagy BBQ-vel oldják meg a családok. A BBQ, mint tudjátok, a kinti grillsütés, amit „Barbie”-nak neveznek…Bárányhúst, vékony (nem fokhagymás) kolbászt, steak-et tesznek a platnira és salátakörettel eszik.

szombat, május 06, 2006

Siker / Success


Hurrá!!!

Sikerült megjavítani a problémát! Újra látható a lap, ahogy eddig megszoktátok...

(Gondoltuk, megosztjuk veletek ezt az aranyos képet)
Hoorah!!!

The problem has been fixed! The page can be seen as usual....

(We thought we'd share with you this cute picture)


Jó hétvégét! / Have a good weekend!

Bye for now, J & D :-)

Technikai gondok / Technical Problems

Technikai hiba miatt a link-ek és archivum "lecsúszott" az oldal aljára. Kértünk ezügyben tech support-os segítséget már, de még ezidáig nem jelentkeztek. Várakozási álláspontot foglaltunk.
Ha esetleg van odakint a nagyvilágban valaki, akivel ez a hülyeség már előfordult, vagy bármilyen sejtése van a probléma megoldására, ne habozzon, írjon - nagyon hálásak leszünk neked! :-)
Szóval, addig is "scrolling"-oljatok "down" és legyetek "patient"-ek.
.................
Due to technical problems the links and archives have "slid down" to the bottom of the page. We've asked for tech support help in this matter, but they have not responded yet. So we've taken a waiting stance. If there is anyone out there in the wide world with whom this silly thing has happened already, or has any clue how to solve this problem, don't hesitate and write - we'll be very grateful to you!
So until then keep scrolling down and be patient.
Love to everyone!

Újabb élmények / Recent Experiences

Sziasztok!

Ismét jelentkezünk. Üdvözlet minden hűséges blog-olvasónknak!

Élmények:

  • Ma igazán magyaros ebédünk volt Édesanyám jóvoltából. Mivel kevés időnk volt ma intézkedés miatt, ő főzött nekünk, amit gyorsan bekaptunk itthon, mielőtt elrohant Dodi dolgozni. Tejfölös gombapaprikás galuskával. Már olyan régen ettünk. Nagyon jólesett.

  • Találtunk (ühüm…találtam) egy nagyszerű kocsit és nem fogjátok elhinni, hogy honnan! Ez a millió dolláros kérdés… Hát persze! Csakis az Ebay lehet a tettes!!! Na most a fejlemények úgy hozták, hogy ez a bizonyos kocsi lett Dodi új és imádott autója! Ma délelőtt hoztuk haza. Egy remek állapotban lévő, műszakilag kitűnő, full extrás ’93-as évjáratú Saab 9000. Itt volt helyileg 20 percre tőlünk, tehát meg tudtuk nézni, ki tudtuk próbálni. Aztán már az eleve remek árból ($3500 Buy it now price) alkudott Dodi és így lett $3100!!! Az Ebay árverezés nem ment végig, leállította a tulaj és megvolt az alku… Tudni kell, hogy egy ilyen típusú és állapotban lévő kocsi $6-8,000-ért kapható. Átszámítva forintra, félmillió forintért vettük. Sokszor még én is elképedek, hogy milyen lehetőségek vannak itt.

  • A hét elején kiruccantunk egy hegyi kis városkába, ami festői szép környéken van, főleg ilyenkor, ősszel. Az egész út meglepetés volt Dodinak, még névnapjára. De csak most tudtunk elszabadulni. Megszálltunk egy olyan helyen, ahol kis, önálló házikókat adnak ki. Annyira megtetszett, amikor keresgéltem az Interneten. Gondoltam, biztos örömet szerzek majd vele. És így is lett… A házikó élményei: lapos képernyős tévé, DVD-lejátszó (ingyenes DVD-könyvtárral a recepción), videó-lejátszó, kényelmes kétszemélyes bőrfotel, kandalló, kiskonyha mikróval, king-size méretű franciaágy, kétszemélyes jacuzzi, zuhanykabin. A minihűtő meg volt töltve kis gyümölcslevekkel, joghurttal, gyümölcskompóttal, csomagolt minisajttal, friss kancsó tejjel, stb., ami mind fogyasztásra várt, benne volt az árban. Tudtunk készíteni kakaót, teát, kávét. Volt többfajta gabonapehely, lekvárok, édes keksz… És érkezésünkkor hoztak egy fél liter bort is. Chardonnay bort választottunk, mivel vörösbort hoztunk magunkkal későbbre. A kisvárosban ért élményeink: régimódi kis cukorkabolt, ahonnan begyűjtöttünk néhány fincsi mintát ; egy olyan bolt, ahol kis ’matchbox’ autókat lehet vásárolni és nézelődni is (ahol jót beszélgettünk az idősebb bácsival, aki már 40 éve ezzel foglalkozik) – innen vettünk Édesapámnak egy piros bogárhátút ; egészséges salátaebéd egy kis helyi étteremben ; Steavenson Falls vízesés ; őszi természeti képek készítése (imádok fényképezni tájakat!).

Minderről láthattok képeket a galériánkban. Puszi!!! :-)

..................


Hi everyone! Greetings again to all of you faithful readers of our blog.

Recent experiences :

  • Today we had a real Hungarian-style dish thanks to my Mum. As we had little time today due to taking care of things, she cooked for us, which we quickly ate at home, before Dodi rushed off to work. Mushroom “paprikás” with sour cream, served with dumplings. We haven’t had this in such a long time. We really enjoyed eating it.

  • We found (ahamm…I found) a great car and you won’t believe where from! This is the million dollar question… Well, of course! It can only be Ebay! Now due to the developments this particular car became Dodi’s new and much-loved car! We brought it home this morning. This is a ’93 Saab 9000 model, which is in top condition, mechanically excellent with full extras. It was located here, only 20 minutes from us, so we could have a look at it and test-drive it too. Then, from the already great price ($3500 Buy it now price), Dodi was able to make an even better deal and this is how the price ended up being $3100! The Ebay auction did not proceed, the owner ended it and the deal was set! For the record, a car this type and condition is at $6-8000. Converted to Forints, we bought it for 500,000. Many times even I’m still astonished at the opportunities here.

  • At the start of the week we escaped to a little village in the mountains, which is in a picturesque region, especially now, during autumn. The whole trip was a surprise for Dodi, for his passed nameday. But we were able to get away only now. We stayed at a place where there are separate little cottages. I really thought they were nice when I was browsing for a place on the Internet. I thought I would make someone very happy. And this is exactly what happened. Features of the cottage: flat-screen TV, DVD-player (with free DVD library at the reception), a video player, a comfortable leather couch for two, a fireplace, a mini kitchen with microwave, a king-size bed, a double spa bath and separate shower. The bar fridge was filled with fruit juices, yoghurt, fruit desserts, mini cheese packs, a fresh jug of milk, etc., which were all waiting to be consumed, included in the price. We could make hot chocolate, tea, coffee. There were a number of cereals, jams, biscuits… And upon our arrival they brought a half a litre of wine. We chose Chardonnay wine, as we brought red wine with us for later on. Our experiences in the village: Old-style lolly/candy shop (I took him to the candy shop…) from where we collected a few yummy samples; a shop where you can buy and have a look at little matchbox cars (where we had a good conversation with the old man, who has been working with matchboxes for 40 years) – here we bought my Dad a red VW beetle bug, of which he is a big fan ; a healthy salad lunch at a little local restaurant ; Steavenson Falls waterfall ; taking autumn landscape photos (I love taking photos of landscapes!).

You can see pictures of all this in our photo gallery. Hugs and kisses!!! :-)

szombat, április 29, 2006

Recent Happenings - some English for everyone!

(This is a picture taken by somebody else. It has been our computer wallpaper at times.)


A thousand apologies to those of you who have been waiting for English! We have truly neglected this beautiful language (except for that superbly fascinating interview! J), so now we aim to make up for this.

Life has been treating us nicely. We are truly happy and grateful for each other and our current life. We are busy and are working a lot, but we have fun too.

Recently we went to see Scary Movie 4. Well, the reviews from us aren’t that good. Frankly, I was really disappointed. I don’t know how many of you know Dr Phil McGraw though, who is a life strategist/psychologist in the USA and starred in this movie. I really appreciate his helpful and clever, easily comprehensible advice to so many millions through his regular TV shows and books. Without continuing to preach about him too much, we were really surprised to see him in this movie, especially after hearing his lines. But we enjoyed that part!

Our other recent experience was a night out together last Friday. It was a surprise all planned by Dodi. We went to a theatre restaurant called Witches in Britches. It was a lot of fun! The whole place is spooky, professionally designed to scare and at the same time entertain people. This is why it’s such a popular place, mainly for people our age. At the entrance there was a sign saying “Enter early and we’ll feed you to the rats” – or something like that. Witches and warlocks are the staff. The whole place is set so you feel like you’re in a castle. Next to a three-course dinner we saw performers impersonating Hannibal Lecter, Ozzie Osbourne and his wife, 50 Cent, Christina Aguilera, Paris Hilton, etc. through costumes and songs. They changed lyrics of popular music to make them sound hilarious (and very truthful). So we sometimes cried from laughter!

We plan to go to the Queen Victoria Market on Sunday morning. We’re going to buy Dodi’s Dad a birthday present from there and browse around. We’ve never been there together before. It’s one of the well-known tourist attractions. You guys can have a look at their website. They have everything, including little ducklings for sale as pets! So we’ll probably have a nice breakfast there and some cappuccino. The latter will only be enjoyed by me, as a few of you know, Dodi doesn’t drink coffee.
www.qvm.com.au

On Monday morning we’re leaving for a special two days of relaxation, which is a surprise destination for Dodi. The whole experience is his nameday present. We weren’t able to arrange it earlier due to work. I can’t say anymore for obvious reasons, but we’ll fill you in on the details once we come back! We also want to take plenty of pictures again, especially because everything’s so colourful this time of year…So many trees are changing colours. It makes me notice how many European trees are planted in the streets and in the parks… It’s beautiful!

Take care everyone!

Bye for now

szerda, április 26, 2006

Boszorkányok társaságában

Szerda reggel van és most indult Dodi Bingo-t tartani. Ő vezeti ezt a játékot a klubban. Kész „showman”-ként csinálja. Nagyon népszerűnek bizonyult az első pár alkalommal és így nem váltakozva más-más csinálja minden héten, hanem övé lett a feladat. Nagyon büszke vagyok rá.

Süt a nap. Kék az ég. Tegnap óta szép idő van. Ma is felmegy 20 fok fölé a hőmérséklet. Jó lenne egy kicsit kimenni sétálni. Olyan szép őszi színei vannak a fáknak… Sok azért az európai fa is a mellékutcákban és parkokban, ami most mindenféle színű. Jó lenne majd képeket csinálni egy pár ilyen őszi fáról.

Múlt pénteken együtt töltöttük Dodival a napot, mivel szabadnapos volt. Estére várt engem egy meglepetés, amit Dodi szervezett már több mint két hete. Véletlenül (tényleg!) 21-ére esett. 17 hónappal ezelőtt találkoztunk. Erről a dátumról meg szoktunk emlékezni. Nagyon jól sikerült az este! Egy színház-étteremben voltunk, ahol az egész hangulat olyan volt, mintha elmentünk volna egy mesevilágba. A boszorkányok és varázslók világába - felnőtteknek. Már a bejáratnál is kezdték fokozni a hangulatot. Egy nagy kapu volt, amire egy fatábla volt kitéve „Aki korábban akar betérni, a patkányok lakomája lesz!” – vér kinézetű írással. Nem éppen barátságos fogadtatás, de a körülmények pont ilyen bánásmódot igényeltek. Maga az épület is olyan volt, mint egy régi kastély. Aztán kis szándékos várakoztatás után elkezdték rázni az ajtót és hirtelen, nagy hangon megjelent egy boszorkány és betessékelt minket az előtérbe. Működ volt, félelmetes díszek, majd egy poénos köszöntő után beengedtek a bárba. Nagyon jók voltak a díszek. Ittunk alkoholmentes pina colada-t, kólát és ismerkedtünk a hellyel. És tovább csevegtünk egy fiatal házaspárral, akikkel már a bejáratnál pár szót váltottunk.
Utána jött a vacsi az étteremben, ami egy másik kapun túl volt - de ezt is ajtórázás és poénos szöveg előzte meg ezúttal egy varázsló személyében, aki amolyan „heavy metal”-os kinézetű volt, mint a Guns ’n’ Roses egyik tagja…
Remek előadás volt, sokat nevettünk és háromfogásos vacsorát ettünk.
Van még egy pár kép a galériában is róla…

Puszi mindenkinek!

hétfő, április 17, 2006

Húsvét


Kellemes Nyúlünnepet mindenkinek!
Legyen sok öröm és jó pihenésetek!
Hétfőn pedig csak bátran locsoljon mindenki,
el ne hervadjon senki...

Have a Happy Bunny Easter everyone!
With lots of joy and a nice rest!
On Monday, "sprinkle" yourself silly,
so that no-one withers away accidentally...

O.K. enough sillines from us.
Just have fun and relax.

Happy Easter!!!

csütörtök, április 13, 2006

Nő a kollekció / The collection is expanding

Sziasztok!

Azóta több mint 1000 kép van a galériánkban!!!
Egész pontosan 1079...

Ha a megjegyzéseket is látni szeretnétek a képek alatt, akkor "slideshow"-ként nézzétek (Nem minden kép alatt van).


Jó szórakozást és szeretettel gondolunk Rátok!

.....................

Hi Everyone!

Since then there's more than 1000 pics in our gallery!!!
1079 to be exact...

If you would like to see the pictures with comments, view the pics as a "slideshow"... (not all the pictures have comments)

Have fun! Thinking of you with love!

hétfő, április 10, 2006

Megvan a galéria!

Örömhír!!!

Elkészült a galériánk. Az esküvői képeket feltöltöttük már, a többi jön hamarosan...

Ezen a címen találjátok: photos.yahoo.com/sandorbodo

vasárnap, április 09, 2006

Interview with ourselves

Blog Interview Questions

(about ourselves, just for fun)

D = Dodi
J = Joli

What are two of the things you would most like to do if you had more time?

D : Spend more quality time with my wife and get myself into shape.
J : Exercise daily and plan food intake systematically for a healthy and refreshing lifestyle

.......
What are the three destinations you would visit if money or time weren’t an obstacle?

D : Bora Bora lagoon, Burj Al Arab, Maldives
J : Bora Bora, Italy and France extensively

.......
What type of book would you most likely be reading if we saw you?

D : Self education
J : Psychology issues about self matters, relationships, child development and parenting
.......
What’s your dream car?

D : Bentley Continental GT or A Nissan Skyline GT-R
J : Brand new SL500 Mercedes red hardtop convertible with beige leather seats

.......
What are the three most important elements of a happy family, in your opinion?

D : Trust ; Compromise ; Loyalty J : Patience ; Loyalty ; Giving

.......
What form(s) of exercise do you prefer?

D : Basketball, tennis J : Tennis, aerobics, rollerblading, hiking (especially on mountain tracks)

.......

Which would you choose in order of importance if you could choose? (1 being your first choice and so on):
D : an exotic week-long trip
massage and wellness vouchers for six months
a top quality computer or notebook
a huge plasma TV
cleaning services for six months
a professional sound system
J : an exotic week-long trip
massage and wellness vouchers for six months
a huge plasma TV
sound system
cleaning services for six months
a top quality computer or notebook

.......
What’s one thing you would like to learn how to do?

D : To drive a boat
J : Swim freely and with the right technique for safety and fun

.......
What’s one thing you would really like to try/experience in your lifetime?

D : I would like to have a major family reunion, cause that will be an ultimate experience.
J : Cycling/castle touring/wine & cheese tasting combo in Loire Valley

.......
Who would you really like to meet and talk to who you only know through the media?

D : Will Smith
J : Dr. Phil McGraw (American psychologist, life strategist) or GoldieHawn

P.S. We have good news! The photos of our wedding are being uploaded right now...so very soon we will have a gallery where ALL the pics can be viewed. So sorry about the long wait, but we had to wait a month for our ADSL connection. Finally, there's success!

P.S. Jó hírünk van! Éppen most töltődnek fel az esküvői képek...tehát, nagyon hamarosan lesz egy galériánk, ahol megtekinthető lesz AZ ÖSSZES kép. Nagyon sajnáljuk, hogy hosszasan várakoztatok, de egy hónapot kellett várnunk az ADSl kapcsolatra. Végre van siker!

vasárnap, április 02, 2006

Vissza a mindennapok rengetegébe

Visszazökkentünk a mindennapokba, ezért újra sok teendőnk van, de most készülődés helyett munkával és egyéb tevékenykedéssel telik időnk nagyrésze. De nem panaszkodunk, boldogan telnek a napok.

Dodi sokat dolgozik. Ő kérte, hogy adjanak neki minél több órát, hogy újra megerősödjünk az esküvő- és a nászút után. Én is dolgozom, de itthonról. Ez most nekem pont megfelel. A munka mellett ellátom a háztartást és rendszeresen főzök. Végre hódolhatok az egyik hobbimnak! És ami a lényeg, a kedves kis férjecském meg örül neki nagyon… :-)

Sajnos, a képeket még nem találjátok a honlapunkon. Tudom, már régóta mondjuk, de nem rajtunk múlik a dolog. Egy előre konfigurált modemre várunk, ami nagyon nem akar megérkezni a postán. Többször reklamáltunk már, de hiába. Az eredmény most már így is úgy is három hetes várakozás lesz. Itt is vannak ilyen ügyintézési bosszúságok időnként. Ahogy mondtam a napokban az egyik barátomnak chat-elés közben „ezek az élet apró örömei”…

Itt rendesen beköszöntött az ősz. Esős, borús idő volt ezen az elmúlt héten. Már be is kellett fűtenünk. Éppen az jutott eszembe tegnap, hogy évek óta nem voltam itt ilyen őszi-téli időben. Mindig Karácsonyra jöttem, aztán „élvezhettem” az ottani jó hideg telet. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz komoly ahhoz képest. Elég fázós típus vagyok. Dodi az ellenkezője. Ő ritkán fázik, tehát akár azt is el tudom képzelni, hogy többnyire rövid ujjúban fog kitelelni.

Két újabb vételünk az E-BAY-ről (mivel barátok közt köztudottá vált, hogy Dodi nagyon ügyes és lelkes vásárlója és egyben reklámozója ennek a gigantikus on-line áruháznak) :

Egy Paul & Shark szabadidő ruha Dodinak. Nagyon jól mutat benne. Sötétkék, fehér és piros – mint az amerikai zászló. De tényleg nagyon jó minőségű és tök jól néz ki.
A másik szerzemény, ami nálunk „kötött ki” - hogy játsszak a „bay”-szóval, ami kikötőt jelent angolul (mint sokan tudjátok) -, egy nagyon szuper nyomtató/fénymásoló/szkenner/fotókészítő gép (Epson Stylus PHOTO RX 530).

Szóval, ezek voltak mostanában a történések. Ja, és mégegy hír, hogy Dodit várta egy meglepetés miután visszajöttünk a nászútról – Édesapám vett hobbiból egy VW bogárhátút, ami itt még elég szép állapotban van és népszerű is a fiataloknál. Dodinak adta használatra. Így most azzal jár dolgozni. Helyes kocsi és műszakilag szuper. Lehet, hogy a későbbiekben teljesen restauráljuk, pirosra fújjuk (most fehér), csinálunk neki egy nagyobb napfénytetőt, akár fekete pöttyöket is teszünk rá (!), REDBUG/MY HUMP rendszámmal… Meg lehet még a rendszám színét is válogatni, ha ilyen táblát kér az ember, szóval az is piros lenne fehér betűkkel. Aztán mennénk vele néhányszor tengerpartra száguldozni, majd jó pénzért eladnánk.

Most már reméljük, hamarosan csoda történik és lehet gyors Internetünk. Akkor feltöltési akcióba lépünk !!!

Bye from Ausland

hétfő, március 20, 2006

Nászúti élmények...


Az esküvő másnapján pihentünk, búcsúebédet tartottunk itthon a barátokkal és estefelé bevittük őket a belvárosba, ahol még megittunk egy italt a szállodájuk bárjában. Itt beszélgettünk az elmúlt napok fénypontjairól, élményeiről.

Este még kicsit rámoltunk és bepakoltunk a nászútra. Mindvégig olyan hálásak voltunk, hogy nem azonnal indultunk a nászútra. Így még kicsit magunkhoz térhettünk indulás előtt, hogy aztán minden percét élvezni tudjuk.

Hétfőn, február 27-én, kora reggel fél 7 után indultunk ki a reptérre. Édesapám vitt ki bennünket. A check-in viszonylag gyorsan megvolt, azonban nem maradt sok időnk reggelizni. Szóval be is mentünk a tranzitba, hogy majd ott együnk valamit.

Ott egy isteni finom Hungry Jack’s (itt ez a neve a Burger King-nek) lett belőle, ami nagyon jólesett narancslével, valamint elkezdtük a fényképezést, majd mentünk is a kapunkhoz.

Jetstar-ral repültünk, ami egy fapados járat. Ez volt árban és ugyanakkor időben is a legkedvezőbb. Ugyanis másik légitársaságok előbb Brisbane-be vittek volna, majd várakozás után szálltunk volna le Hamilton Island-en. Így egyenesen oda érkeztünk. Ez ugyanis arrafelé a központi sziget, ahonnan lehet tovább utazni katamaránokkal, vagy, aki megteheti, helikopterrel.

Szóval, hogy ne ugorjunk túlságosan előre, egy trópusi szigetre mentünk, ami Ausztráliához tartozik és északra van tőlünk. Hayman Island-nek hívják. Ez egy gyönyörű kis sziget a Great Barrier Reef-en, ami a korallzátonyok otthona.
Meg tudjátok nézni a honlapját:
www.hayman.com.au
Pazar hely!

Miután megérkeztünk repülővel, volt külön Hayman-pult, ahol bejelentkeztünk és máris az egyik személyzet személyesen elkísért csak minket a katamaránhoz, ami hamarosan indult. A személyzet egyenruhában várt minket és pezsgővel fogadott, valamint gusztusos kis szendvicsek- és süteményekből is lehetett választani a hajóút alatt.
Kb. 45 perces út volt. Majd látjátok a képeket, amiket a hajó tetejéről is készítettünk. Nagyon tetszett!

A MEGÉRKEZÉS

Pálmafák, igazi szigethangulat várt minket. Sütött a nap és nagyon tetszett a látvány, ami fogadott bennünket! Kis kocsi (ami olyan volt, mint a kisvonat kerekekkel és oldalt nyitott) kígyózott velünk 5 percet a mi szárnyunkhoz. Ott leszálltunk és annyi személyzet sorakozott ott, hogy mindenkit személyesen a szobájához tudjon vezetni. Ott kellemes hűvös volt. Előre bekapcsolták nekünk a légkondit. Megmutatott mindent nekünk a hölgy és már meg is érkezett a bőröndünk, amit egyenesen a repülőtől hoztak a szobánkig...

Pálmákra néző szobánk volt, nagy terasszal. Készült erről is több kép…

A többit képek formájában fogjátok látni.
Néhány gondolat, amit még megírunk:

Az első napon ittuk a világ legnagyobb méretű koktélját, ami nagy élmény volt. Sikerült kétszer is kibillentenünk, mivel próbáltuk arrébb tenni…aztán feladtuk és csak ittuk - négy szívószállal.

Gyönyörű sósvizű úszómedencéje van a hotelnek. Mentünk is lubickolni-napozni délután, majd persze többször is amikor éppen kibújt a napocska.

Több étterme van a szigetnek. A négy éjszaka alatt végigjártuk pont őket. Az első estén az olaszba mentünk, mivel mondták hogy lesz élőzene és tánclehetőség. Nagyon jó volt. Én „Dirty Martini”-t ittam, Dodi itta a gyengébb koktélt, a Toblerone-osat. Itt vált szokássá, hogy amit nem tudtunk megenni, a szobánkhoz vitettünk.

Félpanziós ellátást választottunk, így a vacsora is benne volt az árban. De sokszor még maradt másnapra is belőle, mivel minden este háromfogásos vacsora volt. Az étlap alapján bármit választhattunk.

A második estén francia, elegáns étterem volt, aztán a közvetlen tengerparti, többnyire halételes étterem, ahol a teraszon ettünk esti tengeri szellőben, és az utolsó estén szintén elegáns hangulatú keleti étteremben voltunk. Mind nagy-nagy kulináris élmény volt.

A svédasztalos reggeli annyira bőséges volt, hogy ilyet még eddig életünkben nem láttunk… Két példa, hogy ott helyben készítették el mindenki óhaja szerint a tojást és minden reggel volt egy üveg pezsgő kitéve, amiből lehetett tölteni. Szóval, minden reggelt pezsgőzéssel kezdtük. Közben nagy üvegtáblákon keresztül lehetett nézni a tenger vizét.

Sok koktélt ittunk a négy nap alatt. Kipróbáltuk az itallapon lévők többségét.

Volt egy óriás méretű biliárdasztal is, amelyen nagy élmény volt játszani. Sőt, sakkoztunk is márványtáblán, mivel olyan angol kastély-hangulatú rész is volt, ahol könyvek, játékasztalok, zongora és bár volt. Itt mindig szivararoma volt, amit a légkondival fújattak be, hogy még hangulatosabb legyen. Amúgy vitrinből lehetett volna venni különleges, értékes szivart és kuriózum italokat. Még olyan whisky és egyéb ital is volt, amiből egy pohár több ezer dollárba kerül.

Teniszeztünk is. Megfogadtuk, hogy ezt rendszeresen akarjuk csinálni.

Csodálatos, felejthetetlen élményben volt részünk. Mivel 5 napot és 4 éjszakát maradtunk csak, nagyon gyorsan elrepült…De még folytattuk itthon, mivel visszahoztuk magunkkal azt a nászutas hangulatot. Sőt, itt is elmentünk a tengerpartra, mivel 34-36 fokos időjárás várt minket!

Remélem, tetszenek a képek…

Puszi mindenkinek!

J & D (akik még szerelmesebbek, mint valaha!)

péntek, március 17, 2006

Viccek

Viccek

-Hogyan köszönnek egymásnak a miniszterek és a képviselők a Parlamentben? -??? -Legyen ön is milliomos.
***
A mennyországban Sztálin és Szulejmán találkoznak. Megkérdezi Sztálin Szulejmánt. -Te,hogy lehet,hogy mi csak 20 évet voltunk Magyarországon,mégis gyűlöltek minket,ti 150-et,mégis szerettek titeket? -Két okból: 1. Mi nem tettük kötelezővé a török nyelvet az iskolákban. 2.Nem kényszerítettük a magyarokat,hogy megünnepeljék a mohácsi csata összes évfodulóját.
***
- Mi a különbség a Windows és a szar között?? - A szarból ki lehet lépni.
***
A Napba nézek, és Téged látlak. A Holdra nézek, és Téged látlak. Kinézek az ablakomon, és Téged látlak... ÁLLJ MÁR ARRÉBB, CSESZD MEG!!
***
- A nő olyan, mint az olimpiai érem. Harcolnod kell érte, aztán egy életen át lóg a nyakadon.

szerda, március 15, 2006

A várva várt nap...


AZ ESKÜVŐNK NAPJÁRÓL SZÓLÓ TÖRTÉNET - írta: Mr and Mrs Bodo :-)

A menyasszony elhagyja a házat már korán. Még mindenki alszik. A szülői háznál kezd készülődni, míg a többiek, a vőlegényt is beleértve, elkezdenek szintén készülődni. Az utolsó simítások és a koktélpartira szánt ételek is elkészülnek.

A vőlegényért jön a menyasszony édesapja és nagymamája a fehérszalagos Mazdával. Indulás a háztól kb. fél 2-kor. A Mazda kíséretében a bérelt busz megy a vendégekkel. Még napsütés van. A város fölött sötét felhő van, egyre jobban az látszódik, hogy ebből vihar lesz. De megússza az esőt a csapat. Beérnek az esküvő helyszínére, ami az Old Treasury Building. Ez egy nagyon szép régi épület a város szívében.

A menyasszony is elkészül és édesanyjával elindul a fehér esküvői autóval, ami egy igazán kényelmes és elegáns régebbi Rolls Royce. Fél kettő után járunk. Napsütés van. De elkezd esni az eső a belvárosban. Gyorsan odaér az autó a városba, bőven van még idő fél 3-ig -a ceremónia kezdetéig. Így megállnak egy mellékutcában. Egyre jobban esik az eső. A menyasszony nyugodt.

Amikor idő van és megérkezik a menyasszony az eskető teremhez, szinte csodaszerűen nyomban eláll egy pár percre az eső és bekíséri őt az ott várakozó édesapja.

Rövid egyeztetés és ruhaigazítás után elkezdődik a ceremónia. A bevonulás: a menyasszony édesanyja és nagymamája megy elöl, aztán a menyasszony és vőlegény tanúi – Andi és Ferás, aztán jön a menyasszony az édesapjával. Amikor a vőlegény meglátja, alig tudja visszatartani a sírást (örömében). A menyasszony is megilletődött és nagyon tetszik neki, amit lát… Egy nagyon jóképű, elegáns vőlegény felé közeledik.

Édesapja átadja lányát a hamarosan új férjnek.

A ceremónia meghitt. 20 vendég van jelen. Videós és fényképész örökíti meg.

Kivonul az új házaspár, majd a terem kijáratánál gratulálnak nekik a kijövő vendégek.

Mivel esős az idő, elmarad a következő közös program. A vendégek átsétáltak volna a parkon egy megadott helyig a közös képek elkészítéséhez. Gyönyörű környezet lett volna, de a helyette megvalósult program is remekül alakul.

A közös képek az épületen belül készülnek el. Aztán a vendégek indulnak a házhoz a koktélpartira. A menyasszony és vőlegény beszáll a Rolls Royce-ba és átmegy a Hotel Windsor-ba benti fotózásra. Gyönyörű hely, talán még jobb is hogy esett az eső, így ide jöttünk a park helyett – gondolják.

A menyasszony édesanyja várakozik. Ő viszi az ifjú párt a koktélpartira. Amikor mennek hazafelé, kiderül hogy nincs kulcsa a menyasszony édesapjának és a vendégek rájuk várnak, de nincs baj, mert addig a garázsban várakoznak és nekilátnak a pingpongozásnak, csevegésnek rendesen.

Megérkezik a menyasszony és vőlegény. A vendégek előre bemennek, felkészülnek a zenével, a pezsgőspoharakkal és a virágszirmokkal. Várják őket és ahogy mennek fel az emeletre, mindenki szórja rájuk a fehér, krémszínű és vörös rózsaszirmokat. A menyasszony ruhája alá is megy belőle…Aztán az emeleten, a pazarul feldíszített nagyszobában, fogadják őket pezsgővel, kört áll mindenki. A menyasszony apja és vőlegény mondd egy-egy köszöntőt, aztán mindenki a kör közepén egyszerre koccint. Nagyon mókás, jó ötletnek bizonyul. Aztán zene, eszegetés-iszogatás, csevegés és még egy kis lassú tánc is van.

Negyed 6-kor lemegy mindenki, már vár a menyasszonyra és vőlegényre a Rolls Royce autó és a vendégekre a busz. Indul a menet fel a hegyre a lakodalomra – azaz indulna, csak van egy kis probléma… Az autó akkumulátorával történt valami. De egy gyors segítség az egyik kocsival érkező vendégtől megmenti a helyzetet és indulhatunk!

A kocsiban behűtött olasz pezsgő várja a boldog, szerelmes párt, akik koccintanak is örülve, hogy az elkövetkezendő órában együtt lehetnek kettesben. A menet csak egy kis ideig tart, mivel a többiek a menyasszony apját kísérve jutnak fel az étteremhez, hogy az ifjú pár egy kicsit tudjon külön autózni a hegyekben.

Előre megtervezett páfrányerdei utacskákon mennek az erdőben egy kört, élvezve a romantikus miliőt, a pezsgőt és egymást. A vendégek közben megérkeznek az étteremhez, ahol vár rájuk is a pezsgő és meleg harapnivaló a teraszon. Beszélgetnek egy kicsit és várják az érkezést.

Megérkezik hamarosan a fehér autó és belép a menyasszony és vőlegény. Csatlakoznak a vendégekhez. Ők is kapnak pezsgőt, harapnivalót. Egy rövid idő után bevezetik a társaságot az étterembe, mindenki elfoglalja a helyét és jön is az első fogás. Megy a zene közben. A zenész-dj már felkészült az estére és szórakoztatni kezdi a társaságot.

Az első és második fogás között jön a menyasszony édesapja és a vőlegény beszéde. Mind a kettő nagyon szép - olykor megható, olykor mosolyt-nevetést keltő hatású, ahogy lenniük kell.

Aztán jön a második fogás és azt követően a nyitótánc.

„Gyengéden ölelj át és ringass szerelem….” – a dal, ami szól az első tánc alatt. Utána jön az ereszd el a hajam mulatás!

Este 10-kor tortavágás. Háromemeletes fincsi torta, aminek a tetején két szív van, az egyik oldalvást fekszik a másikon. Beleszeretett a menyasszony és vőlegény ebbe a tortába, amikor meglátták annak idején a cukrászda kirakatában. „Orange mud cake”-ízű, fehér mázbevonattal. Az egyik szinten marcipán is van benne.

Este 11-kor menyasszonytánc. A társaság egy része nem ismeri ezt, mivel ausztrálok. De nagyon gyorsan belejönnek és nagy sikere lesz!
Jó a zene, köszönet Dodi apjának, aki küldött 6 CD-nyi lakodalmas zenét, hogy legyen választék. Kicsit máshogy csináljuk a dolgokat. Egyrészt, nem pénzért táncol a menyasszony a vendégekkel, hanem pusziért… Mivel kevesebben vagyunk mint általában egy esküvőn, ezért arra kérjük a vendégeket, hogy kétszer álljanak sorba. Először egy pusziért, aztán mégegy pusziért.
Utána körbe állja mindenki a menyasszonyt kézen fogva egymást és miközben táncolnak kívül, a menyasszony mindig behív egy általa kiválasztott táncpartnert a körbe! A vége felé pedig a férjét hívja be és így fejeződik be a menyasszonytánc, mindenki folytatja kettesben egy magyar dalra táncolva.

Az est fináléjaként a harisnyakötő eltávolítása következik. Ezt remek ügyességgel és gyorsasággal el is távolítja a vőlegény a fogával, anélkül hogy a kezével hozzáérne. Előtte már odagyülekeztek a lányok is egy csoportba és a fiúk is egy másikba a túloldalon. A menyasszony dobja el először a csokrot, ami véletlenül épp hasba lövi a tanúját, Andit. Szóval, nem kapja el, leesik a csokor a földre, de mégis őt illeti. ;-)
A másik oldalon a fiúk is lelkesen várják a sorukat. Meg kell ismételni a dobást, mivel az első, bár nagyon Ferás felé megy, túl rövid dobásnak minősül és nem ér. Másodikra elkapja Thomas, Dodi egyik kollegája, aki annyira megörül neki, hogy odarohan a párjához, agyon csókolva őt. Tehát, nagy az öröm és móka.

Aztán hamarosan következik a záró zeneszám. Még egy pár szót szól Dodi, megköszönve mindenkinek, hogy eljött és velünk ünnepelt. Éjfélkor ér így véget a lakodalom. Sajnos, itt rendelet van, hogy nem tarthatnak nyitva ennél tovább az éttermek, így nem nyúlhat a hajnalba a mulatozás. De az a terv, hogy lesz szűkkörű „after-party” otthon.

Elég rendesen el van mindenki fáradva. Otthon még egy kis pezsgőzés, Baileys-ivás, tánc és ajándékbontásra telik az energiánkból.

Ezek voltak a Nagy Nap élményei, pillanatai.

Mégegyszer szeretnénk megköszönni a tárgyi ajándékokat, valamint a nászutunk egy-egy élményéhez hozzájáruló meglepetéseket. Nagyon szeretünk Benneteket!
Még ki vannak téve az ajándékasztalra az ajándékok és lapok. Sőt, még a szalagdíszítések mind megvannak a ház körül! Nincs szívünk levenni őket, olyan szépek. A masnik is mind tökéletesek és talán majd egyszer levesszük azokat is... de még maradnak!

Bye from Ausland

hétfő, március 13, 2006

A leány- és legénybúcsú estje

Ez a hajón készült, mint látható is. Ferás készítette a képet.
Kiemelném a kedves tanúmat, Andit, aki nagyon csinos volt
ezen az esküvőt két nappal megelőző estén is. :-)

És végül, de nem utolsó sorban Ferás, aki Dodi méltó tanúja volt az esküvőn és nagyon kedves barátunk lett.

Kedves Barátaink!

Eljött az a pillanat, amikor a leány- és legénybúcsúról kezdünk írni nektek!
Február 23-án, csütörtök este tartottuk, két nappal az esküvő előtt.

Összevontuk őket és közösen csináltunk programot. Esti hajókázás volt a Yarra-folyón. Lehetett inni-enni a hajón, miközben másfél óra hosszán keresztül néztük a tájat és beszélgettünk.

Ennek a programnak az volt az előzménye, hogy megnéztük az Interneten, hogy mikor lehet menni ilyen hajókázásra. Ott este 7 és fél 9-es indulással volt feltüntetve az esti hajókázás. Később kiderült, hogy elmarad a későbbi valamilyen rendezvény miatt. Mivel mindenképpen oda akartunk menni, siettünk hogy odaérjünk 7 órára. Gyors hajmosás, öltözés, indulás két kocsival. A forgalom azonban nem engedett gyorsabban odaérni és ráadásul nem volt parkolóhely sem közel. Szóval, gyalog rohantunk, ahogy csak tudtunk. Közben telefonon tartottuk velük a kapcsolatot és Bea már ott várt minket a hajónál. Próbálta őket visszatartani az indulástól. Olyannyira rendesek voltak, hogy húsz percet várt ránk mindenki! Gyorsan felszálltunk és addigra már mindenki tudta, hogy mi fogunk házasodni ezért ennek örömére kezet fogott velünk a kapitány -akiről kiderült hogy lengyel, így szomszéd - és még meg is tapsoltak!

Jó asztalt tartottak nekünk fenn, ahonnan pont láttunk mindent szépen. Oldalt nyitott volt a hajó és csak ponyva teteje volt. Nagyon kellemes este volt és mindenki örült a programnak. Amúgy meglepetés program volt a vendégeknek.

Vacsoráztunk is, meg söröztünk többen. És a frissen felfedezett Schweppes limonádét ittuk, amit nem régóta kóstoltunk meg Dodival és sokkal finomabbnak találjuk a Sprite limonádénál.

Már láttuk a Commonwealth Games nyitó parádéjának a készülődéseit a Yarra-folyó két oldalán és közepén is. Mint később, visszafelé láttuk, nagyon szép változó világítás van esténként, ami látványos. A folyó közepén terveznek egy parádét és emiatt készült egy összefüggő hídszerűség.

Szép házakat láttunk, amelyeknek saját kis stégjük is van. Egy volt, ami különösen megfogta a figyelmünket. Az amerikai „Hollywood”-felirat másolatát vettük észre először és aztán, ahogy közeledett a hajó és beláttunk a telekre, láttuk hogy egy gyönyörű füves teniszpályán játszik két férfi, éppen jön ki egy nő a nagy üvegajtós házból a teraszra, padok vannak és nagy kőoszlopok a parthoz közel, szépen megvilágítva az egész, hogy mi jól lássuk. :-)
Pont előtte hangzott el a hajó kürtje, tehát viccelődtünk, hogy biztos leadta a jelet a kapitány, hogy „na most játszatok, most nézni fognak…” – pár másodpercig úgy téve, mintha játszanának, aztán megint jöhet a pihenő, iszogatás. Ezután fordult meg a hajó, így megint megnézhettük ezt az érdekes látványt. Mókás volt.

Visszafelé már naplemente után jártunk, így az esti fényekben is láthattuk a várost. Elmentünk a Rod Laver Arena mellett, ami az Australian Open verseny helyszíne és közeledtünk vissza ahonnan elindultunk. Nagyon kellemes volt az élmény és a vacsik is finomak voltak.

Amikor leszálltunk a hajóról, már messzebbről visszaszólt Ferás, hogy "köszönjük" -így magyarul, és képzeljétek visszaszólt a lengyel, hogy "egészségedre!"... Egy pillanatra mindnyájan eléggé meglepődtünk ezen. Jópofa volt!

Utána jött a csokis-chillis fagyi, amit a gyalogoshíd alatti teraszon ettünk meg. Olyan ott lent a hangulat, mintha Velencében lennénk. Időnként még egy gondolát is látni itt, mivel gondolák is vannak. Kicsit azért más a látkép, de akkor is romantikus tud lenni.

A következő tervünk sajnos nem jött össze, mivel hétköznap volt. A sportbárba vettük az irányt, ahol már Andiékkal olyan jót szórakoztunk, de főleg nagyon jó zene volt és tudtunk táncolni. Sajnos ezen az estén szinte üres volt és nem is volt zene. Szóval, a fiúk játszottak egy biliárdot egy másik közeli bárban, mi lányok néztük őket, aztán lassan mentünk vissza a kocsi felé.

Gondoltuk, majd úgyis bepótoljuk a táncot az esküvőn. Úgy is lett.

Puszi mindenkinek!

Bye from Ausland

vasárnap, március 12, 2006

A "brief summary" of our recent moments - English

This picture was taken in Geelong, a seaside town, on our way to the Great Ocean Road.
We think it's a fantastic shot, don't you think?
Ez a kép a Geelong-nevű tengerparti kisvárosban készült, útközben a Great Ocean Road felé. Szerintünk egy fantasztikus kép, egyetértetek?


This entry is for all those friends who don’t know Hungarian or want to practice their English a little bit. We haven’t written in English for quite a while. So our aim now is to give you an update of all the fantastic things that happened to us in recent times.

First of all, we got married! This was the biggest event in our lives. But all of you know about this. Leading up to our special day though, we had friends arriving from overseas. So this created a happy atmosphere in which we shared fun experiences together. We’ll quickly tell you guys about a few of these.

The first couple arrived on the 9th February. Andi and Ferás are their names. Andi has been our close friend, but we had never met her boyfriend. Ferás is a great person who we got to know and like very quickly. The first couple of nights sitting on the terrace, talking and drinking in candlelight were so much fun. Then we even had a casual ping pong tournament on another evening. We have a ping pong table set up in our garage so we can play at any time. This particular night was excellent. We took Jim Beam cola and Bacardi Breezer outside with us and even had a round where the girls were against the guys - and the girls won! Although towards the end we felt the effect of the alcohol, so we continued with some cards inside. It was great and you guys should’ve heard the great music we were listening to! The music was from one of my great music compilations taped from Hungarian radio stations. I have a nice little collection that I like listening to from time to time. :-)

On another occasion we went down to the beach and had fish & chips at a picnic table, naturally surrounded by seagulls. We took down white and red wine too. After eating we went down to the beach to wait for the sunset. We took some model pictures of each other with Andi near some rocks, having a lot of fun, while the guys chatted about who knows what. Then we rejoined them and noticed that the seagulls had formed an attacking stance in the sand. It was a funny sight. It was like they wanted revenge for not giving them enough food. It started to get very windy so instead of waiting for the sunset we decided to go. We went for a drive on the beach towards the city, even showing them the F1 circuit.
During the year it’s just an average road with absolutely no sign of what event is held there each year. There are no visible skid marks either…We saw that they were preparing for the race already. Ferás fell asleep so he missed out on this.
We decided to show them how the possums come out after dark in one particular city park. When we stopped we realized that there was live music in the park. So we strolled to pleasant jazz music in the background. We met plenty of possums who were quite tame, so some of them came right towards us expecting to feed from our hands! There are some pictures to prove it. Possums are Australian marsupials and look somewhat like squirrels.
Then we heard latin music, so we made our way towards it. All of a sudden we saw people dancing in the grass and having a leisurely good time. So we joined immediately, which was the closing song for the evening. It was a great ending to our day…

There was Valentine’s Day too. The second couple (Kriszti & Jani) arrived on this day in the afternoon. So we went to greet them at the airport. They were so happy to be here and they spotted every little thing on the way home taking pictures too. We let them rest a little bit and to freshen up, then we went into the city centre with two cars for a stroll and the Sofitel Bar on the 36th floor of a skyscraper. The bar is an atrium-style place and on the side there is a restaurant half a level down. The tables are right on the edge and as people are eating they can look down and out with no problems because there’s nothing but a glass window.
But the best place is in the toilets! That’s where the best view is. Everything’s marble and glass overlooking Melbourne. So we never miss that experience. This is where we celebrated our one-year anniversary with Dodi. Everyone had a good time drinking cocktails and talking.

Dodi got sick exactly a week before the wedding. So he got antibiotics and had to stay in bed for a few days. By this time Kriszti and Jani had left for Sydney. They came back three days later when once again Dodi was feeling better. I had to be very careful so I don’t catch it from him, so it was inevitable for me to eat a lot of garlic and drink as much freshly-squeezed orange juice as I could.

I took our friends to the Melbourne Zoo as well, which is set amongst beautiful vegetation. Every animal has a relatively bigger area and lives as close to its natural habitat as they could re-create it. It’s a beautiful zoo and I usually visit it once a year myself. Dodi missed out on this as he was still recovering. We should go there together one day soon.

That night we had a seafood and chicken BBQ dinner party on our terrace downstairs. We had music, drinks and by then my sweetheart was feeling better too. I remember how he didn’t want to eat one piece of garlic. We had to persuade him. A possum joined us too. It was watching us from above. Kriszti took a photo of the night visitor.

We had a big program on Tuesday, 21st February. We even hired a Toyota Tarago to go down to the “Twelve Apostles” on the “Great Ocean Road”. It’s a famous scenic route with curvy roads, beautiful ocean views, cliffs, rocks, adventure and a place which we stopped at to see if we could use the restrooms. We had to turn off the main road to follow a Bed & Breakfast sign. The road was steep and narrow and took us to an old timber house on top of a great cliff. The property had magnificent views, but it was like we were in a horror movie when we stepped out of the car and started walking up the creaky wooden steps. The boys stayed near the car for obvious reasons (a. they didn’t need to go, or b. they thought they’d sacrifice the girls if anything was wrong). On the verandah we called out to see if anyone was there. Silence. There were rocking chairs of course. Just like props in a movie. As the front door was open, we decided to step in. We were in the sitting room and dining room area and saw that the scenery was amazing from the other side too. Then Andi found the toilet, so just as she was disappearing a woman came out to greet us. She too looked like part of a horror movie with greasy hair. I pretended that we were enquiring about the accommodation. She showed us a couple of rooms and I was imagining how scary it would be to stay overnight in a place like this. So when Kriszti went to the toilet too, we were out of there. As we were leaving, there were two women looking at us from the verandah suspiciously wondering what we wanted. We left briskly. So this was our adventure on that day. The rock formations at our destination were amazing. I’ve been there many times, but for everyone else this was the first time. It was great to share this place with our friends. They mentioned this day to be the highlight of their stay in Aussieland and of course the wedding day – which you guys will soon hear about too…

That’s all for today!

Bye for now everyone…

szombat, március 11, 2006

Mottónk - Az élet himnusza

Az Élet szépség - csodáld meg!
Az Élet boldogság - éljed meg!
Az Élet álom - tedd valósággá!
Az Élet kihívás - fogadd el!
.....
Az Élet élet - éljed!

Óceánparti kiruccanás - The Great Ocean Road

Sziasztok!

Február 21-én egy egész napos program következett. Késve indultunk, mivel reggel lassabban értünk haza a csapatért a bérelt minibusszal. A belvárosi Avis-nek volt jó akciója, szóval ott foglaltunk le egy új Toyota Tarago-t. Mire visszaértünk vele már a többiek elkészítették a kaját-piát, minden be volt pakolva és indulhattunk.

Mi elöl ültünk Dodival és felváltva vezettünk, Andi és Ferás mögöttünk ültek és leghátul Kriszti és Jani ültek. Olyan nagy volt a busz, hogy alig hallottuk egymást. A vicc az volt, hogy olyan kis papirüzeneteket kellene dobálnunk egymásnak, mint az iskolában szokás az órák alatt.

Az első megálló Geelong volt, ami egy tengerparti város és már nem Melbournehöz tartozik. Itt elsétáltunk a kikötőig, majd be a városba. Készültek mókás képek és volt illemszünet is.

Majd folytattuk az útunkat. Innentől átvette Dodi a kormányt. Egy idő után kezdődött az óceánparti út – a „Great Ocean Road”, ami kanyarog jobbra-balra és megy fel-le a sziklák fölött. Nagyon szép, de egyben veszélyes útvonal.

Kb. félúton megálltunk egy elég kalandos helyen… Nekünk lányoknak megint kellett mennünk illemszünetre, így amikor megláttunk egy szálláslehetőség táblát „felfordultunk”… :-)
Egy meredek útra kellett rákanyarodnunk és egy amolyan Psycho-film kinézetű házhoz értünk. Ahogy mentünk fel gyalog a lépcsők nyikorogtak, voltak persze hintaszékek is és mielőtt beléptünk volna egy nagyszobába és ebédlőbe nyíló helyiségbe, szóltunk, hogy van-e ott valaki. Senki. Síri csend. Csak azt láttuk, hogy a másik oldalon is szakadék és nagyon magasan, egy hegy csúcsán van ez a ház, így mindkét oldalról pazar látvány volt. Bementünk. Andi meg is találta a mosdót, így pont mire kijött egy nő (aki szintén horrorfilmbe illő volt zsíros hajjal, stb.) bement. Úgy tettem, mintha érdeklődnénk a szállás iránt. Megmutatott két szobát. Elképzeltem, hogy ha egy éjszakára ott kellene aludni, ahol senki nem lát, nem hall semmit, milyen ijesztő lenne. Pont olyan volt a szitu, mint amikor egy pár fiatal utazóban van és betér egy látszólag menedékhelyre és pont ott vár rájuk a halál. Nagyon tetszett az élmény, de igyekeztünk onnan eltűzni – már ahogy lehetett olyan lejtős, kavicsos úton. A fiúk nem is jöttek utánunk, szóval történhetett volna bármi velünk lányokkal. :->

A „12 Apostol” környékére kb. du. 5-kor értünk. Nagyon tetszett mindenkinek és itt persze sok kép készült, köztük csoportképek is, amelyeken mind rajta vagyunk. Olyan levált sziklaformációk vannak ezen a hosszabb óceánparti szakaszon, amelyek évmilliók alatt váltak ilyenné a víz, eső és szél általi eróziótól. Ide nem mehetnek le emberek, mivel nagyon veszélyes lenne. Kialakított, biztonságos gyalogjáró van, hogy ne történjen baleset. Lehet tízperces helikopter túrára befizetni, ami $90/fő, de azt nem csináltuk. Még soha nem voltam én sem, viszont szeretnék egyszer. Bea barátnőnk már volt a párjával és azt mondja nagyon megéri és nem is kell 10 percnél több, megvan a kellő hatás.

Utána beültünk vacsizni, mert mindnyájan megéheztünk. Mi Krisztiékkel pizzáztunk, Andiék pedig elmentek egy másik helyre kettesben mást enni. Innen indultunk vissza már hazafelé egy másik, gyorsabb útvonalon. A fő országútig eléggé kihalt útvonalon mentünk és megint viccelődtünk, hogy olyan ez is, mint a horrorfilmekben. Szerintem túl sok ilyen filmet néztünk. De tényleg olyan volt! Még egy kamion is „üldözőbe” vett. Jött utánunk, időnként eléggé közel követve, de nem előzött meg. Azt kell tudni, hogy erdős terepen mentünk, nem volt nagyon más kocsiforgalom, csak mi és annak a veszélye, hogy bármikor kiugrik egy testes kenguru, ami komoly károkat tesz az autókon. Szóval, figyeltünk mindnyájan…
A csillagok nagyon szépek voltak az égen. Mivel nem voltak városi fények, jobban lehetett látni őket. De nem mertünk megállni az útszélén jobban szemügyre venni…

Éjfél előtt értünk haza. Mindenki sietett aludni, jól elfáradtunk. De nagy élmény volt mindenkinek ez a sok látvány - és persze az extra kis izgalmak pedig még fűszerezték a hangulatot!

A legközelebbi részben az egybekötött leány- és legénybúcsúról mesélünk…
Utána pedig jöhet az esküvő, stb.!

Puszi mindenkinek! Vigyázzatok magatokra…

Bye from Ausland

csütörtök, március 09, 2006

Állatkert és esti BBQ-party

Folytatjuk a mesélést.

Dodi beteg lett a hétvégére, de olyannyira, hogy teljesen kétségbe volt esve szombatra virradóra. Elkapott valamilyen vírust. Amióta ismerem nem volt beteg, szóval ez elég rosszindulatú baci lehetett, hogy ennyire ledöntötte. Szombat reggel így törölve a tengerparti kirándulás, helyette az orvos volt a program. Kapott antibiotikumot. Mivel pont egy hét volt az esküvőig, sejtettük hogy Dodi rendben lesz, de én leeshettem volna a lábamról az esküvőre. Szóval, mintha én is beteg lettem volna, jött a fokhagyma, frissen facsart narancslé és sok-sok vitaminkúra. Sikerült elkerülnöm, de Ferás egy kicsit elkapta sajnos. Szerencsére, esküvőre már jól volt mindenki…

Szóval, ezért a hétvégi eseményekre nem is nagyon emlékszem. Folytatom a hétfővel. Február 20-án mentünk közösen az állatkertbe. Mivel Krisztiék vasárnap este megjöttek Sydneyből, már ide mindnyájan mentünk, kivéve Dodit. Ő még pihent az ágyban.
Évente egyszer mindig szeretem végigjárni a melbourne-i állatkertet, mivel nagyon szép az elrendezése. Úgy van kialakítva, mintha az állatok a természetes környezetükben élnének és sokkal nagyobb tere van minden állatnak, mint a budapesti állatkertben. Sok szép érdekes növény is van. Két dolgot kiemelnék: a bambusznádakat, ami sűrű erdő jellegű és nagyon jól néz ki a majmok lakhelyeihez közel, valamint a Japánkert. De van egy másik terület is, ami viszonylag új, mivel most láttam először - az elefántok terepe. Olyan egzotikus épület van ott, mintha hirtelen Indiába varázsoltak volna. Rengeteg kis apróság díszíti a fedett, de körbe ablakos talán nádból épült házat. Odavaló jellegzetes padokon lehet megpihenni és átvenni a keleties hangulatot, míg odakint nagy uszoda jellegű formatervezett vizes területen hűsölhetnek a ráncos elefántok. Látszik, hogy sok pénzt fektettek ennek a megtervezésébe.

Aznap este nagyon jó buli volt! - BBQ-party a lenti teraszon. Halat, garnélarákot, csirkét tettünk fel és salátával azt vacsiztunk. Boroztunk, beszélgettünk, pingpongoztunk és még possum is jött vendégségbe. Nézett minket felülről, ahogy szórakoztunk. Egyedül tánc nem volt, pedig zenét hallgattunk.

A keddi nagy kirándulással folytatom legközelebb. Az volt az óceánparti túra és a nagy cél a „12 Apostol” szikla jellegzetesség volt… mondanom sem kell, nagy sikere lett ennek a napnak. Utólag mindnyájan ezt emlegettük az egyik együtt töltött időnk fénypontjának…

Bye from Ausland

szerda, március 08, 2006

Hegyről le kalandra fel a tengerparton!

Nos, technikai okokból még várat magára a nagy terv, miszerint kb. ezer képet felteszünk nektek egy nyílt galériába, ugyanis lassú hozzá az Internet-kapcsolatunk. Szóval, talán mire szóban elmeséljük az élményeket a képek is láthatók lesznek. De van egy kis meglepetés nektek a honlapon, ugyanis az egyik link betekintést enged a képek egy részébe, amibe addig is bekukkanthattok… (Kriszti & Jani ausztrál képgalériája)

Február 15-énél tartunk. Ezen a napon egy giga bevásárlóközpont, Chadstone volt betervezve. Itt jól eltelt az idő. Feloszlódott a csapat, hogy mindenki azt tudja megnézni, amire igazán kiváncsi volt, de ezt egy közös ebéd előzte meg. Nagy sikere volt a rákhúsnak. Ugyanis mindenki szabadon választhatott a „food court”-ból, de legtöbben a rákhúst választottuk. Itt nagyon olcsó, amúgy egészséges és fincsi étel. Saláta formájában, illetve szendvicsben ettük.

Február 16-án megint egész napos programnak néztünk elébe. Reggel indultunk fel a dandenongi hegyre, mivel a lakodalom színhelye egy a hegyekben lévő kis étterem volt, ahol intézkednünk kellett anyagi téren és vittük magunkkal a csapatot. Két kocsival mentünk ide is, mivel mostanra már bizony 6-an voltunk. Olyan érdekes volt, hogy ködbe mentünk fel és aztán szikrázó napsütés lett. Láttunk „rosella” papagájokat, majd miután lerendeztük az anyagiakat következett egy páfrányerdős kocsiút, ahol fényképezni is kiszálltunk. Nem volt abszolút forgalom az erdei úton, ezért sok kép úgy készült, hogy a felezővonalon állunk… Jó képek lettek. Ezeket is meg lehet nézni a fent említett helyen.

Aztán következett egy kis kávézás, valamint volt aki ausztrálos „pie”-t evett, volt aki sütizett. Bementünk egy hangulatos ki boltba is, ami amolyan keleties cuccokat árult. Szívesen elidőztünk volna még itt, mivel volt több kis hegyi üzlet is, de mennünk kellett tovább. Erdei arborétum következett. Tetszett mindenkinek a látvány. Innen messze el lehetett látni más hegyek irányába. Itt már bizony igazi nyárias meleg volt. Sajnos, Dodinak mennie kellett délután dolgozni, ezért innentől már csak 5-en maradtunk.

Irány a tengerpart! Eleve úgy készültünk, hogy délután strandolunk egyet, szóval a hegyről le a vízhez… De mivel távolságok vannak és át kellett menni a városon, több mint egy óráig tartott az út. Beával - egy kedves barátunkkal, akit Krisztiék is ismernek-, a tengerparton találkoztunk. Jó volt ott egy kupacban a homokban pihenni, beszélgetni, élvezni a napfényt. Következett a Forma 1-es pálya. Már elindultak a készülődések, de még lehetett rajta közlekedni.

Ezután megmutattam a csapatnak Melbourne egyik legdrágább utcáját, majd mentünk vissza a giga-helyre, ahol megint rákhús volt a kedvenc. Aztán még egy kis nézelődés, majd kellőképpen kifáradva hazajöttünk.

Másnap, február 17-én reggel elmentek Krisztiék Sydneybe a hétvégére, a másik fiatalok pedig belvárosi túráztak egész nap. Kitettük őket a Queen Victoria Market-nél, ami egy olyan hely, ahol sok-sok ausztrálos és nem ausztrálos élelmiszer és nem élelmiszer árut lehet vásárolni. Mint kiderült, Andi kapott is egy szép piros bőrdzsekit. Majd mentek tovább nézelődni Melbourne szívében. Csak este 8-ra mentünk értük.

Még írunk ASAP…

Bye from Ausland

kedd, március 07, 2006

Barátok érkezése és az első napok együtt

Útmutató a képekhez

Megérkeztek február 9-én az első vendégeink. Andi, akit már jó ideje ismerünk és jó barátunknak tekintünk és Ferás, a kedves párja, akit még nem ismertünk, de nagyon gyorsan megkedveltünk, majd megszerettünk mint embert és barátot. Éjfélkor érkeztek és már az első éjszakán jót beszélgettünk, nagyon örültek a szobájuknak, az együttlétnek. Képzeljétek el, olyan édesek voltak, hogy a világ másik oldalára átcipeltek nekünk egy komoly étkészletet, ami 32 darabból áll! Majdnem megtelt vele az egyik bőröndjük! Még aznap este felhozták az emeletre és megleptek vele bennünket… Modern narancssárga és zöld mintás kézifestésű készlet. Nekünk nagyon tetszik és rögtön felavattuk, azt használtuk a tálaláshoz.

Az első napokban megmutattuk nekik a belvárost, látták a kaszinót, ahol nagy tűzlángok csapnak fel oszlopok tetejéről minden órában esténként, mentünk sportbárba mulatni és kifogtunk egy olyan estét, amikor lehetett jó számokra táncolni. Mentünk is Andival, míg a fiúk beszélgettek és persze néztek minket.

Aztán mentünk tengerpartra fish & chips-ezni, ahol persze a sirályok nem hagytak békén. Lementünk a homokba is székekkel és pokróccal várni a naplementét. Ott készültek jó modellfotók Andiról és rólam, meg még egy pár poénos kép. Például, ahogy harci formába felsorakoztak elénk a sirályok a homokban támadásra készen. Érdekes észrevétel volt Ferástól.
Azon az estén végigmentünk a Forma 1-es pályán, ami rendes autóút az év folyamán. Semmi nyoma nincs hogy ott versenyezni szoktak, még guminyomokat sem látni. Sőt végig cölöpök vannak letéve az út mentén láncokkal összekötve, ami nem semmi munka lehet mind kivenni a földből! Csodálatos tó van ott és egymás után következnek a pálmafák. Hattyúk és kacsát úszkálnak a vízben. Naplementekor pedig a belvárosi épületek fényei onnan jól láthatóak és tökéletes látványt nyújt így minden együtt.
Ezt végigaludta Ferás… :-)
Aztán a belvároson keresztül mentünk haza. Ott van egy park, ahol megálltunk possum-ügyben…Ugyanis minden este naplemente után lejönnek „legelni” a fűbe. Olyan ausztrál állat, ami legjobban talán a mókusra hasonlít. Mint ahogy a képeken látni fogjátok, nagyon közel lehet menni hozzájuk. De most volt más is a parkban. Amikor odaértünk, hallottuk, hogy élő jazz-előadás van. Kellemes aláfestő zenét adott a sétához. Nagyon romantikus hangulat volt. Aztán másfajta zenét hallottunk - latinosat. Szóval, mentünk a hang után. És mire odaértünk pont az utolsó záró számot kezdték el játszani. Mindenki táncolt a fűben önfeledten. Mi is csatlakoztunk. Ezzel a nem várt kellemes élménnyel vettük az irányt vissza a kocsi felé és haza.

Valentin-napon megérkezett Kriszti és Jani. Ők délután érkeztek. Nagyon élvezték a kocsiból is már a város látványait. Fényképeztek épületeket, fákat, stb. Jó hangulat volt hazafelé. Kis pihenőt adtunk nekik, de nem sokat, mivel estére beterveztünk egy belvárosi programot, hogy közösen ünnepeljük a Valentin-napot. Egy séta után felmentünk a Hotel Sofitel bárjába, ami jó magasan fent van. Ott voltunk Dodival az egy éves évfordulónkon is novemberben. Azért nagy élmény, mivel középen van a bár egy átriumos nagy helyiségben. Körbe lehet menni és oldalt pedig a nagy üvegtáblák vannak - a mosdókban is-, és a 36. emeletről lehet látni a várost. Nagy élmény volt mindnyájunknak és jót koktéloztunk, beszélgettünk.

Mára ennyit írunk.

Bye from Ausland

Nászút után kipihenten

Üdv újra mindenkinek!
Remek időszakunk volt az elmúlt néhány hét alatt. Vendégek jöttek, sok szép élményben volt részünk közösen és közben készültünk az esküvőre. Nagyon felgyorsultak az események ahogy közeledett a nagy nap, így sajnos már írni nem volt időnk. Aztán elmentünk nászútra, ahol idillikus környezetben - egy igazi trópusi szigeten - ünnepelhettük kettesben a kapcsolatunkat. Felejthetetlen emlékek sokaságát gyűjtöttük össze és azt találtuk ki, hogy veletek is megosztjuk képek formájában. Hamarosan elkészül a galéria, ahol megtekinthetőek lesznek a képek. Azok a képek, melyeket a barátokkal csináltunk az esküvő előtti időszakban, az esküvő a fényképész által készült képekkel és barátok által készített jelenetekkel, valamint a nászútról. Mivel több száz képről van szó, egy kis türelmet kérünk, hogy mindez feltöltésre kerüljön. Igyekszünk...
A highlight-okról pedig szintén hamarosan elkezdek írni.
Puszi mindenkinek!